Skip to main content

Full text of "A székelyek kivándorlása Romániába: a romániai magyarság, a moldovai csángók ..."

See other formats 


Google 



This is a digital copy of a book that was prcscrvod for gcncrations on library shclvcs bcforc it was carcfully scannod by Google as part of a project 

to make the world's books discoverablc onlinc. 

It has survived long enough for the copyright to cxpirc and tbc book to cntcr tbc public domain. A public domain book is one that was never subject 

to copyright or whose legal copyright term has expircd. Whcthcr a book is in tbc public domain may vary country to country. Public domain books 

are our gateways to the pást, representing a wealth of history, cultuie and knowledge that's often difficult to discovcr. 

Marks, notations and other maiginalia present in the originál volume will appear in this flle - a reminder of this book's long journey from the 

publishcr to a library and finally to you. 

Usage guidelines 

Google is proud to partner with libraries to digitize public domain materials and make them widely accessible. Public domain books belong to the 
public and we are merely their custodians. Nevertheless, this work is expensive, so in order to keep providing this resource, we have taken steps to 
prevent abuse by commercial parties, including piacing lechnical restrictions on automated querying. 
We alsó ask that you: 

+ Make non-commercial use ofthefiles We designed Google Book Search for usc by individuals, and we request that you use these files for 
personal, non-commercial purposes. 

+ Refrainfivm automated querying Do nol send automated queries of any sort to Google's system: If you are conducting research on machine 
translation, optical character recognition or other areas where access to a laige amount of text is helpful, please contact us. We encourage the 
use of public domain materials for these purposes and may be able to help. 

+ Maintain attributionTht GoogXt "watermark" you see on each flle is essential for informingpeopleabout this project and helping them lind 
additional materials through Google Book Search. Please do not remove it. 

+ Keep it legal Whatever your use, remember that you are responsible for ensuring that what you are doing is legal. Do not assume that just 
because we believe a book is in the public domain for users in the United States, that the work is alsó in the public domain for users in other 
countiies. Whether a book is still in copyright varies from country to country, and we can'l offer guidance on whether any speciflc use of 
any speciflc book is allowed. Please do not assume that a book's appearance in Google Book Search means it can be used in any manner 
anywhere in the world. Copyright infringement liabili^ can be quite severe. 

About Google Book Search 

Google's mission is to organize the world's information and to make it universally accessible and useful. Google Book Search helps rcaders 
discovcr the world's books while helping authors and publishers reaeh new audienees. You can search through the full icxi of this book on the web 

at |http: //books. google .com/l 



, Google 



, Google 



, Google 



, Google 



, Google 



, Google 



SZÉKELYEK KIVÁNDORLÁSA 

? ROMÁNIÁBA 



A ROMÁNIAI MAGYARSÁG. — A MOLDOVAI CSANGOE. - A KIVÁNDORLÁS 
OKAI ÍS VJSSZAHATÁSA. - A BBTEG SÍÉKELYTOLD. 



HEGEDŰS. LORANT. 



íCiUönni/fWurt a, Biidafiesii Sze.mJébi'íl . 



^ 
.# 



BUDAPEST. 

I9Ü2. 



, Google 



m 



l7 1833 



, Google 



/ 



(íSZÉKELY-TÁRSASÁGOK:!, 

FIATALSÁGÁNAK 



AJANUA MUNKÁJÁT 



*^ 



/ 



, Google 



.Y*"^í Hl ttltain-nt'if'n. Ilibo esett rtbbeii^ 
Hitig •■••Jmi űraini. núíjíjmt a^rkesiluieiiii, 
MMúHimií rrifibeu ntig birom eu rii. 
Ssá: tirrvibi'. trálJH. hajlaia éa fékr. 
Síiraia, diigőjii. raapja m krtlélte. 
.VíiiAii egi/tt réfíHek niái a exinia-bhija. 
KtnS-fetió Írja, késelem kittia. 
Cgak irgy eröpp tfívfttrg, nem in luitiuk hul. m 
S megtiüiiik fgyxieme súgni, inkaloliiL 
Máikor meg, hu bomlik i-alami sielepie. 
Crai zaijat nyargnl. iiiítii ii rcKwi kereplye. 
.Vínri ily fura gé/i tább ai egési rilágoii. 



D,„ti,ib,Googlf 



A székely kivándorlásról fog szólani mTinkám, melyet a 
magyaj közönség elé teijesztek. Két esztendeig szedtem itthon 
s Bománíában adatait ; mégis magam félek legjobban több- 
rendbeli fogyatékosságától. De közös oka van annak, hogy oly 
aok hiánynyal lesz teljes dolgozatom, meg annak, bogy mégis 
siettetem megjelenését; ez a főfontosságú ok pedig az a nyo- 
masztó, lenyűgöző érzés, mely mindjobban megerősödött felet- 
tem, mióta a székely-kérdéssel bajlódom, mely végig hajtott 
határszéli falvainkon, csakúgy, mint Eomáuia fényes városain 
és eltünedező csángó-ma^ar falvain. 

Magyarország — Olaezhonnal s Nagy-Oroszorszt^al 
együtt — aa egész világ előtt halad a kivándorló államok élén.*) 
Mig más országokban, mint a nagy Német-birodalomban, meg- 
akadt B lecsappant az elbujdosok áramlata, addig minálunk 
mind növekszik és sorvasztó következményei már-már kiszá- 
mítbatlanok. Világosan látunk immár három nagy kivándor- 
lási áramlatot : a felvidékit, a székelyföldit s a dunántúlit. 
Áz elsÖ,melyet f A magyarok kivándorlása Amerikába^ czim- 
mel Qgyan ily alakban tárgyaltam 1899-ben, a tengerentúlra 
viszi el Észak-Magyarország magyar, tót és mthén népét. Ha 
azonban ezt a kivándorlást bizonyos nemzetiségi szakadozott- 
ság homályosítja el, (s úgy látom ez a szempont sokszor ösz- 
Bzekeveredik a közönségünk előtt) ; annál tisztábban s vért- 



*) 1900 — 1901-ben az északamerikai kivándorl&Bi Btatiaztika 
113,000 osatrák él magyar, 136,000 olasz és 85,000 orosz kivándoriút 
jegyzett fel. Az eurófai kikötök kimutatása szerint pedig 1899-ben 
43,394, — 1900'baD 54,767 magyar indult át az OozeánoD. 

1 



.vGoüglf 



4 A »zékehiek kirdndorláta Romániába. 

veBztö hatáfiában annál lesájtóbban jelenik meg előttünk az a 
kiösönlés, mely Erdélyből Románia felé tart. Itt caak a szé- 
kely bujdosik el B néhány szászceapat, mig a román leginkább 
helyén marad. Magán ezen a tényen íb gondolkozhatnak azok, 
kiket országunk gondja illet. Magáról erről a székely-magyar 
elvándorláBFÓl próbálkoztam meg összeszedni itt is, a bely- 
seinén is, & mi gyűjthető volt a öt fejezetben kívánuám, ak^- 
mily töredékesen is, feldolgozni. A harmadik kivándorlási 
ágról, mely a Dunántúlról indul s részben Szlavóniába, rc- 
azint Amerikába viszen, újabb kntatást ezután inditok s talán 
két év múlva igy befejezhetem trilógiámat. 

Azt gondolom most, hogy ha az olvasó annyi jó szán- 
dékkal lesz irántam, mint én voltam az igazság iránt, akkor 
lehetetlenség, hogy fáradságunk ne vigyen valamely igaz ered- 
ményre. Mert először is azon leszek, hogy bemutassam a Ro- 
mániába telepedett székelység helyzetét : s itt nem annyira 
arra irányoztam tekintetemet, hogy még egyszer elmondjam 
azt, a mit az utolsó években több magyar írótól hallottunk, 
hanem inkább az volt a czélom, hogy elődeim adatait kiegé- 
szítsem hol pótlásokkal, hol l,még inkább) a következtetések 
8 Összefoglalások erőaebb levonásával. Ezután a moldovai 
csángó folvakról szólok, s helyi tapasztalataimon kívül szeret- 
nék oly perapeetivát felállítani, mely annak az irtósatosan el- 
hanyagolt kérdésnek egymást követ őrétegeit nyújtja. A harma- 
dik fejezet az egész román-magyar határszéli érintkezésnek 
a hatását és visszahatását rajzolná s két külön tárgyról szól 
részletesebben : az egyházi -iskolai viszonyokról és a consuli 
kérdésről. A székely kivándorlás okairól lesz szó ezután: 
pontosan elmondom, hogy mit láttam, s mit gondoltam hozzá, 
bárha itt talán ellenkezést is támasztok más, ismert nézetek 
vallóiban. Utoljára és befejezésül az elbujdosó Bzékelységről 
szólok s erre a n^y kérdőjelre adok részleges választ : mit 
tegyünk ? 

Macaulay azt mondja Fittről irt tanulmányában, hogy 
minden foglalkozási ág bizonyos testi egyoldalns^ot, félszeg- 
séget teremt az emberben. A köszörűsök szárazbetegaéget 
kapnak, a takácsok rendesen termetük növésében akadnak el, 
a kovácsoknak szemét rontja meg mesterségök. £zek a szak- 
szerű fogyatkozások azonban átmennek az írókra is a Macaulay 
szerint az életrajzírók, fordítók a hozzájok hasonlók abba a 



.V Google 



A székelyek kivándorlása Rotnániába. 

betegségbe esnek, hogy túlságos fontoss^ot tulajdonitnak tar- 
ajoknak, BÖt bámulatot táplálnak az iránt. Lehet, hogy ettŐI 
ft hibától ez a dolgozat sem lesz mentes. Inkább hiszem a 
ban, szivee olvasó, hogy ellenkezőleg, nem tudtam eléggé ki- 
-emelni a székely kivándorlás fontosságát s a velejáró veszé- 
lyek nagyságát. Inkább attól félek, hogy ha elősorolom ada- 
taimat e feltárom küzködö igazaimat, mindazokat, kik méltó- 
nak tartottak figyelmökre, meg fogja lepni ugyan az a nyo- 
juasztó érzés, mely engom kisért, s ha nem kopott volna már 
él ez a 8ZÓ, azt fogják mondani velem, hogy vérző sebet lát itt 
szemünk, e seb azonban más módon üti ki ma^át, mint kölö- 
jiösen a helyi irodalom s közönségünk hiszi. Az én refrainem 
Irinyi Miklósnak kiáltása : «ihol a veszedelem, ihon az emésztő 
iüzlo (Ne bántsd a magyart, a Török Áfium ellen való Or- 
'Vosság. A Kazinczy-kiadás 162. 1.) 



A Bzékelység Románi4ban, — Romániai magyar telepek, kiilÖnÖBen : 

f loestben, Bukaresten, Galatzon, Brailában. — A székely kivándorlás 

jelentŰsége. 

Magyarországon nincsen kivándorlás, hanem kivándor- 
lások vannak. Ezért jóvátehetetlen hibába esünk, mihelyt a 
hazánknak különféle vidékeiről elbujdosó és más-más vílágtáj 
felé tartó embereinket vagy azoknak határozottabb áradatait 
mind egy kalap alá vonjuk. A közönség rendesen egybeönti 
mindazt, a mit kivándorlásról olvas, de még legjobb kutatóin- 
kon is erősen meglátszik az a nyűg, melylyel a jelszavak bé- 
kózzák le őket s majdnem mindig azt hiszik, hogy a kivándor- 
lásnak általános okait, áUandó hatásait s örökös orvosszereit 
találták meg, pedig a dolog úgy áll, hogy még a helyi okok és 
helyi hatások sincsenek földerítve, de semmiképen. Mennél 
inkább haladunk előre a keresésben, annál inkább foszlik szét 
az egyenletesség csalóka látszata ; száz és száz új szál kerül 
elő, az egyforma alap változatos rétegekké válik s mind bo- 
nyolultabbá és érdekesebbé váhk a probléma, mennél jobban 
szállunk a valóság felé. Legfölebb az összes részletek átgyú- 
jrása után verődnek talán majd le erős és állandó tanulságok 



.vGoüglf 



6 A nékelyek kiráiidorláta homániába. 

előuk, de ezektől még bizony oIt messzire vagTnnk, fa<^ ma, 
őt évi munka után sem Ígérhetek többet, mint hog; e dolgozat 
végén jelzem azokat a nagv sejtéseket, melyek összes kÍTán- 
dorlásainkra nézve támadtaJc bennem. 

Addig azonban mindig és mindenkinek ast ismételném, 
hogy : különböztessünk, és njra m^ újra kölöntmztessnnk. Ez 
az egyetlen eljárás, mely sikerrel kecsegtet, mintán a többi 
módszerek vagy poSanó jelszavakra vagy megmarkolhatatlan 
ábrándokra vagy helyi megtévedésekre vezettek. Eölönböztes- 
sünk tehát már itt, utunk legelején, abban, hogy a székely ki- 
vándorlást most egészen elvágjak a Felvidék amerikai árada- 
tától ; kényszerítsük arra magunkat, hogy az amerikai kiván- 
dorlásról szerzett levonatainkat, legalább egyelőre, sehol sem 
rag&flzszuk rá a Bomániába bnjdosók állapotára, m^indnlá- 
sára és helyzetére, bármennyire csábittatnánk ís arra. Hadd 
szóljon először maga a székely határ a népe, azután meglát- 
juk, hogy mit szólhatunk hozzá mi is. Hiszen annyit az álta- 
lánosításnak legvérmesebb híve is meg fog engedni nekünk, 
hogy a mint e kétféle kivándorlás — tudniillik a székelyföld- 
romániai és a felvidék -amerikai — földrajzilag ketté váhk: 
úgy már első pillanatra is egészen más körvonalakat mutat 
mind a kettŐ. A mi felvidéki kiözönlésünk nemzetiségileg 
igen vegyes, s kisebb benne a magyarság százaléka (bár sok- 
kal jelentősebb ez is, mint gondolják),* s egy nagy, egész föld- 
részekre kiteijedő népmozgalomnak a része, míg a délkeleti ki- 
áramlás majdnem kizárólag a magyar faj vérveszteségét jelenti 
8 Bománia máshonnét, mint tőlünk, alig is kap bevándorlót.'**) 
Az amerikai kivándorlás igazi kezdete új s megindulása majd- 
nem pontosan kitűzhető 1877-re s modern indító okai kitapo- 
gathatok ; a székely kivándorlás mögött azonban nagy törté- 
nelmi háttér van, maga a kiáradás is történelmi szakokra. 
oszlik s régi és új indokok a felszín alatt összekeveredvék. 
A Felvidék népe messzire szakad el hazájától, agj nagyobb és 
idegenebb művelődésnek csábos orszf^a kapja őt el, honnét 
némelyik pénzt vagy pánszlávizmust hoz haza ; a székely csak 
a szomszédba meg, oly országba, melyet ő maga is (Belföld- 
nek" hív, szemben a "Vármegye* -vei, (mely alatt a király- 

*) Lásd A magyarok kivándorlása Amerikába 37 — 39. 1. 
**) L. ftlAbb m. fejezet. 



.vGOÜglf 



A székelyek kívándorlága Romániába. 7 

bagón túli Magyarországot érti), oljao földre lép ott, melyre 
valaha magyar fejedelmek hatalma borult 8 mely ma ie igen 
«rdekeBen őrzi gyűlölt < hűn- fajunknak* nyomát; hogy mit 
hoz el onnét a székely s mily ára van könnyű ide-oda járásá- 
nak, ez még kérdéaea- 

Azthiszem, hogy a felvidéki mega székely kivándorlásnak 
«zek a különbségei nemcsak hogy elég nagyok arra, hogy külön 
válaezszuköket, hanem egyúttal épen azokból a vonásokból van- 
nak összealkotva, a melyeket közönségünk e két tüneményről 
sejteni szokott, • bevett « . El ugyan közöttünk egy más megszo- 
kott különböztetés is, melyet akkor szoktunk csillapító Bzer- 
tént beadni, mikor a tengerentúlra jutott tótjaink és ruthé- 
neink eloroszositásáról, vagy magyarjaink m egan gólos ódás á- 
Tül hoz bírt a szellő ; ilyenkor a székelyekre gondolva, az jut 
■eszünkbe, a mit egy publicistánk a nyáron így irt meg: a 
■székely elnyomorodhatik, de sohasem veszti el magyarságát. 
'Sajnos azonban, az én tapasztalataim azt bizonyítják, hogy 
■ennek a hiedelemnek keserves csalódás az igazsága, a mint 
.azt tüstént látni fogjuk. 

Ha igy körülrajzoltuk a székely kivándorlás képét, nem 
liiszem, hogy sok vonást kellene még ráraknom abboz, hogy 
mindaz benne legyen ábránkban, a mit erről a mozgalomról 
hallunk és képzelünk. Általános siralmakon kívül, melyek 
periodikusan szoktak megújulni, föl -föl hangzik a székely cselé- 
■dek elszóródásának panasz^, majd megint egy kis magyar- 
ellenes tüntetésről jön bir valamely román városból, meg- 
"tetézve honfitársaink felekezeti vagy egyleti patáliájával. Oly- 
lior egy-egy székely- szempontú vasüti tervről, moldovai csángó 
versekről, gyűjtésekről vagy pénzintézeti bonyodalmakról s 
■akarásokról is báliunk, de azután megint beleolvad minden 
közönyösségünkbe vagy legalább is ebbe az általános, homá- 
lyos képbe, melyet elébb a székely kivándorlás nagy körvona- 
lairól adtam. 

Épen azért próbálom most legelőször is széttömi azt az 
Általános, elnagyoló képet azzal, bogy áttekintve Eomániába 
a sötét fenyők között folyó Prabovától a Dobrudzsáig és a 
moldovai határig nyúló térségen, kitüzdelem rajta az elbujdo- 
-fiott székelység tipikus állapotait; futólagosan szedett, a talaj- 
ból tépett gyűjtemény lesz ez. Annál szükségesebb, bogy 
utána megrajzoljuk a rövid vázlatnak azt a hátterét, mely tör- 



.vGoüglf 



8 A gtékelfiek kteándorlása Jiomániába. 

ténelmi lecsapódáaával és tárEa^almi bonyodalmaival meglepi 
még a siető utazót is, (minő magam valékl s melynek különös^ 
szinte rejtélyes alakulatából jövendő kérdések röppennek föL 

Megjártam a Romániába vezető utat a tömösi, bodzái, 
ojtozi, tölgyesi és gAimeRi szorosoknál s mindenütt eg,vazon be- 
nyomás fogadott. De mindazok, kiknek ütbaigazitását vettem, 
ngyanarról tanúskodnak. És mennél többféle bizonyság g>'űl 
garmadába, annál erösebbé, élettetjesebbé válik az az alapvetá 
benyomás, hogy a Kárpátokon átlépve, egy átitatott talajra 
teszszük lábunk, mely — miként fenyűs lejtői a Kárpátok tör- 
melékétől — ágy rakodott meg és telik be az innét beszivárgó 
mag}'ar néppel. Eddig egyikünk nem talált olyan román falut, 
melyben ne lett volna székely (vagy csángót magyar. De nem. 
találni olyan társadalmi réteget sem, bogy meg ne látnók 
ennek a mély és belső fölszívódásnak nyomát. Biológiai nyel- 
ven szólva, egy oly érdekes nép-erjedést mutat ez a határunk- 
tói lefutó buja, bár fülledt levegőjű román síkság, a mely erje- 
désnek egyik kovászát épen a mi vérünk adja. Ne felejtsük el 
ezt egy perczig sem, mert e nélkül meg nem értjük az elénk 
bontakozó tüneményeket. A mint Yelasquez és Bibera nagy 
festményeiről, melyek a madridi Pradot diazítik, azt szokás 
mondani, hogy csak az érti alaptónnsukat, kinek a sárga-vörös 
spanyol talaj szemébe világitott, úgy verődik itt is mindegyik 
adatba belé s rajtok kötösztül ez az alaptónus ; a székelyek 
szerteszóródása és fölszivódása néliiül a laza jelenségek érthe- 
tetlenek. 

Hogy Predeai, Bust«ni, Sinaia tele vannak orosz ruhába 
bújt székely és szász kocsisokkal, itt vénült magyar cselédek- 
kel, s hogy a vasúti munkások közt ékes káromkodásaink nap- 
hosszat hangzanak, ezeken még senki sem fog csodálkozni. 
Talán csak az üthet szeget fejünkbe, hogy kivándorolt szász 
árusaink magyarul vallják itt magyarnak magokat, mihez ott- 
hon nem vagyunk szoktatva. Azon sincs sokat álmélkodni^ 
hogy a határszélre büszkén kirakott gyárak Azugán még ház- 
helylyel is kötik az ideakadt székelyt ; *] söt az is teiraészetes- 
nek látszik, hogy a gyulafalvi havas Kommandó, József-förész- 
és Musa-telepeiről, melyek 3 — 4000 munkása épen a határ 

*) Barabás Endre : A tzékely kivándorlás és a Itomániában él& 
magyarok helyzete. Közgazdasági Szemle. IMI. 433. 1. 



.vGoüglf 



A Mékelyeh kivándorlása Romániába. 9 

rengetegét fürészeli föl, a deszkával együtt ide csúazik le a 
székely.^) De már gondolkodóba kell akkor esnünk, ha a 
vasút mentén egyik város a másik után mind ezt mutatja, ha 
Cseruavoda sem lehet el magyar szolgálat nélkül ; a Fekete- 
tengerre induló hajók rakodása, fa-árújok fölfúrészelése körül 
mind ott hallatszik a magyar szó. 

Szeile van fújva Romániában a székelység, mint a ho- 
mok ; néhol csak egy-egy szem, néhol vastagabb réteg s min- 
denütt szűrődik bele a talajba. Ezéi-t sem a kisebb helyek, 
mint G-yorgyevo (több száz székely iparosával), Pitest (180 
reformátusával, kikről az erdélyi superintendentia csak igy 
emlékezik, hogy « lelkész-tanítói állomás üresedésben vau; az 
1900, évben konfirmatio nem volt"*), mondom, sem ezek nem 
isolált telepek, sem a legnagyobb székely fészkek: Ploest, Bu- 
kurest, Braila, Galacz és Constanza nem azok. Egyikök sem 
isolált, de nem is egyöntetű s nem is minden ízében állandó 
székely telep. Csakugyan úgy van, mint a szerte fútt homok- 
kal, mely a hol öaszesodródik is, változó karikákban gyüUk s 
csak állbatatlansága állandó. Mindjárt megfigyelhetjük ezt 
Ploesten s azután sorban a többi nagyobb gyarmaton. 

ÜiTQÖsy Sándor, ki 1843 *nyárhó ötödikén Plojeet vá- 
rosa kőrakatt rendetlen útczáit tapodtau,^) még azt írja "hogy 
a Plojest város doncsságát és szegénységét az olvasó átlát- 
hassa, vizsgáljon jól meg egy új paraszt házi kört, de ne egy 
Kolozsvár, vagy egv más város kebelében lakókét, hanem egy 
falván, annak is a végén lakó czigány házi kört, melynek ajtaja 
előtt, a gunyhóból kihajított szemét mint örökség úgy maradt 
az agg dádéra és teatamentalíter maradandó zellettségire*, és 
így végzi na magyar szótárban nem leivén föl azon szavakat, 
melyek által — az olvasó csömörlését távolíthassam, jelle- 
méül megkímélem a város lakóit, meghagyom városukat is 
nemzeti régies fényében^. Ügy értesíttetett ö, hogy "több mint 
háromszáz magyar lelkek lakják e közönséges kiterjedésű vá- 
rost — mindennek mestersége át életmódot, mely nékik ked- 
vezően vagyonol és háai szükségeken feljül is adódzika. 



') L. e dolgozat IV, fejezetét. 

") 1900. évi jelentés. 93. 1. 

■) Ax elbujdosott magyarok Oláhországban. Utazáaa után irta 
ÜrmöHj Sándor. 1844. 31. 1. 



.V Google 



10 A szAetydt kdivndorlása Bomáttidba. 

Ma Ploest fényes boalevardjáTal (s 40,000 lakosával) azép 
franczis vidéki vároa képét mutatja b palota-iskolái eldugja s 
meUékntczákszemetét.meljekazt bizonyítják, hogy csatomázás 
helyett villanyvilágit^ra telt a pénz. így fölemelkedett Ploest, 
de hogy nvagyonol^-nak a magyarok? Ha homok-parabolánk 
eszünkbe jut, mindjárt megismerhetjük, hogy több gyfirűzet- 
tel telepedtek ide székelyek ; jöttek a 40-eB években, az emi- 
gratiövsl, 1868 után s a vámbáboró éveiben (1886.). A magyar 
cselédek hullámzása folytonos, azért mondja Tornyai, hogy 
•ez a Ploesti az oláh havasalföld felé szinte gyülőhelye a hii- 
záját hagyta magyarságnak. Hemzseg is mindig a fiatal ma- 
gyarságtól. Elz a Ploesti a fiatal magyarság elzüllésének első 
stácziója*.*) Mit látunk itt? Azt, hogy embereink, mintha 
megcsapolták volna verőket, elhagyják magokat s a helyett, a 
mit « magyarországi erély ess égnek* biv az erdélyi, rögtön erőt 
vesz rajtok a román fatalizmus s valami keleti tetszelgés abban, 
hogy ők kívülről ne láttassanak magyaroknak. Ebbe megint 
belészövödik az, hogy a magyargyűlölet, bár az utóbbi évek- 
ben alábbhagyott,**) mégis megmozdul itt abban a köntösben, 
hogy Romániának most múlt gazdasági katastrophája alatt, a 
ploesti népgyűlések első sorban a magyar munkások elbocsá- 
tását • néphatároztáka. Erre pedig egyik székelyem azt felelte: 
• ebben már aztán igázok volt az ollóknak*. Ploest tehát föl- 
emelkedett, de hová szállottak azok a magyarok, kik ezen az 
emelkedésen dolgoztak ? Tüstént meglátjuk. 

Kivándorlót találunk vagyonosabb szászokat — a kik 
úgylátszik egész Havasalföld és Moldova gyógyszertárait kivet- 
ték — székely iparosokat s cselédeket, e legutolsó ármádiát az 
első kettő iszákosnak és verekedőnek tartja s azért hozzá nem 
nyúl. Általában, bár még csak utunk legelején vagyunk, már 
itt meg kell mondanom kivándorlóinkról azt, hogy ha némi 
sociologiai ismereteim nem lettek volna, váltig csodálkozhat- 
tam volna azon, hogy hol fér el ily (aránylag) kis tömeg ember 
közt annyi társadalm válaszfal ? A mint gazdagabb szász föl- 
dink meghal, ploesti községi czélokra hagyja vagj'onát, s nem 
hazaira, hogy emléke legyen a románok előtt. Magok a magj'a- 



*) Tornyay Ferencz : Szániúzetesetn id^'e, vagy miért hagytál 
j>tt Oláhországot. (Emke kiadása. 1899.) 15. 1. 
**) L. lU. éa V. fejeíetet. 



.vGoüglf 



A székelyek kivándorlása Romániába. II 

lók kétszer próbáltak dalárdát szervezni, de általános megszö- 
íéa lett a vége ; egyletet, casinót nem is csináltak. A katholi- 
buBok száma 800 — 1000 lélek, a reformátusoké vagy félezer 
lehet, de jó volt külön írni a kettőt, mert példának épen elég 
lesz annyi, hogy míg az egyik magyar pap hónapokig feküdt 
a kórházban, a másik nem látogatta meg. Embereink közül 
többen a román katonaságba állanak be, hogy így állampol- 
gári jogokat nyerjenek s egy-egynél ebbeli buzgósága annyira 
megy, hogy például mikor consulatusank egyet kiszedett s 
hazáküldött, kitűnt otthon, hogy katonaságra alkalmatlan. 
A székely-magyar települtek javát ilyenformán az iparosok 
tennék. A mint utánna jártam a dolognak, azok legtöbbje ko- 
vács és kerekes volt, a mint hogy azelőtt egész Eomániában a 
magyar npatkovárs-oké volt a világ, de erősen lehanyatlott 
sorjok, nagyrészt azért is, mert ők magok neveltek magoknak 
versenyt román segédeikből. 

Eét példám ezek után talán élethivebben fog beszélni ná- 
lam. Legtekintélyesebb, házbírtokoa ^ztalosunk, mint volt hon- 
véd, 1859-ben emigrált; itt háza van, szép bútorokat készít, ma- 
gyar lapokat járat ; veje szász órás, szintén vagyonos, fia Buda- 
pesten (Thók gyárában) tanult, de viasza már nem mennek. Ke- 
reseteket nyomja a bejövő kész bútor, azért csökkent a többi 
magyar asztalos jövedelme, a románoké azonban alig, omert 
azok úgy sem tanultak bele a mesterségbe». Második tanúnak 
egy igen értelmes kalapost vehetünk, ki végre is itt alapított egy 
nagyobb gyárat, beletette pénzét 8 most •czáraa (paraszt) kala- 
pokat gyárt «Bra880VuI» (Brassóban) fölírassál, mert hisz a 
vámháború előtt ott lakott. Tíz évi adómentességet kap s ezért 
húsz román munkás leányt kell tartania s esetleg megcsökken- 
tenie székely munkásai számát. Akkor azután ezek, a jobb- 
^olgú székelyek is szétoszolhatnak, talán szerte a flmosijákonu, 
uradalmokon, melyeket gazdag bojái'ok szegényesen kezelnek 
B melyeken ide-oda jár a székelység «körülvigyázódván», hogy 
nem telepedhetnék- e meg? 

Még egy vonást rakjunk föl vázlatunkra, hogy később 
Ploestet is belefoglalhassuk általános szempontjaink alá. Egy 
református s egy katholikus templomunk van itt, mindkettő 
iskolával. A kis református templom, odaazögezett bádogtor- 
nyoeskájával, vasárnaponként 20 — 30 székelyt lát, ünnep- 
sápokon azonban nem férnek belé a hívők ; iskolájában ma- 



.vGoüglf 



Í2 .4 ízékelyek kimudorlása Romániába. 

gyárul beszélnek. A katholikuB templom harmincz éve épült s- 
caináltatni kell, adakoztak is erre némely jólelkű románok, de- 
csak hitelben lehetett dolgoztatni, mivelhogy a magyai'orBzági 
püspökökhöz intézett kérelem összesen öt forintot öntött. 
A derea de seama <tii)}ala asupra administratiunei pe anul 
1899 — líJyO-ban fölvett adakoeó családok egyre jobban mara- 
doznak el, pedig a tanttónak (ki így is csak halogatásokkal 
kapja 110 franknyi havi fizetését) magának kell azt összegyűj- 
teni, s románul, magyarul és németül tanítania igen vegyes 
nebulóit. (Köztök 12 magyar, ugyannyi német s négy olasz.)' 
Aa iskolának két épülete közül a régibb csak a román kormány 
külön keg}'e1mével maradhatott meg a bedőlésre, s három 
frank tandíjért is bizony inkább románul beszélnek benne a 
gyerekek. Ily gyönge és tehetetlen fajunknak védelme már itt 
is, az első gyűlöponfon, s mivel csak legvagyonosabb hono- 
saink adhatják magán ■institulula-ba származékaikat, sarjaink 
legnagyobb része nem ismeri a betűt, s annál mélyebben 
züUik. mennél jobban emelkedik ki mellettök Floesti városa 
•■a czigány házi kÖrböl».*t 

Az első meggyülemlés után tovább ömlik le a székelység 
s Bukarestben, Románia fényes fővárosában tömörül leg- 
nagyobb csomóba. Csoda-e, ha ez az ambitíosus város, mely 
a Dimbovicza gödre mellé pezsgő világzajt varázsolt, kedves 
kerti palotáival, melyek az új Athénre emlékeztetnek és túl- 
erőltetett Páris-ntánzatával — csoda-e, ha mágikus erővel 
vonzza Bukur pásztor városa a bebujdosott székelyt, kí a villa- 
mos kirakatokat s a gunmiikerekű 'birsáki-at itt látja először 
és legközelebb ? Mennél ragyogóbb és mennél hebehoi^yább 
ez a kultúra itten, annál jobban megszédíti emberünket, kinek 
épen a román társadalomnak laza szövete ád alkalmas hefész- 
kelést, sőt művelődési munkát és küldetést. 

A bukaresti zsidó-negyed mellett van a várkapu- formájú 
vörös iiBaráczia*, a ferenczrendiek ősi kolostora, mely 185S-től 
a Magyar Kapisztrán Szerzet telepe volt 1 863-ig, a mikor a ma- 
gyar provincia lemondott róla s most mindössze egy magyar 
segédlelkésze van,**) A regi kapualjban összetöpörödött, ron- 

*) Az egyházi é& iskolai viszonyokra nézve 1. e dolgozat III. fe- 
jezetét. 

**) A <£aráczía> Eokat vitatott történelmét illetőleg Báliutb 



.vGOÜglf 



A székelyek kivándorlása Románíáliá. I¥ 

gyos DŐszemélyek állnak, a kik vinnyogva koldulgatnak és azt 
nyöszörgik, hogy fiatalon jöttek el Székelyföldről "Kászonezékit- 
böl B most már haza sem tudnak menni, csak olykor veri föl 
perpatvaruk a pálinkás boltokat. Fönt a kolostorban pedig" 
megtudjuk, hogy 20,000 magyar kathoÜkust számlálnak Buku- 
restben. A város másik részén megint a magyar reformátusok 
temploma áll, mellette a négy osztályú iskola, mindegyike- 
Kbós Ferencz itt buzgott hazafieágáaak (1855 — 1869,)') em- 
léke ; itt vagy hat ezer református magyarról tudnak. Bukarest- 
ben tebát nagyobb székely város van, mint Maros-Vásárhely, 
8 epsi- Szentgyörgy és Csik-Szereda együttvéve.^) És mégia 
a Székelyföldön egy szépállású közigazgatási tisztviselő azt 
mondta nekem, hogy az újabb kivándorlási- dolgozatok merő- 
ben tévesek, a kivándorlás kisfokú, mivel majd mind viasza- 

;, stagnáló jólét van a különöaen kevée iparos ment ki!. 

A bukaresti magyarok helyzetéről újabban több tudósí- 
tást kapott hazai közönségünk, közöttök alaposat vegyesen a. 
fölületessel, annyira, hogy Báíinth János Buliarestben már azt 
kívánta írni, hogy na romániai magyarok társadalmi helyzeté- 
vel talán újabban kelleténél is többet foglalkozik a sajtó (?),. 
föltüntetve a Romániába került sorsüldözött székelyt annyifele 
szín- és alakban, hogy azután a valóságot megtalálni teljes- 
képtelenség w-^j Miután elbujdosóink nagy része napazámoa 
és cseléd, tehát a legmozgékonyabb nópelem, ennélfogva nem- 
csak az természetes, hogy számukat szörnyű nagy változatos- 
ságban vehetik föl a különféle szemlélők, de természetes az. 
is, hogy azok a dolgozatok, melyek épen ennek a rétegnek *) 

J&jxoB ottani kath. papnak A bukai-esti Szent István Király Egyesület 
alakulási EmlékkÖnyvcben (I90I.|.kÖzzétett adatai értelmében Tornyai 
id. füzetének ama tételét, hogy a Baráozia •& magyar Ferencz rendi 
barátok és a magyarság fillérein épülti, nem fogadtam el. Tény az, 
hogy B, Jorga által közzétett 1818 jao. 3-iki osztrák consuli jelentés 
Bzerint a D.-t a bulgár Ferenoz' rendiek alapították, de a havaealföldi 
fejedelmek ohrÍBOvjai az erdélyi francziekánuHok birtoklására s itt- 
létére vonatkoznak. 

') KoÓE Ferencz ; Életem ás emlékeim 1828—1890. n. kötet.. 
(1890.) 72. és köv. 1. 

») Az 1900-ilií népszámlálás Maros- Vásárhelyen 17,284, Celk- 
Bzeredán 2622 és Sepsiszentgyörgyön 8030 lakost talált. 

») Bálinth: id. Emlékkönyve. 165. l. 

*) Barabás Endre ; A székely kivándorlás és a Romániában élS 



.vGOÜglf 



14 A székelydc kivándorlása Romániába. 

az elkallódásából hoznak föl elrettentő példákat, úgy tűnnek 
föl akaratok ellenére, mintha az egéaz kintlakö székelésiét 
kisebbítenék.') Hiezen már Eoós Fereucz elmondta, hogyan 
végződött az átcsempészett leányok élete a kórházakban,') sőt 
Weszely, ki 1868-ban jáii itt, roppant érdekes följegyzéseiben 
is azt emeli ki, hogy a Csizsmedzsa-kert itt ^a székely leányok 
■flokramenendö dámaságának kivált vasár- és ünnepnapokon 
szokott mutatványozé tere lenni*. ^) Pedig csak arról értesült, 
• hogy a város keleti részében fekvő «calea musiioru* ezelőtt 
«Tirgu d'afre nevezetű városrészben léteznek gyakoribb székely 
lelepek •, de ott már szét nem pillanthatott. 

Azon híres Csizsmedzsu-bert mellett van ma a mi^'ar 
casino épülete, a Vérszerzödéa festményével s magyar zászló- 
jával belül, míg kívülre nem tartották eddig tanácsosnak ki- 
írni a magyar nevezetet. (Jelenleg 600 tagja van.) Azon íMu- 
silor Caleai külső részén pedig, mely (Gsíkn-nak neveztetik, 
lakik a sok magyar származású fuvaros és kocsig>'ártó, czím- 
táblájokon a Bandi, Sándor nevek már mind románosan írva 
(csak kettő maradt magyar névvel I), míg közbe egy-egy zsú- 
pos színen ez a tábla, lóg: sComplet Ungara, Magyar 
Táncza. Itt és szerte a városban történnek a pálinkás zenebo- 
nák, 8 a kigúnyolt pityókos székelynek itt vágják arczába: 
«miért jöttél ide, enni a mi kenyerünket?*) A megtelepedés- 
nek pedig mily typusait állithatjuk fel ? Egy koesigyártónk, 
bár visszavonult üzletétől, lagymatagon gondolkozik azon, 
hogy vi sszak öltözz ék -e ; tekintélyes mészárosank erősen pa- 
naszkodik, hogy xmegölték ezt az országot s oly mesterember, 
ki annakelötte 10- 20 legénynyel dolgozott, most nsemmí 

magyarok helyzete ez. feDtidézett iratábBn, mely Romániába is el- 
jutott, három kívándorlá csoportot állit fel: 1. B letelepfilfi ön&Uó 
iparosokat, kereskedőket és azok Begédjeit ; % meEei munkások ás 
cselédek; 8. az eküDóttek. Ez az osztályozás igen helyes és sok téve- 
dést oszlathat el, melyek itt is az általánosításokból keletkeztek. 

^) László Gyul& dolgozatainak szintén sok érdemük vao, da a 
B. kát utolsó csoportját érintik. Sxi'kphj leányok éí székely munká- 
sok sorsa (1899.) és Székely és caánqó leányok ttorsa czímmel, b ezért 
akadt lenn isiralmaikoni Bálinth Évkönyvében. 

*) Koós Ferencz : id. m, 236. és köv. 1, 

°) Weszely, Imels én Kotiáes tiíaidso Motdea-Oláhországban. 
1868. 163. 1. 

*) Ferencz Árpád kőzléee. 



, Google 



A székelyek kivándorlása Romániába. le- 

lett*, ö tőle azelőtt egy-egy mesterassBony 10 Mló maFbabúat 
TÍtt el egy nap, most csak félkilót viszen, de Öt is itt tartja 
azért Hareiiduluii-ja. Szemben egy két házzal bíró székely már 
egéBsen ellanyhult a magyarságra, de erősen tartják azt B. M. 
legvagyonosabb kocsikészitőnk, ki már huszonhat év óta itt 
lakik, vagy a hét gyerekes rézműves, ki haza próbálgatja kül- 
deni fiait, bár Öt «a nagy család odanyomta*, vagy M. már ítt 
született igen értelmes czipész, ki kegyetlenül panaszkodik a 
consulatusra, mely a laksájokat elmulasztott magyaroknak 
Bemmi áron nem akar útlevelet adni, pedig a románok megint 
nem írják be őket állampolgáraik közé s így « Magyarország, 
nem veszi az itteni magyarokat semmi tekintélybev. 

íme a typusok. De kijebb, messze, a hol megakad ko- 
csim az irtózatos kátyúban, ott lapulnak bele a sárba a Tei vá- 
rosrész különös putrijai; ilyen alacsony "felépítményeket* 
még sehol sem láttam s csak összedobált, ütött-kopott bádog- 
lemezeik, melyek félig vagy negyedrészt födik a kunyhót, emlé- 
keztetnek valamelyest a cbikagói magyar telepre. Csupa zsák- 
útozára találunk, a hol a közbiztonság nem igen biztat s a 
czigány, örmény, román keverék között ott áll nagy búsan a 
csángó kapufélfája alatt, melyre keresztet rakott. Székely se- 
gédre, csángó gyerekre nem egyre találhatunk. A hová befor- 
dultunk, megtudtuk, hogy 7 — 26 éve vannak itt, s évi 10 frank- 
kal törlesztik telkünk árát, mely negyven év múlva az övék 
lesz. A csángó asszony még magyarul szól fiának, hogy — 
tanuljon a román könyvből, de lakások berendezésén, melyet 
minden település legérdekesebb tünetének tartok, már látszik 
az a nagy lelki átváltozás, melyet amerikai magyarjainkról is 
megénekeltem. A mint New-Yorkban a 2-nd Avenue fölvette a 
«Gulyás-avenue>i s a 218-dik utcza a "Magyar-utcza» nevet, a 
mint Clevelandban a "Coramereialu út oKamá9li»-nak hang- 
zik, itt Bukarestben is kivándorlóink rátelepit ették utczájokra 
a .Csikn nevet. De a mint az amerikai magyar honi képei 
mellé odatűzi a csillagos zászlót vagy pánszláv egyletek jel- 
vényét küldi haza tótunk, úgy bizony a " Tei » -ben is a magyar 
czimerű tányérok mellett ott lóg a román királyi pár s az 
orosz czár arczképe. S ily jelek melett, melyek a házak falán 
belől hü lecsapódásai a gyors átalakulásnak, oly hangulat kö- 
zött, mikor a román végtelenül önérzetes a magyarral szem- 
ben, mert tudja, hogj- székely cselédje néhány frankért kiállja a. 



.vGoüglf 



.16 A székelyek kitmtidorlása RomÚHiába. 

pofont, 63 akkor, a mikor a székelj csak a román kultúrát ismeri 
meg, a román pedig csak ilyeoneklátja a magyart, csoda-e akkor, 
-kérdem, hogr Bukarest városának minden körzete egv újabb 
magyar hullám biztos elrománosodását olvasztja magába. 

A Tei tehát teiik székely, csángó telepesekkel, s a mint 
nő Bukarest, a mint területének fokozatos kiterjedését szé- 
lesre feszíti a speculatio, mert e területen belÖl idegenek is 
vásárolhatnak román házhelyeket: úgy jelenik meg a parczel- 
lákon a ktbújdosó magyar s éhesen szerzi meg azokat. Üg; lát- 
szik, csak épen azt felejtették el íróink eddig, bogv' egy ezerre 
tehető azon magyarok száma, kik pórul jártak parczellákhal ; 
fizettek ők elsőnek 1000 frankot, emeltek is többen épületet 
4000 frankért reá, de a többi részletben fennakadtak s szedege- 
tik vissza a román földből hasított <hazájokat>. A kik gondol- 
kozni szoktak veszedelmeinkről, talán nem fogják elfeledni 
ezt a bukaresti parczellázást, melyet én, miként kifejtem még, 
AZ egész székely kivándorlás legriasztóbb, csatát döntő tüne- 
jn énjének teszek. 

Azok a tjpuBok, a melyeket ezen a módon kikerestünk, 
eléggé megvilágítják kutatásunk szakgatott terepét, egyúttal 
azonbsin a mellett is szólanak, hogy több irányban helyes nyo- 
mokat jelöltek ki azok a megfigyelők, a kik, mint Barabás, így 
fogták össze a bukaresti állapotokat : a székelyek e helyzete a 
magyar nemzet erkölcsi megítélése szempontjából is ártalmas, 
eUenére annak a valóságnak, hogy a székely iparosok nagyban 
hozzájárultak Románia közgazdasági fejlődéséhez, b ellenére 
annak, hogy — mint Barabás talán nem minden székely túl- 
zás nélkül ajánlja — Bukarest két legfőbb terén fölállíthatja 
hálája jeléül egj* székely szobaleány s egy székely szakácsné 
szobrát.*) Pedig még nem is gondoltunk arra, hogy a Ploest- 
ben és Bukaresten meggjülemlett székelység szétszóródása és 
a román talajba való beletapodása mind megy tovább a vidék 
felé, s a mint kisebb városokban : Buzeun, Tirgoresten, Gyur- 
g;-evón stb. magyar foltokat alkot, úgy megint föfontosaágra 
vei^Ődik Brailán és Galaczon, e két n&gy csomóponton. 

Brailán, melyet az Ojtoz völgyén keresztül táplál a szé- 
kelység munkáskezekkel, 4 — 5 ezerre teszik a magyarságot, 
de a környék ia be van vetve velÖk s magán egy községen, a 

*) Barabás: id. h. 433. 1. 



.V Google 



A székelyek kivándorlása Romániába. 17 

■szomszédVizir-Kriblán egynéhány száz ho nfit azámláJnak, — 
jnég a cséplőgép kezelője ia Pozsonyból került. Ennek a sok 
népnek összes gyülekezője a ref. templom, s 87 tanulós (csinos) 
iskolája, míg az «uoguru katholikns pap — olasz ; iskolájában 
Tsn magyar tanító is, ám nem igen biztatott az, hogy próba- 
ianmn bárom évig járt az iskolába b nem tanulta meg azt a 
magyar nyelvet, melyet szülei behoztak ide.*) Hol vannak hát 
itangos székelyeink? Mindenekelőtt találomra fölmehetünk 
Talamely járásbírósághoz, s az első oJadicatorei Oculului»- 
nál mindjárt ott találtam székelyeinket, a hol egy elegáns 
román biró éa rongyos írnoka előtt pöröltek végérhetetlenül 
'egymással (valami ház miatt) s hajtogatták alázatos román 
heszédjöket. Nem vetetlen az, mit így láték, még csak nem is 
lieresett typus, hanem egy oly vonása a kivándorlásnak, mely 
maró sav módjára ette belé magát a románok tudatába s 
«gyik legszégyenitőbb oldala annak a benyomásnak, melyet 
a. külföldre kifordított Magyarország mutat. Ott vannak aztán 
cselédeink a lebujokban, tizennégy éves koruktól kezdve, s a 
ki férjhez megyén, az holgár-görögöt választ m^ának, a 
mi — mivelhogy egyik sem ért a másik beszédéből egy szót 
is, — nem épen nevezhető erkölcsi okokból kötött frigj-nek. 
{Ugyanezt látjuk Bukarestben is.) Ott van azután legjava em- 
bereinknek, iparos sorban, kik különféle vám- és kereskedelmi 
politikai okok hatása alatt^) foglaltak itt ipart teremtő helyet, 
rs kik legerősebben érzik most annak a gazdasági válságnak 
nyomását, melyet Eománia osztályai kettőzött iparkodással 
akarnak rájnk áthárítani. 

70 — 80 magyar czípészt találunk köztük, azután kocsi- 
^ártók, kötélgyárakban dolgozók atb. következnek. Ám a ki- 
■épülö büszke és szemetes bonlevardok lassanként eltörpítik 
ezek régi hirét s mind jobban beléhnllanak Eománia gazda- 
sági hullámzásaiba Ők, kik önállóságukat a magyarságukat 
megtarthatnák. Hiszen mái' 1868-ban azt találta Weszely,^) 
hogy kisebbé lett azoknak száma, «kik régebben és közelebb- 
ről családilag ide kiszármazva, vagy későbben itt törvényes 
házas élet viszonyaiba lépve, munkájuk, iparuk által tiszta 



') Az egyházi viazonyokrúl 1. a III. fejezetet is. 

») L. IV. fejezet. 

') Weszely : id. m. 14Ö. I. 



.vGOÜglf 



IS A ízékelyek kivántlorldsa Romániába. 

polgári állást foglaltok el s igy saját, mÍDt nemzetök becsü- 
lését vívták ki az Ht nyüzsgő világ elötts. Ma pedig még a^ 
letelepedettek közt is oly esetet látunk, melyek közül csak 
keserűséggel iktathatjuk íme a typusokat. íme néhány. Györgye- 
Gtadinái- boltjában megtudhatjuk, hogy Kertész Györgynek 
hivták, mikor itt megtelepedett, — szomszédja Ardeaua 
Györgye, Erdélyi Gyuii névvel jött ki, b ma czégtáblájukon 
rajta ül a román büszkeség és székely lemondás, szivükön a 
közöny, 6 románnal kevert beszédjökböl néha tört csak elö : 
hogy magyarok volnának. Talán magam sem hittem volna el, 
ha nem láttam volna. Braila utczái tele vannak elhullatott 
magyar nevekkel s embereink szomorú hiúságukban rendkívül 
szívesen beszélnek románul és adják ki magukat — a kérdező 
előtt — románnak. Történik ez pedig ellenére annak, hogy 
még e nemzetiségileg talán legközönyösebb városban is dol- 
goznak ellenök a benszülött agitátorok, s történik, ellenére 
annak, hogy az uralkodó román társadalom szöges kordonja 
mindannyiszor megtépi őket, valahányszor erővel akarnak 
(pedig sokan akarnak !) beléfészkelődni. Legtökéletesebb kezeim 
között erre annak a csiki gazdának példája, a ki három fiát adta 
itt a katonasághoz, hogy románok lehessenek, s mikor kiszol- 
gáltak, még Bem kaphatták meg azt a sóvárgott állami szol- 
gálatot, (mily jellemző !) de még nem is anyakönyvezték őket, 
úgy hogy e miatt nem tudtak törvényesen megházasodni. 

Mikor eimyi megalkuvásnak, meghunyászkodásnak a 
vetett talajából is csak a kirekesztettek kasztja nő ki b ilyen 
törvényen kívüli ivadékokat ád kivándorlónk "új hazájának* : 
akkor, kedves olvasóm, nem szálí-e meg, a fajunk büszkesé- 
gébe vetett hit helyett az a nyomasztó érzés, mely nem fogja 
megengedni sem neked, sem nekem, hogy a «magyar közvéle- 
ményben" kóválygó phrasisokat eihigyük? 

Hiszen igaz, hogy vannak Brailában is "megnyugtatóbb* 
esetek. Találtam ez ipés zekét, kik arról nevezetesek, hogy 
a magyar nevet tartják s magyar inast. Érdekes mutatója a 
székelység szerte fúvatásának az a református gondnok is, ki 
35 év óta van Romániában, ki Pitesten 200,000 frankig föl- 
vitte már fakereskedésével, míg le nem égett, s most haza is 
jönne, de mégse jön, pedig igen mondogatja, hogy «inkább 
ennék otthon egyszer, mint itt négjazem. Van egy-egy erős 
magyar asztalosunk vagy kötélverönk is. De mindnyájukat 



.V Google 



A Kt^kehji'k kirnmtortáxa HoniániAha, '10 

meDiíjíre körülöleli az a gondolkozáB, mely immár a Kárpá- 
tuknak oBak a déli oldalát látja ; milyen gyöngék azok a 
csápok, a melyeket — felénk csiga gyanánt — néha kinyújto- 
gatnak a magyarság felé s ha néha még állandóbb ie öSBze- 
köttetésök, akkor ie milyen kiehitű, és milyen különös. Mert 
különösebb dolgot még csakugyan nem hallottam kivándor- 
lási kóborlásaim alatt, mint mikor azt magyarázták nekem, 
hogy van itt kivándorló, a ki nem szakad el székely földjétől, 
a ki minden öt évben visszamegy pénzt keresni, tudniillik 
visszamegy minden képviselőválasztásra szavazni s meghozza 
60 forintját. Ilyennek látszik Brailában — Magyarország. • 
Háromnegyedórát hajózunk innét Galatz nagy, eleváto- 
ros kikötőjéig 3 ugyanazt találjuk itt is, szinte töi'vényszerti 
pontossággal. A környékbeliekkel húszezerre teszik a magyar- 
ság számát B ezeknek összes készsége egy ref. iskola, melyben 
a magyar tanár saját költségén tart román segédtanítót, míg 
a katholíkusok idegen pap prEedikatiója alatt olvasgatnak néha 
magyar szent könyveket. Próbáim majdnem teljesen fedezik 
a brailaiakat, attól a Fekete Lőrinoztől kezdve, ki még egy 
szót sem tudott románul, de fia már Nyegru nevet váltott s 
magyargyfilöletben tobzódik, addig a sósmezői székely keres- 
kedő fiúig, ki mindjárt elfelejtett boltjában magyarul, mihelyt 
megtudta, hogy — magyar vagyok. A galaczi székely letele- 
pedések rétegei meglehetősen megfelelnek annak a sociologiaj 
formátiónak, a melyet Brailában kaptunk, a mint azt legutóbb 
Fuüiik Béla leírása bizonyítja.^) A nagyszerű meghunyász- 
kodásról szóló észleletei megfelelnek az enyéimnek ; számí- 
tásai szerint az itt élŐ magyarok közül kÖrülbelÖl 65— 30o/o 
napszámos, 20 — 25<Vo cseléd, 5 — 10% pedig kereskedő és 
iparos ; mindössze azt a tételét nem imám alá, hogy 'embe- 
reinknek 97 Vo-a évenként legalább egyszer hazamegya . Hiszen 
ennek czáfolatául csak azt kell a fönnebb adatolt számok 
mellé állítanom, hogy 1868-ban Weszely még azt találta, 
hogy állandóan megtelepedett magyar család van itt mintegy 
25 ; mesterlegény, szo^a, szolgáló, napszámos vagy 500>*) 
Hol vagyunk ma már ettől I De bol vagyunk attól a régibb 



*) Futaik Béla: A magyar kivándorlók Gataeam (Bom&ni&ban). 
Közgazdasági Szemle. 1901. 826. 1. 
**) WoBBely : id. m. 199. 1. 



.V Google 



fO 4-^íií^cít/efc kioandorlnsa Románmba, 

időtől, melyről Czelder úgy emlékezett, hogy « régebb időben 
szállingózott egy-egy érettltorú leány vagy asszony szolgálat 
végett Erdélybői a Duna-fejedelemaégekbe, mely az egyének 
nagykorúságában semmi kárára és szégyenére nem volt nem- 
zetünknek N. 

fgy galatzi székely gyarmatunk rajzolatát talán csak a 
•baksáB-k, (e saját külön magyar lebujok) b a Kelet felé 
csempészkedő leánykereskedés teszi rikítóbbá; erről a "leány- 
BorBról* nem egy ingerlő mese lappang a székely falvakban, 
opinmoB hat&eak is messzire beszivárog, pedig igazában egye- 
dül a büntetőjogi congressiiBoknak*) adhatnak rideg anya|;ot 
eseteik. Legtöbb kivándorlónk a iBadaláni városrészben 
lakik, itt van a °Iiománia> nagy gőz fűrésztelep is, melyben 
több száz kászoni székely keres 2 frktól 3 frk. 50-ig, — míg 
majd innét is ki nem szorítják Őket.'*''*^) Mert ennek a gyár- 
nak is csak 1903-ig van megadva a kedvezménye, hogy mun- 
kásai közt egy harmadnál több lehet az idegen, 1903-ban 
azután itt is megérzik majd székelyeink — a székely kérdés- 
nek ezt az egyetlen lij fordulatát. S meg is indult ez a (fordu- 
lat* már olyan szépen, hogy csak egy éjjel negyven magyart 
kellett a consulatusnak a hazatolonczolástól kimenteni. 

Megtelepedett magyarjaink közt, czipészeknél, kovácsok- 
nál megint a brailai benyomásokat gyűjthetém s meg sem 
akadtam már azon, hogy székely csizmadiánk négy gyereke 
már csak románul beszél, az öreg garibaldistát unokái kőtik 
ide s hogy még azok is, kik valamire becsülik magyarságukat, 
sőt sorozásra is hazajárnak, még azok is milyen buzgalommal 
védik a omegszokásból itt maradókato. 

A régi Havasalföld szétszóródott székelységének ezt az 
első vázlatát talán nem is fogjuk rosszal egybe, ha a nagy- 
szerű csemavodai hídon s Dobrudzsa nádas moesai-ain át- 



*) CongrBBS on the white alave Tnific, National Vigilanoa Abbo- 
ciation. (1899. London.) A jelentés 83. lapján. LGgelőszöi e kérdést 
nagyobb niéretekben az 1895. párisi büntetűjog-congreaBUSon tár- 
gyalták, majd 1897-beii a most emiitett londoni gjúlésen b legutóbb 
a nemzetközi büutetajogí Bzöveteég 1897. budapesti fiaBzejÖvetelén, 
hol Gruber referált Die intemationale Bekámp/ung de» Sladchen- 
handels czimmel, éppen a székely leánykereskedést emelve ki. 

**) B fatelepnek s kivándorlóinknak leírása a Vasárnapi Újság 
1901. október S7-iki Bzáuábon jelent meg. 



.V Google 



A székelyek kivánriorliUa Romániába. 21 

sietve — hol a földbe tapasztott putrik fogodnftb, — egy 
pillantáat vetünk Conatatiz&ra a fekete -tengeri kikötőjére. 
A vasútépítéstcil nem egy Bzékely munkás ra^a4t itten (volt 
olyan íb, ki 3000 frkot vitt haza, de már megint itt van), 
azután a székelység adja a cselédet (60 frk havi fizetés), pin- 
czért {40 lei) itt is. Nem érdektelen az a példám, hogy egy 
román orvos fényűzés-mutogatásból itt bárom székely cselé- 
det tart, de ezeknek egymás közt is románul kell beszélniök, 
hogy meg ne csalják a gazdájokat. 

Mindez azonban s legnagyobb része annak, mit eddig 
typusoknak válogatva röviden bemutattam, csak mozaik dara- 
bokat rak az olvasó elé. Annak is volt szánva vázlatom. De 
mindjárt belé fogunk pillanthatni abba a mélyebb háttérbe, 
mely a sajátságos társadalmi alakulások mögött rejtőzik, 
mihelyest itt Cúnstanzában azéttekintünk b azután vissza- 
nézünk arra, mit eddig tapasztalánk. 

Már Bukarestben hallottam azt, hogy a kivándorlásnak 
és pedig első sorban a mf^yar kivándorlásnak a kihasználá- 
sára egy új hajóvonal van alakulóban Gonstanzából Ganada 
felé. A oonstanzai újonnan épülő kikötőben csak annyit tudtak 
az «Atlantica Bománíá»-röl, hogy már ötször hirdetett hajó- 
indulást, de még egyszer sem látták gőzöseit. A templom- 
téren megtaláltam ügynökségét, s mint jelentkezőnek, ide is 
adták csábító fölfaivásaikat, úti hirdetésöket, mely szerint a 
■prima si unica linea direeta de la Constanta la America de 
Nord*, 150 leiért (70 forintért) akarja szállítani Montrealba, 
a 214 leiért Winnipegbe a kikergetett zsidót s a kivándorló 
magyart. Mert ez a czél s a vállalkozáB alapja. Sok nyelven 
osztott színes hirdetései 50 koronáért ígérnek minden utazó- 
nak 160 Acre ingyen földet, mely — mint a kép igéri — 
fölséges szénát terem. Hogy mindez eldorádó helyett Ganadá- 
ban mily fölséges megzsarolás és micsoda száraz, fiigyos 
yidékre csalja őket a tbooma (a speculatió amerikai neve) — 
arról itt nem kell szólanom, mert biszen legújabban festette 
ezt le Farahó János, ki maga is Winnipegben lakó kivándo- 
rolt magyar.**^) Más dolog az, a mi szemünkbe csap ennél a 
constanzai vállalkozásnál; más, gyökeresebb és ijesztőbb. 

*) Fftriihó János: A magyar kivándorlók Canaddban. Közgaz- 
dasági Szemle. 1901. 818. l. 



.vGoüglf 



9Í A tzékelyfk kiitindorláta RomiiniAba, 

Látnánk kell aet a jövendőt, a mikor fajtinknak egy új 
áradata fog kiömleni erre a megnyitandó új útra, újra meg- 
ceapolván vérünk erejét. Látnunk kell azt a jelent, mikor 
M^yarország állapota a külföld előtt olyan vállalkozási alap, 
a melyre részben kivándorlási társaságot lehet alapítani. Eb 
látnunk kell azt a helyzetet, nyelnünk kell azt a keserűséget, 
hogy a székely kivándorlás hullámzása, megdnzzadása vagy 
visszafolyáaa ma nem tőlünk, hanem idegenektől függ. Ez 
az a sötétlő háttér, mely fatólagoa vállalatainak állandó 
alapszínét adja. A ki mulatta ^yszer, aznap nem tnd 
■Indni tőle. 

Nézzünk csak vissza mozaik-képünkön s forgassuk meg 
elménkben látományait. Az Amerikába tartó kivándorlásnál 
számokkal lehet bizonyítani azt, hogy míg Németország, 
Anglia stb. kivándorlóinak mennyisége a szerint száll vagy 
nő, a mint az anyaország viszonyainak hullámzása tart, tehát, 
míg ezekben az esetekben Németország, Anglia és (talán) 
Olaszország conjunctuiái szabják azt meg, hogy sok kiván- 
dorlót kap-e tőlük az Új Világ, vagy sem, — addig Magyar- 
országon megfordítva áll a dolog. Magyarországnak az a kü- 
lönössége, hogy nálunk Amerika befolyásai irányítják a ki- 
vándorlók számát, B mintán mi elég kivándorlót <termelünk*, 
ennélfogva főként az amerikai törvényektől s az ottani gaz- 
dasági viszonyoktól függ az, hogy hány emberünket akarják 
vagy nem akarják befogadni. Sokan megtámadtak ezért a 
tételemért, pedig minden évben pontosan beütött képletem, 
eőt határozott, félreérthetetlen számbeli bizonyosságokat 
adott, mindössze talán azzal a szomorú hozzáadásaal, hogy 
az ntóbbi két rossz esztendőben még több kivándorlónk indáit 
tengerentúlra, mint az ottani (hár föllendülő) gazdasági viszo- 
nyok is indokolnák. (A külföldi kikötők stattstikája szerint 
1899-ben 43,394, — 1900-ban 54762 magyar száUt hahóra, 
kivándoflandó.)*) 8 ha most eszünkbe jut az, a mit a ro- 
mániai magyarság helyzete, sorsa mutat, nem látjuk-e meg, 
hogy Magyarország a Kárpátok aJjáröl nézve is ily különös- 
séget matat. A seb itt is nagy s már üszkösödik, hár jelentő- 
sége más, mint odafönt. 

A constonzai hajó-vállalat világos bizonyítéka igazsá- 



*) L, feat idézett mankáju 73. éa köv. 1. 

DolzecIbvGOOgle 



A íxékelyek kivándorláiia liomániába. 23 

gomn&k. De nem is áll egyedül, hanem egyszerre s egyet beszél 
mindazon jelekkel, melyeket összemarkolhattmk. A galaczi 
és azBgai gyárak székely mnnkásai így fognak Bomáüiában 
élni B addig, mig a román munkás-törvények határideje vissza 
nem veti őket : sorsuk fölött már itt döntenek s nem oda- 
haza. A ploesti iparosok, s azok a falusi asztalosok, kovácsok, 
kikről Moldvában még szó leazen, a romániai vámtörvények 
mozgásáról nézik le boroskopjukat, mert hisz jórészt azok 
szorították ide őket. Másról alig is lehet beszélni velők. A bu- 
karesti, brailai cselédekről nem szólok, mert hise ők oly álta- 
lános fogyasztási ozikkek, mint a thea v^^ kávé, mely- 
nek behozatala a szükséglet szerint igazodik ; máris panasz- 
kodnak, hogy a bojárok cseléd-fényűzése megcsappant s kény- 
telenek néha — otthon maradni. Még azt a rendkivöli széles 
nyomást sem akarom külön kiemelni, a melylyel Romániának 
1899— 1900-diki gazdasági megcsappanása, mely mély kata- 
stropha számba ment, a székely kivándorlásra hatott ; meg- 
akasztó és visszariasztó nyomai oly frissek ma is magyar 
telepeinken, mint a Vezuvon egy-egy fekete láva-ömlés ma- 
radványai. Mindezek a jelek bizonynyal azt matatják, hogy 
jelenleg a székely kivándorlás folyamatát Eománia szabá- 
lyozza inkább, — mintsem mimagunk s egyúttal a mel- 
lett bizonyítanak, hogy már osak székelyeink érdekében is* 
mindig ügyelnünk kellene arra, hogy mi készülhet még Ro- 
mániában. 

Ugyan mi készülhet még? Hát nem teljes a skála attól 
kezdve, hogy az ide szakadt székely iparos önmagának nevelt 
gyűlölő román vetélytársat, egészen addig, hogy a con- 
stanzai kikötőt is (részben) a mi bujdosóink népesítsék? 
Nézzünk csak köröskörül a láthatárnak szélességén s vigyázó 
szemünk a homályos párákon át újat lát és meglepőt. Ploest- 
ből azt vettük észre, hogy székelyeink szerte járnak s rosszul 
mivelt földeken, azon furfangoskodva, hogy mi módon sze- 
rezhetnének egy darabka •moisíáti'. Brailán-Galatzon már 
azt néztük, hogy a hol (városban) ingatlant szerezhetnek, mily 
szépen pörlekednek érte. Azonban döntő a bukaresti példa, 
a hol a telek- speculátió következtében mindegyre nagyobb 
darabot kanyarít ki a törvényhozás a városi < szabadi határ- 
hoz, s a mint egy-egy új telek-öv megnyílik, éhes kányákként 
rohannák parozellákért a székelyek, míg vagy le tudnak tele- 



.V Google 



U A »zékeí>iek kii'iiniloylúxa /MbkímtiíÍmi 

pülui, vagy pénzük ott marad. E példa iemétlAdik folyton, 
valamennyiazer a román földből fölszabadul egy darab, me- 
lyet ma alkotmányuk VII. szakasza szerint idegen nem ve- 
het meg. 

A székely bujdosó immár éhes a román földre. Letele- 
pülő, vevő szándékainak oly nyilatkozatait hallottam, melyek 
csak a vá^ódástól eltikkadt lihegő ember száján jöhetnek ki. 
Már-már annyira jut némelyik, hogy szegénynek tartja <pát- 
riájáti és lekötelező pénzforrásnak Bomániát, ide húzná a 
pénz és a föld s ha azzal ura lehetne a földnek, (melyet jobban 
ki tudna használni, mint a román), akkor — mint monda — 
■Bzétrágná a grániczot*. Ha ez megtörténhetnék, akkor az a 
szétszórt székelység, melyet szétfújt porhoz hasonlítottam s 
melynek állhatatlan gyürüzéseit most már megmagyarázta 
nekünk földnélkülisége, — akkor, mondom, ez a székelység 
állandó lekötött része lenne Bomániának; s a mig mind 
no^obb darabot foglalna el, — nem tudni, vajon előbb kiszo- 
rítva a román tulajdonost helyéből, később 6 is nem vegyülne-e 
a talajba s mind többeket vonna maga után. Hogy Bománia 
föLszabadftj'a-e földét az idegenek számára, azt ma s innét 
megjövendölni nem lehet. Mikor mindegyre megerősült az a 
futólagosan szerzett benyomásom, hogy nemoaak productiv 
középosztályt nem látni Bomániában (hanemha idegeneket), 
de még oly törekvéseket sem tudtam fölfedezni, melyből ily 
román középosztály kikelhetne, (sőt sok tünet épen megaka- 
dályoztatásokat jelenti); a mikor a földbirtokokon oly nagy 
és könnyelműen szerzett idegen adósság van, mint odaát: 
akkor annyit talán megjövendölhetünk, hogy a föld fölszaba- 
dítása nem a benszülött elemet erősítené s a mostani román 
•nemzeti ideáli-okat nem szolgálná. Hogy ennek ellenére s a 
mai benszülött románság világom kárára is, nem fogják-e 
megreformálni földbirtokjogukat, még sem tudhatjuk, mikor 
a sebes ember forogni szeret 3 Bomániának ma nagyon fáj- 
nak kinzó sebei. Legkevésbbé tudhatjuk a román föld jövőjét 
azért, mert a gazdasági reformok belédobattak a politikai 
küzdések forgatagába s az újonnan szervezkedő conservativ 
párt 1901. októberében fogadta el Graiovában Take Jonescu-! 
nak azt a programmját, mely az idegen települőknek meg 
akatja nyitni Bomániát s tudományos folyóiratokban is kezdik 
már szellőztetni e kérdést. 



.vGoüglf 



Á üzéktili/ekkh'ándorláiin fíotnáviáhn. te 

Bánnily bizonytalan tehát a román földbirtokjog jövője, 
Bőt mennél bizonytaJanabb, annál inkább válik bizonyossággá 
előttünk az, hogy ma elbujdosott székelyeink sorsát nem mi 
intézzük. Ha meg nem változtatjuk ezt a helyzetet, ba meg- 
várjuk még azt is, hogy azon mód odakössék magyarjaink 
magukat az idegen földhöz : — igaz, hogy elfoglalva a romá- 
nok helyét — ki tudja, lesz-e, ki akkor megfordítsa azt a aors- 
kereket, mely eddig ellenünk forgott? 

íme a székely kivándorlás jelentősége, dhol a vesze- 
delem, ibon az emésztő tűz !* 



A moldovai oBángók. Zöld Péter, OegC Klek, Jeniej Jáooa, Waszely 
éa táraainab ú^a Etelközben. — A történeti perspeetiva. 

Az Új Romániának moldovai része (melybe már Qalaczon 
beléjntottnnk), a mint a Kárpátoktól a Frutbig lelejt, csábitó 
Bociologiai abroszt teiit elénk ; a néptörmelékeknek olyan egy- 
másra-ke véredé sét pillantjuk itten át, melyet a fajok hegyom- 
lásai teremtettek itt lent, midőn a nagyobb néptagozatok oda- 
fönt egységes, nagy alakulatokban elhelyezkedtek. A székely 
fönsik völgyei s történelmi emlékei messze-mélyen belenyúlnak 
a moldovai gazdag folyó-közre, oEtelkÖzrea; túl már a fehér 
orosz monostorok csillognak, míg a rónasá^on, annyi vajúdás 
ntán, most forr ki Románia népe e két határ között. Ei teszi 
majd egyszer mikroskop alá ezt az érdekes fejlődést, mely bi- 
zonyára tiszteletet parancsol ? Ki néz majd belé e kohóba, 
melyben történelmi maradványok, meg idegen elemek főnek- 
formak? És lesz-e ugyan szemlélődő csak egy is, a kinek meg- 
akad szeme itt azon az anyagon, melyet ehhez az alakuláshoz 
a magyarság adott, adott saját magából, adott — s ez az érde- 
kes ! — új meg új rétegekben ? A ki felelni akarna ennyi kérdő- 
jelre, annak mindenekelőtt jusson eszébe az, hogy a Moldován 
élő magyarság megtalálásáért valóságos fölfedező utakat kel- 
lett rendezni Magyarországban ; mikor pedig egy-egy kutatónk 
megjött 8 kiadta «etelközi» könyvét, megint 60 — 20 — 30 évig 

*) Eha köziemén;! 1. Budapesti Szemle 1902. évi 306. számábau 

DolzecIbvGOOgle 



itt Á tzékfliffk kiránilorl'i.ia Riimiiniiil>ti. 

elfeledtok róreinket a ma a moldovai magyarság — m^iiit 
nincs fölfedesre. 

Nem hiszem, bog; tudna valaki mutatni nékem a ma- 
gyar társadalom Öntudatában olyan darabkát, mely a moldovai 
magyarok emlékexetetöl volna eleven. Néha nyelvbeli foresa- 
ságaikról hoz egy-egy közlést az újság, ha ki átlapozza, raás- 
oapra elfelejti — ennyi az egész.'*) Pedig nemcsak hogy együt- 
tes tömegben él ott fajunknak egy telivér csoportja, nemcsak 
tn^ a moldvai magyarság hullámzása külön perspectivát ad 
a kivándorlás ügyének : hanem az a csodálatos tünet áll elénk, 
hogy Moldova miatt a román közvélemény egy része bizal- 
matlanságot tart ellenünk s gyűlöletbe fojtja azt. Sohasem 
képzettem volna azt, hogy létezzenek olyan élő emberek, sót 
talán politikasok, a kik néha nyíltan, és többször öntndatla- 
nnl ügy gondolkozzanak, ügy rendezkedjenek be és ágy gyű- 
lölködjenek, mintha Magyarországnak csak egy ize is vágyott 
volna, vagy vágyna Holdova birtokára. Soha oly <Danába 
kergető* nyilatkozatok itt nem est^, soha oly ihóditó* tér- 
képek itt meg nem jelentek, a melyekről legendákat szőnek 
■Nagy Magyarországról* a mi szomszédaink.'*''*') És ha valaha 
kellene józanol bizonyítékot adni erről, itt van a moldovai 
m^yarság, kikről még annyit sem tud Magyarország, hogy 
élnek-e hát vajon? 

Mindez, a mit most előre bocsáték, bizonyosan elárulja 
azt, hogy nem mindennapi dolgokhoz érkezénk el, s hogy ször- 
nyen szükséges lesz körültekintenünk azon a tájon, hol Jer- 
ney János 1844-hen akadémiu megbízásból kereste vándor- 
lásaink telep-helyét, Etelközét, hol többi atazóink a besenyő- 
rokonok ivadékait látják a 'czángők^-ban s a hol magok a 
lerakodó magyar rétegek n székely kivándorlásnak más szem- 
pontját, nevezetesen : hossz-metszetét adják. Hogy csakugyan 



*) Leg^abban Rabmji Mózes l&tott boui, bogy a moIdOTSi 
GB&ngők DfelTemlékeit gyűjtse. A Magyar Nyeli'<ir 1901. fbl^fam&bau 
kiadott kÍT&ló tan nliTiin yit láttam is egj jóravalú csángó háiban, 
Moldovában, Siabófalv&ii. 

**) A tpBD-inagjKrismast-t, mely <a nagy magyar birodalmat 
kiteijeBitené egési a Fekete tengerig* Stona, a liberális párt feje is 
Bikába vette. [Jancsó Benedek: Stabadsághare-iunk rs a dákoromán 
tórekrínek. XTTT. l.J Az Ulitólagos <nagy-magyaroTsiigi> térképeket 
még IMI -ben is felbocta egy román siereptA. 



.vGoüglf 



Á székelyeit kivándorlása komániáha. 97 

ilyen rétegekről b azok érdekes változÓB&iról lebet itt beazél- 
nűnk, az rögtön föltűnik, mihelyest nagyjából öaBzevetjük, 
hogy miként találták a moldovai magyarságot, hosszú idő- 
közök távolságában, katatóink.*) 

Mit találtak bát ? 

Bandiul Márkus moldovai püspökhelyettea 1648-ban be- 
jára a moldovai katholikusokat s körülszemlélödött magyar- 
jaink között. írásában (a mint Gegő Elek •töredékekben* 
közli**) hátrahagyá, hogy GalaczoD csak hetvenen valónak 
magyarok (ma már itt ezreket számlálank), nagy csángó-ma- 
gyar telepeket talált a bakói s románi kerületben, különösen 
Tamásfalva, Bzabófalva körül, a mire Gegő páter megjegyzi, 
hogy «ezen 6 magyar telepek két század alatt igen gyarapod- 
takn. Bandini azt is megtapasztalá, hogy Bakó s Román (Bo- 
mánvásár) városokban, mint fogyatkozék meg a régi magyar- 
ság, Husson úgy látta, *hogy sokkal számosabbak a magyarok 
és mindenben elsők*, ámbátor a környék immár nagy fogyá- 
sokat mutatott és fölmene a magyarság térfoglalása Jász- 
vásárig, a, hol is «a katholikns magyar népszám, mely ezelőtt 
ezrekre ment, mostanában körülbelől 3 — 400 lehet ; vannak 
ugyan magyar katonák is, kiket úgymint ideiglenes lakosokat 
(jelesen a 130 reformátust, kik tavaly állottak be a fejedelem 
Bzolgálatjárs, már a prédikácziókat hiven gyakorolják) az em^ 
litett számból kih^;ytuk.* 

Kétszázötven esztendővel ezelőtt így rajzolta ki a ma- 
gyarság földabroBzát az a martianopoli érsek és moldovai 
püspökbelyettes, a ki katholiku sokat keresett és magyarokat 
talált Pedig épen ezeket a magyarokat nem kereste senki, leg- 
kevésbbé mi magunk. Csak ügy történhetik meg az, hogy 
a mint ezután nagy idők múltával fölbukkan egy-egy utazónk, 
úgy jár, mintha geológiai forradalmak után érkeznék; egy 
hely^ a régi síkon megtorlódást, másutt az ősi tömeg helyén 
szétporlott törmeléket vagy lesülyedt szakadékot talál — a 
magyarságból. így is jegyzé föl azután mlndegyikök, a mit lá- 
tott. Ha egymásra teszszük utazóink fölvételét, egyik sem födi 



*) Meg kell jegyeznem, hogy a moldovai egybázi vÍRZonyainkat 
nem itt, hanem a lU. fejezetben tárgyalom. 

**).QegO Elek: A moldovai magyar telepekről. A M. T. Akadé- 
mia elébe terjesztve. 1838. 131. 1. 



.V Google 



áS A székeljiek kivándorlása tiomáHiáiia, 

a másibat, hanem mintha másolópapiijaik eltolódtak volna, 
úgy távolodnak egymástól határvonalaik, s mincl élesebb és 
erősebb less eltérésök, hirdetvén azt a korszakos evolatiót, mely 
itt lejátszódott velünk — tudtunk kívül Épen erre, as ^ymás* 
ból növő evolatióra irányzóm szememet, mert harmadfélazáz 
év eredménye szól ebben a sBékely kivándorlásról. 

Hamar leolvashatjuk, hogy mit árainak el e rejtélyes, 
3orsotidéző hierogUphek. 

Az első, a ki Bandini látogatása ntán megjelent mol- 
dovai véreink közt vagy százhúsz esztendeig váratva magára, 
Zöld Péter v&la, a ki 1764-ben (s egy évi fogsága atáu újból) 
ment ki katholikns misszionáriasnak, hogy ott öt évig működ- 
jék.*) Maga kimenetele egy újabb, szinte vulkanikus kiömléa- 
nek a bizonyító jele : Mária Terézia akkor állíttatta föl pa- 
rancscsal a székely határőrséget, s e kemény rendszabálytól 
a csiki s háromszéki székelyek Moldovába menekülének s új 
magyar réteggel tölték meg völgyeit. Ez egyik fontossága 
Zöld hii-adásának. Másik nevezetessége az, hogy a magyarság 
nyúlványait egész Besszarabiáíg (ma orosz tartomány) nyo- 
mozta ki 9 GsöbörcsÖkön, a Dnyeszter partján is még nagy 
faloalja magyart talált, kiket, mikor nyolczvan esztendő múl- 
tán Jemey János keresett volna, csak annyit hallott rólok, 
hogy : hajdan Tengerek (oroszul : magyarok) bírták a helységet, 
mely most a korona sajátja ; söt tizenöt évvel azelfitt élt még 
ott egy magános ember, már mintegy száz éves öreg, ki faze- 
kakat cBÍnált borért, nevét nem tudták, mert mindig csak ven- 
geruek szóliták.*'^) Azután : Zöld beszámol moldovai telepeink- 
ről, mondván, hogy laz erdélyi székelyek, kik Moldovában 
takarodtak, rész szerént a Bakovi vármegyében Tatros vize 
mellett telepedtek le, rész szerint Szeret vizénél azon nevú 
Székben vagy Vármegyében : harmadik falkájok Komán-vásár 
Vármegyébe Szeret és Moldava közé ; negyedik Podolía Fruth 
vize mellé takarodott. Ezek örökkétig egész eddig a Római 
Katholikus vallást tárták ; semmi idegen vallású embert se 



*) Zöld Fdter levelei Molnár János: Magyar Könyihháxának 
in. BEftkasEábao (ITS:).) CXXXI. könyv (414. lapon), továbbá Eováca 
FerencE Daplújábaii (1, Wessely, Imats ds Kovács ataxása. 57. 1.). 

*■) Jemey János: Keleti utaxdsa a tnagyarok űskaidjának ki- 
iiyomozúíti végeit. 1844. éa in4fi. L köt. 54. 1. (tS51.l 



.V Google 



A stÁelyek kivándorlása ^omániáha. 4ít 



sEenvednek meg magok közt harmadnapnál tovább. A nagy 
vétkektől magokat megtartóztatják ; főképpen a káromkodást 
BzÖmyen megbüntetik. Az Oláh és Magyar nyelvet egyenlő 
képpen értik, e mind a kettővel helyesen élnek ; csak az, hogy 
a Magyart tisztán, de selypesen ejtik. Oláh ruhát viselnek. Az 
meg drága; s a feleségeiktől készíttetik*.'*^ 

Missionáriusunk kilencz nagy magyar plébániát s hat- 
vankét magyar falut számított meg akkor, Jászvároson is ma- 
gyar iparosokat tapasztalt **) (hogy mennyit :- nem mondja), 
még Hnszszon is, b különösen Baké városában, hol *a főiendű 
városiak Magyarok és Oláhok*, a mit ne feledjünk el egyköny- 
nyen. Úgy látta ő a XVni, század végén, hogy a kiv&ödorolt 
szászok beleolvadtak volna a kivándorolt magyarokba b a ma- 
gyar csángókért a katholiknsokhoz segítségért kiált. — Ezzel 
tűnik el megint, mint a kinematograph vásznán, moldovai ro- 
konsá^nk hirtelen képe előlünk. A mint Bandin ntán száz- 
húsz esztendeig nem esett rajok vetítő fény, úgy lesz sötétség 
újra, a kutató lámpása is kialszik. 

Várhatunk félszáz esztendőnél tovább. A kinek nem fáj, 
az elmélkedhetik n^yszerű közönyünkről. 

Úgy hatvan év múltán, mozgalom indul itthon a hazá- 
ban B Moldova felé tart Hogy mily lehetetlen rémlátás az a 
• hódító Nagymagyarország* , melyről senki sem tud itt, csak 
Bomániában; azt kitűnően bizonyltja, hogy még az 1838 — 
i4r-ea éveknek ebben a fölbuzdulásában sem volt egy szemer- 
nyi politikai törekvés, hanem egyszerűen az az irodalmi s 
tudományos mozgalom hordozta kutatóinkat, mely elhagya- 
tottságában sóvárogva kereste az őshazának nyomait, (Körösi 
Csorna t) így indultak el az Akadémia megbizásával Gegő páter 
1836-bsD B Jerney János 1844-ben, mint a Tudós Társaság 
tí^ai : lAtelkeuzut* és Lebediát keresték s benne a múltnak 
b^yományait, nem pedig politikát vagy nemzetiségi teijesz- 
k«dést. A mi összefüggést kerestek- találtak velünk, az a szó- 
maradványoknak s legfölebb a templom-romoknak összefüg- 
gése volt vAz új Bzázadok bölcsőjéből kelének ki a magyarhon 
néhaisá^ért bnzgó Sak, de minden törekvések mellett is a 



*) Molnár János id. ECnyT-bázának fordítása azerint. 416. 1. 
**) Zöld Péternek 1781 jan. 11-én gr. Batthány Ignácz erdélyi 
püspökhöE czimEett levelében, melyet Kovács adott ki (id. ui. 54, 1.). 



.V Google 



HO A tzékefyek kii'dtidorldiia fíotnánidha. 

messze tálasért, a tös sBomszédban) valót zsibbasztó feledé- 
kenység leplezé».*) 

Gegő Elek ferenczreudi atya, miután elÖbb végrendelke- 
zést tett, kiment a gTÍmesi vámon ■ a már az első faluban, 
Gsügésen, úgy fogadtatott, mint az isten angyalán, keresztel- 
vén. Innét bejárta a csángó-magyar helyeket : Bomán a Bakó 
környékét. Jászvásárig. Statisztikája úgy szól, hogy * 15 plé- 
bánián (s 70 fíliábao 9) 7 magyar minorita lelki atya fölügye- 
lése alatt, könilbelól 45 — 50 ezer magyar lélek* lett légyen. 
Jassyban ö már nem talál oly nagy magyarságot, mint elődei, 
mert Így szól: (imintegy 1600 magyart találtam; némelyek 
számosabbnak állítják lenni. Minden esetre való az, hogy ók 
nemcsak a moldovai magyar telepekből, hanem Erdély- és 
Uagyaror szagból is szálliogáltak be, és sokan megpolgárosod- 
tak : mesteremberek, ssőlőmivelők, mások ideigleni szolgálat- 
ban lévők. Elmondhatatlan azon rokoni vonzódás, melylyel e 
maroknyi nép, annyiféle nemzetbeliek közt, egymás iránt vi- 
seltetik. Összetartván mindenben, le egész az utolsó táncz- 
mulatságig, mely, valamint nyelve és öltözete, nemzeti szo- 
kott lenni, a brassai vagy Székelyföldről bevándorló czigányok 
hangászata mellett*. (Nemcsak a magjrarság fogyása rebetó 
ebből észre, hanem gyorsabb beolvadása nmegpolgárosodása* 
is ; s nagyon gyanaskodom, hogy csak a jóakaratú szerzetes 
nem vévé észre, hogy az a nagy összetartás inkább csak — ^az 
utolsó tánozmulatságokon* mutatkozik.) Bománvásáron már 
csak • 300 magyarok számláltatnak * , Bakón pedig (emlékezünk 
reá Zöld Péter idejéből), mindössze *rÖviden beszélgethetett 
egynehány erdélyi örmónynyel s bakói magyar lakossal, kik 
székely származatuak, de nyelvök nagyon eloláhosodott* , 
azután pedig odaírja : a főpap s a monostor jegumenj^ sem 
togadák, hogy Bakót hajdan magyarok lakták. 

Qegő látja s kutatja már ta történt elnemzetlenedés 
okait*, ostorozza az olasz papok nnyelvbeli járatlanságával 
párosult vétkes tetteit* és »a dicső keresztyén magyar anya- 
szentegyházat* bozgó esedezéssel hívja segítségül. De könyör- 
gésének, sóhajtozásának semmi eredményét nem találja kor- 
társa, tudós Jemey János, ki minden templomhelyet meg- 
ásatna xEtelkÖzben* és Lebediában. Említettem, hogy Csö- 



*) Gegfi; id. m. mvooatitlja. 

DolzecIbvGOOgle 



A székelyek kivándorlám Itomániúbn. 31 

börcsökÖD máj- elpusztultak & magyarok, mire arra a tájékra 
ért B ezzel elporlódott a magyarság keleti nyúlványa. Moldo- 
Tában minden falu nevének nekifeküdt, hogy magyar, bese- 
nyő, avagy tatár gyököket vonjon ki belölök, //. Bizonyítva- 
nydb&n gyűjtési Bzenvedélyóvel 330 falut akarna magyarnak 
vagy magyar-nevűnek beszámitani ; *) azonban egy-egy kör- 
vonalat kapunk azokból a réteg-alakulásokból ée megcBU- 
Bzamlásokból is, a melyek minket, a kivándorlás leülepe- 
dése szempontjából annyira érdekelnek. 

Jemey lS44-e8 fölvételét, ha körültüzdelem, ezt a dom- 
bor-nyomatot kapom. Galaczon, bár ő inkább azt keresgélte, 
hogy a magyarok a bulgárok ellen hol keltek át a «vád- 
ungur»-on, mégis megakadt szeme azon, hogy «Doppia olaez 
lelkésztől a katholikue hívek száma 300-ra tétetett (Bandini 
70-et talált!), de nem sokára tapasztalam, hogy az ott mestersé- 
get űző magyarok közül számosan nincsenek lajstromába be- 
írva*.**) Tudósunk a Szeret jobb paitjának nagy csángótelepeit, 
legrégibb lakosait egyedül besenyő- és kúnivadékoknak tartja, 
8 megjelenti, hogy a Szeret felső részén jobbára csak az öre- 
gek tudnak már magyarul, >& legéjszakibbra eső kotnári, úgy 
a Fruth mellékén HussB köriili magyar nyelv már kiveszett, 
csak némi újabban odaköltözött családoknál éU. Jemey is 
megvigyázta azt, hogy a csángók közé « szivárogtak be némi 
székely családok is*; mikor pedig körülnéz azon a vidéken, 
melyet olvasómmal együtt én itt Bandini óta szemmel tartok, 
akkor azt kell hallanunk, hogy Jassyban bizony már csak a 
városnak magyar eredetét keresheti e legfölebb egy-egy jó- 
barátot talál ; Bakón, hallomása szerint, 5 — 600 magyar lenne 
ugyan, de közöttök acsángó eredetű csak három birtokos csa- 
lád van*. Igaz, hogy — mit ma eléggé sajnálhatunk — a mi 
kutatónk egy-egy régi íbesenyői-emlék kedvéért mindegyre 
elk&nyarog az élő utódoktól, de még templom- és sírkőása- 
tásai is önkéntelenül megszólaltatják lábai alatt a magyarság 
sorsát. Mert nem ijedünk-e meg, mikor ő régiségekért járja a 
kotnári temetőt s ezt a fiatal nyomot találja: 30 házban 150 
katholikus lakik, kiket nnguroknak hív még a szólás, de ma- 
gyarul immár nem tudnak s lát helyettök vagy (három fa- 



*) Jemej : id. i 
'") Jemey: id. i 



.V Google 



33 A székelyek kirdndorlái'a Romániába. 

keresztet, magyar írattál bevésettet, b egyiken ím ezt olvaBám : 
nRoka Panna Marya 1816*. •) Ez volt minden, a mi a magyar- 
ságból ott maradi 

A negyvenes évek fölbnzdtilása eltűnik, b CBÖnd lesz 
megint, csak az időt jelző szúféreg kopogása ballszik. Még egy 
utolsó vetített képet kapnnk a moldovai kinematographon egy 
negyedszázad lepörgésével. 1868-at ii-tak, mikor a Szent László 
Társulat megbízásából öt magyar katbolikus pap a jóbnmorá 
Imets Fülöp Jákó s a pedánsabb Eovács Ferencz naplója sze- 
rint etovább libbene*. Egyenest arr» vannak elhatározva: ki- 
nézni azon tájakra, melyek felé annyiszor láták és baliák M- 
báramní sorsüldözöttebb fajrokonainkat*.^) Űtjok épen Öez- 
szekapcsolja a régebbi idők magyarsági mozgalmait az új 
kivándorlásnaJi kérdésével, melyet pedig ma is, legtöbben, e 
történeti báttér nélkül vizsgálgatnak s gyökere nélkül akar- 
ják megérteni fejlődését. 

A mi Öt papunkat már elébb említem ') s el is jutottunk 
velők Galaczig. Ott fölírtuk rólok, hogy huszonöt megtelepe- 
dett magyar családot s alsóbb rendű népet vagy 500-at talál- 
tak. Eddig, a mint hallók, egyik ntazónk sem adott Galaczról 
ily nagy számot, pedig ma már ott ezrekben jái- a székelység. 
Ez hát a mi terepünknek állandón duzzadó pontja. Ellen- 
lábasa fönti Jassy, melyről kétszáz év óta mind fogyott hír- 
adásunk, Bandini óta minden krónikásunk olvadni látta a ma- 
gyarságot s azonképen a mi papjaink most már így szólauak : 
"Jassy a Szereth balpartján dombon fekvő impozáns vároa. 
Eilencz ven ezer lakóinak harmadrésze zsidó. Katbolikus lehet 
valami kétezer és egynehány, jobbára lengyelek, mely faj itt a 
magyart váltja föl».^) Ez a mi két mérczénk, Gala^z és Jassy 
ellentétes pólusa, a mint lassan, de félszázéviöl-félszáíiévre 
egyarányosan mutatta a moldovai magyarság százados réteg- 
képződését — akárcsak a Nilns iszap- változásait az egyptomi 
pálczák. 

Imets-Kováes utazásával egy másik megfigyelésünk is 



') Jemoy: id ni. lOt. 1. 

') Wemely, Imets és Kovács ulaeása Miitdva-Oláhorazáybat 
1868. ImetH ée Eot&cs naplói. (1870.) 
") I. fejezet. 
*j KoT^B Ffrencz úti naplója. 1868. !^9. L. 



.V Google 



A székebjfk kh'ándortása Bomdnidha. ^ít 

pontosabb alakot ölt, a melyre eddig többször oda tereltem 
olvasóm szemét hiájiyoB képeinken. Ha most visszaiiésünk 
ezekre a régi fölvételekre, mindjobban szétválik az az elmosó- 
dott háttér, mely elsó kutatóinknál összefolyt. Zöld Péter 
figyelmeztetett rá bennünket, önkéntelenül a maga sorsával b 
azóta lá^nk kidomborodni előttünk azt az igazságot, bogy a 
moldovai magyarság igen sok, új meg új lerakodásnak a socio- 
logiai eredménye. Nem egy sütetű bát s nem is állandó, minő- 
nek eleinte tetszett. 1868-as utasaink már látják ezt : más kér- 
dés, bogy nem csalták-e meg őket megkülönböztetéseik. Ko- 
vács naplójából idemásolom az 6 tapasztalatát, mert nem 
egyszer lesz még rá szükségem. 

Ezt Írja : *) <A jelenleg Moldovában 800 mP-nyi terüle- 
ten lakó magyarság, melynek összegét 60 — 65 ezerre tebetni, 
nem mind egyidejű odaszármazás. Vannak őslakók, az úgy- 
nevezett csángó-magyarok, és olyanok, kik későbben hol 
egyenkint, bol kisebb-nagyobb csoportokban származtak oda. 
Utóbbiak székelyek és egyéb magyarboni eredetűek. A csán- 
gók jobbára a Besztercze és Szereth vizek partjain találtatnak. 
A gyarmatosok részint a városokban találbstó ma^arság zömét 
képezik : oi-vosok, gyógyszerészek, mesteremberek és napszá- 
mosok ; részint az Erdély és líoldova közti Kárpátok keleti lej- 
tőjén, a Tázló és Tatros vizek partjain, kisebb-nagyobb közsé- 
gekbe csoportosulva terülnek el, egy-egy székely család a csán- 
gók közt is találván megállapodást A kivándorlottak közt ismét 
két osztályt különböztetni meg, úgymint olyanokat, kiknek 
kirajzása a múlt századra, vagy még azelőtti időkre vezetbető 
vissza, és ezek naturálisait oláh alattvalók, csakis származá- 
soknál fogva lévén régi haztyokhoE kötve ; továbbá olyanokat, 
kik jelen század elején és azon innen lépték át Erdély hatá- 
rait. Ezek még most is osztrák-magyar alattvalók s jobbára a 
városi magyarság s a megállapodás nélkül mozgó elem con- 
tingensét teszik. Számra nézve a fönn körvonalazott székely 
telepeket, a körülbelől 2500-nyi vároai magyarságot is ide szá- 
mítva, 11,500—12,000 főre tehetni ; míg a többi föl 65 ezerig 
2000 — 3000 egyveleg idegennek kivételével a tulajdonképeni 
csángó-magyarok törzséhez tartozik. Mikoi' kezdődött Moldova 
nyugoti tájainak székelyekkelt betelepítése? arról adataink 

*) Id. m. 3a. 1. 

DolzecIbvGOOgle 



S4 A stékehiek kiiiáiuUirtása Rutnániáhá. 

Dincsenek ; annyi bizonyos, hogy már II. Ulászló (1490—1516:) 
korában némi nyomait találjuk a székely kivándorlásnak*. 
Megint újabb kiáramlások 1764-ben (Zöld Péter), a napóleoni 
időkben, 1811- és 1817-ben voltának s krónikásunk ezt teszi 
hozzá : lAz utolsó két évtizedben tévii-ányú politikai kisérletek 
okozta általános elszegényedés özi tovább székelyeinket Mol- 
dova s Oláhhon földje feléx. 

Imets jó székelységgel bőven kifejti azután azt a képet, 
melynek mi is mindjárt látói leszünk. Ügyazólván ugyanazt as 
utat járták végig, melyet több mint harmincz év multán jó 
magam, ámhogy ők erősen megkinlódtak akkor a göröngyös 
ösvényeken, hol is — mint irja — csak egy ezotgalmatosan 
látcBÖvező mérnököt értek a nap heve alatt példányszerűen 
munkálkodni. Ojtoztól Bakóig, innét egyrészben Jassyig s le- 
felé Galaczig járták meg Moldovát, persze ök is sokat elmél- 
kedvén a csángók besenyő- eredetén b avar halmokon. Csak- 
hogy már Ők az új nemzetiségi problémát is megpillantják, 
nem csak a múltn&k ködös képzelmeit. 

Az első falun, Fürészfalván,*) az utczagyeimekek értik 
ugyan a szavakat »de azért, mint mogyorós-cBÜrkék szaladnak 
bokraik közé az idegen elől>; Gorz&falva anyaközségben, mely 
itt csomópontja a magyarságnak (1854 — 1857-ig S935 lélektől 
236S-re fogytak a sematismue szerint !), megtalálják a óma- 
gyar papot*, ki csak olaszul beszél, a magyar iskolázást pedig 
román pap végzi. Tázló vidékén aúgy találják, hogy aránylag 
sokkal több magyar népesség lakja, mint általában az erdélyi 
vármegyéket*; a régi bakói magyar püspökség helyén magyar- 
nak találják Kalugy érpatak a, Klézse, Forrófaiva népét, majd 
Nagypatakán s szomszéd községeit. Adzsudtól azonmód nyo- 
mon kisérik a szekelységet a Szereth völgyén érezve, hogy 
hnzódik most már arra felé le a székelys^ Galaoznak. Székely 
humoi-a derék papunknak, meggyűlik álmélkodással, mikor a 
múltból azt conatmálja, hogy dMoldva Hunniának kiegészítő 
része és magyor-jellegű tartomány*, mig szívok fenekét meg- 
szállja az, hogy újra, meg újra, s később szüntelenül kiáltsák : 
a megindult elrománosítás nem fogja-e osángó-székelyeínket 
itt nemzetiségéből kivetkőztetni, s az olasz papok munkáján 
nem fog-e elveszni itt egyszerre a magyarság és katholicia- 



■) Imets: id. naplója 30. I. 

DolzecIbvGOOgle 



A székelyek kivándorlása RoTnániába. :15 

muB ? Esért kiáltanak segítség után ma^ai'ságukért és vallá- 
sukért, ezért jönnek haza izgatott fojszeretetükkel a ezért szo- 
morodnak el szinte azon, hogy mindezt m^;yar szemeikkel 
látniok kellett. lEileucz óratájt a Fredjál tetején voltunk, hol 
azon szándékkal búcsúztunk Romániától, hogy egyhamar oda 
vissza nem térünkit. 

Ezt irta Kovács lS68-ban, alkotmányos föllendölésünk 
elaö idejében. Ha ma küldenék őket újra oda, még sokkal 
emésztőbbnek látnák a veszedelmet, vagy talán nem is költené 
föl érdeköket ; mert hatvanas neki buzdnlásunk moldovai vé- 
reink iránt csak úgy elszállott, mint a nedves köd eloszlik 
könnyen a PreadeaJ fenyÖB tetején. Egyazon fölsóhajtás 250 
év óta, egyazon pusztulás és ugyanegy siető feledés. Ehhez - — 
mint Imets székelyül írja — igazán nyáladék-phlegma kell ! 

Vetített képeinkből, melyeket utazóink ígyen Moldováról 
adtak, lassan domborodott elénk a homályból ennek az izgató 
magyar problémának nagy perspectivája. A székely kivándor- 
'lás itt mélyedt belé a történelembe, hogy abban szélesre vájva 
medrét, ide hömpölyögtesse tanulságait. Fárasztó-e ez a per- 
spectiva sokak szemének — nem tudom, de bizonyosra ve- 
szem, hogy míg ezt kerülgetik, addig nem láthatjuk meg tisz- 
tán a székely okérdés) egészét, velejét. Sőt bizonyosra merem 
venni azt is, hogy csak e történelmi rétegek tetején, csak e 
különös geológiai népcsuszamlás s fajporiadás megvigyázásá- 
val tehet igazában megtudni azt is, hogy mi történik ma ott ? 

Még egyszer befntjuk hát azt a földet, melyet «Kis- 
Magyarországnak » hívott a csángó « ungur» , s ha Bandini, Zöld 
Péter, Gegő, Jeiney és Imets nyomain mi is romokat találunk, 
talán szemünkbe fog szökni e multnak-jelennek nagy jelen- 
tősége s talán magyarságunk legszomorúbb enyészetén is 
eszünkbe jut Heine hasonlata azokról a palimpseetns codexek- 
ről, hol az új, fekete barát-írás alatt is félig elmosott, féhg ki- 
vakart dicső görög versek ütik magokat körösztül. így zárhat- 
juk be azután moldovai utunkat, az ojtozi szorostól megjárván 
Jászváros — Jassyig, hogy a gyimesi szoroson kanyarodjunk 
haza. A mint rövid foglalatban itt következik. 

Sósmezőn, a magyar határfalubau, mely után elhagyjuk 
a Székelyföldet, a magyar iskolázás b a románság még úgy 
keveregnek, hogy — igazi esettel példázom — egy tekintélyes 
paraszti háznál magyar olvasókönyvet találtam, csakhogy az 



.vGoüglf 



3$ A széfiflyek kipándorlafa fíomáttiába, 

Janiu Ánámot dicBŐltó papirosba volt ta^ai^atra. Vagy 
hisneti máaik példám lehetne maga a veaetőm, székelj nevű, 
idevaló, eloláhoBodott honpolgárául, a ki most niegint kezd 
magyarul BBÓlaui, de övén nagy betűkkel viseli, hogy «TraÍ8ka 
Bománia> (!Éiljen Bománia). Az felelte nekem, hogy ^ez mel^ 
ellen igen jó*. A hegyeken túl elérjük Ssalánoz (Slanic) pazar 
fördőhelyet, a hol csak úgv látjuk a székely eseléd-hehozatot, 
mint akár Sinaiában vagy Bokarestben. £z ismert jelenségünk 
bár ismétlődik, de kik a nemzetiségi kérdésekben, oly sebtiben 
szeretnek loagy elveket* formálni, azoknak szeretném föladni 
megfejtésre azt a két esetemet, a hol kivándorolt két szászunk 
itt, Bomániábau, látta esnkBégét, hogy megtannljon — ma- 
gyarul. 

A Tölgyeket s dombhátakat sőrű falvakban lakja a ma- 
gyarság Adssudig, Foksányig, Bománvásárig érve a Szerethet ; 
míg északnak Kotnár környékén, odább a Prothnál Husszon 
vagy lent Teknosbau népünk immár elporlott, lesorradott. 
Nem kell már Besszarábiába, Csöböresökre mennünk, hol Zöld 
Péter nagy falaalja magyarságot talált, Kotuáron aem kell 
Jemeyvel temetőt jámoiik, sőt Husszon sincs kit m^látogos- 
Bunk ; a jassyi kerületben egész oonguri falviban egy ma- 
gyar szó sem hallik már. Mennyivel szerényebbek lettünk ! 
Ha visszanézünk, nagyban s egészben, azt mondhatjuk, hogy 
vonuljunk vissza s Szereth folyóig, mert ezt a történeti 
proceseuB ugyan szerencsésen — befejeztük. Ki ma hátra 
néz innét azokra, miket fönt elsoroltam, bizony-bizony meg- 
merevedik. 

Slanic fürdő körül a csángók vagy húsz falut (tatrosi és 
gorzafalvi parochiák) mondana magokénak s magán Slanio- 
falun Szent-Anna napján (melyet már ó naptár szerint tarta- 
nak) ott láttam összegyűlni, román katrínczában, a legszebb 
faját a magyar leányoknak. Eltudják mondani, hogy apáik 
apái jöttek ide ki s legrégebben jött az orgona Eézdi-Vásárhely- 
ről ; egy-egy román l^ény ugyan a gyönyörű leányok kedvé- 
ért (magyarrá (katholikussá) lesz s magyarul esküBziki), de a 
gyermekek a román iskolában elfelejtik mE^arságukat s a 
közönyös beolvadást tökéletesen symbohsálta két marhát hajtó 
emberem, kik boBBZÚ hidjai, román ingben czifrázták a román 
szót s csak kérdésemre vallottak magyamL Ezen mód kanya- 
rodhatunk Szőlőhegyig s Gorzafalváig, hol 450 magyart azám- 



.V Google 



A székelyek kivándorlása Romániába. 37 

lálunk, a lakossf^ak ma fele román, 1868-baB pedig caak 
oegyede volt. Erősen bizonyítgatják ők, hogy nem felejtik el 
magyai^ágokat, de már nehezen beszélnek s Bodnár Katika 
már nem tudja megmagyarázni, hogy miért íazebb* az, ha Ö 
az iskolában így írja katekiemusára nevét : Ecaterina Butna- 
rea. Anyakönyvök szerint a csángók egy része a XVI. század- 
ban jött ide, más félők a Napóleon elleni hadkészülettől me- 
nekült s még találtam egy öreg asszonyt, kinek apja akkor jött 
be a inagy háborútóln . A legújabb jövevények — hatra tehetem 
számukat — most költöztek ide a vámháború miatt s egy-egy 
ház, majorság ma is itt ragasztja őket. 

Vasúti csomópontjok Trgul-Ocna, s ha 400 lenne a 
csángók száma, mint hozzávetik, úgy mélyen beleszívódtak a 
románságba, mert külsőben, belsőben felejtik a magyart.'*') 
A régi telepedések (mert Oknát, Hajnst, Szászkútot és Onestet 
százados szökevény-telepnek tai-tják) fölött itt jobban meglát- 
szanak székely csizmadiáink, kiket adómentességgel csalogat- 
tak be 8 most nyögve nyögik a románok versenyét, A városon 
bejövő székely munkások is szálingóznak, beteljesítve így az 
egész scalaját annak a különös réteges magyar-halmozódás- 
nak, a melyet Bandini vioariustól kezdve hosszmetszetben néz- 
tünk végig s melyet, betetőzéséül a történelmi evolutíónak, 
most, ime, ebben a körzetben élve bemutatok. 

Odább Adzsud, meiynek Ploes toceni vegyes-magyar falu 
fekszik szemben, egy-egy intelligensebb magyartfelejtő szé- 
kelyt s piaczán kaszinozó csángókat rejteget. Lent, Foksá- 
nyon keresztül, hol Jerney a 200 kathohkus között «nagyobb- 
részt jövevény magyarokat, mesterséget és kereskedést Űzö- 
ket» talált, már földrajzilag is és sociologiailag is az a rendes 
székely kivándorlás árad, melynek duzzadó pontjait G^laczon 
ós Brailán föntebb megismertük.**) Azért is most Jassynak 
megtéi-ve, kerüljünk onnét fölébe csángóinknak, 

Moldova régi s újból iparkodó festői fővárosában már 
csak egy-egy visszavonult gyógyszerészt, péket vagy Bukoviná- 
ból átszivárgott csángókat tud megszámlálni a magyar consul. 



■) Jellemző, hogy Jemey szerint (Okna 70 kath. lakosai szé- 
kely eredetű magyarok, — de oláh lakosai ' közül is tudnak sokan 
magyaml, régentén számos magyarok valának itti. 
**) L. I. fejezet. 



.V Google 



38 A ftékelyek kiitm<lorMiia Romóniáha. 

Történelmi mut&tónist, melyet Jászvásártól mostanig fölet- 
tünk, itt hát bezárhatjuk s utolsó lapjára belétehetjük azt a 
rovást, mely a magyarságnak a román talajba val(5 belésBÜrödé- 
sét s kivándorlásainknak lefelé terelődését jelzi. Jassyiiak már 
nem a mag>~arság beolvasztása a társadalmi kérdése (mert hisz 
az eltűnt), hanem vesződik e helyett a kaftános zsidók kiszorí- 
tásával s az elnyelt bevándorlás helyett itt a kényszerű kiván- 
dorlás. Mi pedig Román- és Bákó-csángó kerületére szomltonk. 

Románról sokszor szóltunk : ma csak egy magyar névre 
találunk csinos utozáin, sőt a romániak a magyar falvakról ís 
olyformán gondolkodnak, mint a jámbor pestiek a 'megma- 
gyaroBodotto budakeszi svábokról. Bakó is azonmód eltüntette 
azt a magyarságot, melyet azok a mi etelköei kutatóink itt oly 
buzgólkodással kerestek-ástak. Ám annál meghatóbb s csodá- 
latra méltó e két kerület magyar falvaink képe, melyekre többi 
utazóink után nekem is rá kell tennem az újabb színeket. 

A szerethi kerületben — Eománvásár körül — hat nagy 
anyaközséget s számos fiókjait mutatja ki a ikatholikus' sta- 
tisztika. Csakhogy Halaucsesten (Jemey Halasnak keresztelné) 
a régi magyarság helyén csak egy minorita seminaríum vem, 
melyben a csángó gyermekeket románul képezik ki papnak. 
Tamásfalván hogy körösztül mentem (mely paiochiánál Kováoa 
1868-ban még azt jegyezte föl, hogy: ihivek nyelve oláh s 
csak egyes családoknál magyar*),*) már senki sem tudott ma- 
gyarul 8 esak annyit vallanak, hogy Stefan cel Maré (1457 — 
1504.) vajda alatt jöttek ők mt^arok ide, azoknak iva- 
dékai ők, tudják, hogy apáik mind magyarok voltak, miért is 
mint lungeri catolican-k tartják — az olasz papot Egy-egy 
magyar családnév maradt még rajok, de az is veszendőben s 
magok sem tudják talán, hogy házaiknak épitési módja és 
szépséges karcsú, szőke fiatalságok hogy' elütnek a szom- 
széd román községek házától cs népétől. Miklósfalván, mely 
Micloseetinek hívatik, ma ugyanigy vagyunk b nem különben 
as elapadt apró flliákon. Az átmeneti állapotra igaz példát 
mutatott nekünk Gerelyesd (Gherest) s odébb Pildest. Gere- 
lyesden, hol banninoz évvel ezelőtt 786 katbohkust számitot- 
tak, manap félig román a lakosság a félig m^yar csak. Pil- 
desten ellenben javarészt magyar szót hallani még b tiszta 



*) EováoB : id. útleir&aa. 48. L 

DolzecIbvGOOgle 



Á székelyek kívdndnrláta ttotnániáha. 3Ö 

ejtéssel adják vissza a ma^ar köszöntést, meg józan feleletei- 
ket — de milyen csodálkozások között. 

Azért említettem különösen ezt a tiszta kiejtést, mert a 
kik a nj'elvészetet művelik, talán ebben is meglátják vala- 
melyes jelét annak a sok-sok rétegű, egymásra bajlott letelepe- 
désnek, melyet ebben a fejezetben folyvást figyeltünk s mely 
nélkül a székely kivándorlás kérdésébez nincsen perspectir 
vánk. Talán itt is épen egy réteg batárán, egy új átszűrödés 
választöjáü vagyunk, mert a szomszédban, Bzabéfalva ősi köz- 
sége (hivatalos nevén Saboana) oly régi, selypítő csángó- 
nyelvet beszél, mintba csak a halotti beszéd nyelvét hallanánk. 
Szabófalva, mely Újfalu telepet bocsátott ki magából, erős, 
tiszta magyar község, hol még egy dczigány* sem lakik, igy . 
hívják czángóink magok közt a románt. Mintha a magyar 
Dunántúlon volnánk, zsíros-erős magyar faluban, jómódú 
gazdák gondos, büszke udvartája, füstje, pajtái között. Nyolcz- 
száz bázat számlálnak mindenestől környékökkel s mintegy 
5000 lelket, mind magyarok, de tudnak románul is, csak az 
asszouynépség közt van több román-tudatlan. A ritka nagy 
kőtemplomban (22,000 fi-ankot fizettek rá), mely drága orgo- 
nájával együtt semmi magyar föliratot nem tart, olasz pap 
járja, ki csak nehezen töri a magyart : két magyar paraszti 
•deák" orgonázott ott nekünk, míg egy-egy magyar énekes 
könyvet találtam. De a Szózat b HymntiS "itt nem szokás*, 
nem is ismerte egy is, sőt a bent lévő dlszszékeken idegenül 
fordított íM. K» betűk jelzik Rab (Rob) Márton gazda s csa- 
ládja helyét. 

Iskola sincsen csak román-állami. A gyerekek aztán kö- 
rülülnek egy-egy újonnan bevándorolt székelyt — mint ők 
mondják : «Bzékelkét> — s attól tanulnak magyarul. Pedig az 
ő nyelvüket, régies zamatát, drága furcsaságait mi is tanul- 
hatnék abból a gyűjtésből, a mint azt Rubinyi Mózes tavaly 
összeszedte.*) Erős magyar vérű «czángóczkánk< méltán pa- 
naszkodik, hogy sPeszt-Budáról köveszet néznek idetülra ma- 
gik», s mikor ö fönt járt egyszer o Nagy-Magyarországon » a 
tüzesvel (vasúttal), ezért a bűnéért a prefecturától egész a 
bukaresti minisztériumig idézték ötét. Egy darab magyarság 

•) L. B Magyar Nyelvőr I90I. folyamát Enbinyi Mózes: Ada- 
lékuk a moldvai csángók tmehjárásához., t> közlemény. 



.V Google 



.4 xzrkfliifk kiiiiiidnrliifn fíomiíniáha. 

van itten, jómódú erőben, sBázsdos kitartásban a csak most, 
az új időkkel b a mi új feledékenységünkkel seáll ősi nyel- 
vökre, régi telepökre lasBan a románizál&s. A bázokon már a 
vörös- Bárga-kék Bsin, nyelvökben a sok idegen szó, bomk 
mellett a kávé s ételökhen nincsen paprika — miodee a lassú 
olvadás jele; de érdeklödéaök és ottragasztó forró vendég- 
azeretetök kitart magyareágok mellett. 

A mikor ebből a vendégmarasztalásból, ebből a patiná- 
val Eomáoczos, 700 esztendős telepből ■ellépoénk*. odább aK 
úton, Boman körúl, épen 150 répát kapáló bereczkei székelyt 
láttánk, a kik közül évenként több itt ie ragad. SzabóMva és 
a románi ozokorgyár — ez a székely kivándorlás problémájá- 
' nak eleje és vége. 

Bókó körűi a n^y-beszterczei kerületet ülik meg a csán- 
gók. Epén vasárnap volt s azért az ntakon mindenütt özön- 
lött a dissrabás, kláris-gyöngyös, pompás szőkefürtü nemzet. 
Ssáz számra jöttek a szekerek, bozva Ealogrerpataka, Bog- 
dáoíalva. Nagypatak népét : messziről megiemerszenek pirosan 
hímzett ingujjaikkal, b a fekete kalap karakteristikas piros 
szalagjáról. Milyen megdöbbent örömmel köszöntek vissza 
magyarul! 

A két legerősebb község a szőlökertes Forróivá (ezt 
már a szabóhlviak Íb ■Faraoanii-uak mondták, mint a hiva- 
talos névtár) s Elézse, (Gleje), m^yar papjoknak. Kárpáti Grá- 
czíánnak, erős eklézsiája a szomszéd Somoskával. Itt már 
SO — 35 férfi is találkozik, ki csak magyar szót ért, pedig az 
iskolában bot is jár ki ezért. A korGsmiÜ>an összeültek az em- 
berek 8 mig többször elakadtak a magyar szóban, nagyon kér- 
dezgetek, bc^ Magyarországon több ember vagyon-e, mint 
itt, mert ők úgy tartják, hogy itt többen vannak. Ök magok 
350 gazdát vagy 3000 lelket számlálnak a faluban, A kit épen 
csak lehet, besorozzák a katonaságba s (Nagy Magyarországba* 
ha elmennek, osak a határszéleken szabad, tovább (nincs en- 
gedve*. 'Ré^ magyar könyveik is vannak — állitják. Mikor 
előhozza az értelmes «diák*, kitetszik, hogy egy ld47-diki 
theologiai dolgozatot s gróf Teleky fölött 1807 -ben tartott bú- 
csúztató beszédet őrízének oly nagy bazgalommal. Nem egy- 
szer gondolnak ők át a hegyeken hozzánk, de nemzeti színein- 
ket nem ismerik s a diák sem tudta megmondani nekem, hogy 
ki neve van a *magyar nagy király«-nak. 



.V Google 



Á síékfh/ek kivindnrlii'a liomániáha. 41 

A régi, tágas fatemplomban, melyet nagy boltozat véd, 
mind begyühünk ; külön megismerBzeuek üveggyöngyeikkel, 
kaiikára fonott hajviseletökkel a BZŐke szép leányok 8 megint 
más hajékkel az asszonyok. Megtérdelték a pallót a somoskai 
B forrófalvi legények, elnyújtott magyar énekeikkel buzgón 
fohászkodván. Századok óta tart ez így, figyeli is éber ügyelet- 
tel a román jegyző, a ki gyanúpörrel jár folyton a sarkukba, 
de nem figyeli, nem hallja, zsotozsmáikat az a •Nagy Magyar- 
-orsz^i, mely olyan nagy tud lenni — a feledésben. 

Még egy eeángóosoportot fogok bemutatni. Ballá Lajos- 
nak, a másik derék magyar papnak egyházait, mert több ma- 
gyar pap nincs is itt ; vele megint a határra éinink. A dormán- 
falvi (dormanesci) parochia 115 magyar családot, fiókjai: Bo- 
gátfalva harmincz családot, Dofteana hatvanat, Kománfalva, 
Berzonea és Moineet egyen-egyen agyanannyit, Gsügés pedig 
S50 családot tart. (GegÖ páter Pusztina filiálísaiban, melyek- 
hez a most nevezetteket számítja, körülbelöl 5000 lelket ta- 
lált.*) Ezek a községek már mind vegyesek, nemcsak magyar- 
román értelemben, de úgy is, hogy a székelység mindegyre üj 
telepesekkel ereszti föl a beolvadók sorait; ez új beszídlingá- 
sokst korszakonként ki lehet mutatni, kivált hogy ötven év 
óta pontos anyakönyvök van. A kis megható fatemplom is 
félszáz esztendős és eléggé jellemző arra nézvést, hogy ez a 
csángóság hogyan képzeli vissza elhagyott hazájának emlékeit, 
félig emlékezve, jellemző arra oltárképöknek így tagolt irása: 
KERESZTEL— OSZ— JÁNOS. 

Benézünk a csángó házakba : mind egyszobásak s még 
néhány régi faszegekkel zsindelyes. Elmondják : apjok, nagy- 
apjok vándorolt ide, de már többen vannak, kik nem látták 
M^yaror szagot. Magyar könyvet azért néha vesznek, de na- 
gyobb örömmel forgatják az tUzul" gazdasági szövetkezet sza- 
bályait, melylyel igen meg vannak elégedve, de ebben már 
minden románul folyik. Épen, mert a hatái'hoz közeledünk, 
föl kell jegyeznünk, hogy a dormanescii telkes gazda fizet 
évenként adóban nyolcz frankot, ezenkívül az uraságnak fáért 
tizenhat frankot, a miért rakodhat, a mennyit akar, a legelte- 
tésért minimális pénz jár. Papjának a tbérti akkor fizeti, ha 
bárom királyokkor házát megszenteli. 



*) GegÖ Elek: id. m. 96. 1. 

DolzecIbvGOOglC 



fá A »tékehiek kifánttorláxa íiomániáha. 

Ennek a határszéli képnek kiegészítője az a máeik, mely 
a szomszéd Eománfalván (Komanyest) táml elénk. Az áj gyi- 
mes-oknai vasát nemcsak a románság szövetkezeteit és taní- 
tóit hozza el mind gyorsabban és hatékonyabban az állandóbb 
gőzközlekedéssel a csángók közé, hanem bekapcsolja azt az 
ipari lánozot, mely Galacznak vagy Bukarestnek tart Ez a 
láncz pedig az áj székely kivándorlásuak is vezetője. Eoma- 
nyesten a nagy tSilva* fűrésztelep dolgozik, testvérgyára s 
táplálója aniiEik a tRoniánia» fürésznek, melynek deszkáit és 
székely népségét Galaczon '*) láttok. A <Silva* fűrészen 400 
munkás dolgoz föl naponként 35 vaggon fát, 100 székely van 
köztök napi 2 frank, S frank 50 eentimes keresettel. Azonmód 
találunk kevesebb magyart az új kis lignit-tárnában is, de már 
inkább azok az olaszok és horvátok vágják az iszamos, szűk 
bányát, a kiket a vasútépítésnél feledtek itten. A helyzet pedig 
az, h(^y gyárigazgató is, munkások is azon panaszkodnak, 
hogy lassan adják ki a magyar útleveleket, mert hiszen akkor 
többen jöhetnének ki. De a helyzethez tartozik az is, hogy 
abban a korcsmában, a hová magyarok járnak, ott díszük nagy 
színnyomatban nagy dicsőséggel két magyargyalázó kép, 
mindkettő a bakaresti Liga ajándoka. Egyiken : egy rüpők ma- 
gyar üti a lánczbavert erdélyi románt, a másikon pedig agyon- 
lőtték már a magyar <nrat* s Románia románja fölszabadítja 
erdélyi társát. Ezt a képet nézik ott s a többi korcsmákban a 
mi kivándorolt székelyeink és megtelepedett csángóink. 

Jellemzőbb, keményebb benyomással már csakugyan 
nem hagyhatnók el Romániát. Mig a paraszti nép mindenütt 
kémet meg postasikkasztót keresett bennem, elértük a gyímeei 
határt. A Tatros szilaj rohanása és gördülő fenyőtönkei mel- 
lől még egyszer visszanézfaetünk. 

Az a térség, mely régen Etelköze lehetett, Moldova feje- 
delemsége, melynek püspj^köt László királyunk adott s mely 
többször behódolt az erdélyi magyar fejedelmeknek, ma az új 
Romániának része, teljes jog szerint. De az a föld egyben 
állandó nagy medenczéje a magyarság telepeinek, kiáradáaai- 
nak. Egyre-másra láttuk a történelem kinematographjának 
megvillanó képeit hosszú sötétségek között ; mindegyik kép új 
elváltozásokat, lecsuszamlásokat mutatott. De láttuk magunk 

') L. I. fejezetet. 



.V Google 



A KtfMyFk itniAniínrtása i^úmÁniáha. i1 

Í8 látó Bzemeinkkel azt a sokszerü, réteges anyagot, mely, mint 
a fövény, színeB törmelékekre vált Bzét a mikroskop alatt. Meg 
kellett tudnánk, hogy a viBSzatekint^etéa nem csak a székely 
kivándorlás történeti perspecti váj óhoz vezetett bennünket, ha- 
nem a mai állapotnak íb sokban megadta titkos chiftre -jegyét. 

Hogy kiké volt először a Szereth és Prutb síkja, hogy itt 
maradtak-e a «besnyők», vagy bejöttek-e az ősmagyarok: minr 
ket nem érdekel. Az igazat megvallva, ennek épen oly kevéssé 
tulajdonítok politikai fontosBágot, mint annak, hogy Erdélybe 
ki vándorolt be elébb; az sungurs-e vagy «walacbo,*) A mi 
fontos a a mi jelentőségteljes ma is, az, hogy tényleg száza^ 
dok óte,, talán hétszáz év óta, szabályszerű hullámokban ömlik 
át a délkeleti Kárpátok magyar népe Moldovába. A székely ki- 
vándorlás tehát nem egy egyszerű, napi buborék, hanem egy 
történeti processus, mely több lökésben haladt a mely valós- 
sággal táplálta Moldovát friss vérrel éa — aokazor — az épen 
Bzükséges művelődő elemekkel. A kivándorlás különféle löké- 
seit Bzét kell majd szednünk a kivándorlás okainál.**) A művelő 
elemek berajzását a jassyi •hangászoktól' a magyar papokig, 
a gyógyszerészek megjelenésétől a vámháború s iparosainak 
betelepedéséig, vagy a répakapáló ügyesebb bereezkiektől a 
galaczi famimkásokig, constaneai vasüti őrökig éa bukaresti 
cselédekig az olvasó most már végig kisérte velünk. 

Hanemha nem feledte el történeti rajzunkat, akkor bi- 
zonynyal kiszedte annak tanulságait. E tanulsf^nk közül 
pedig már most emlékünkbe véshetjük azt, hogy a magyar 
telepek keleti szárnya teljesen elpusztult a csak a Szerethig 
kereskedhetünk ; megláttuk, hogy épen ily sorvadás állott be 
északon, hol a amagyar* Jászvásár egészen kiszáradt a ma- 
gyarságtól 8 mig Bakó és Komán városok is elvesznek, addig 



*) Erre a sokat vitatott magyar-román polémiára nézve I. a 
két oldaln érveknek azt az ÖHEzeállitáBát, melyet Jancsó Benedek : 
A román nemzetiségi lörekvések I. kötetének S — 147. oldalán közzé- 
tett. A iqui prior tempore, potior jure> bár reánk nézve kényelmes 
lebet, CRak nyelvészeti és közjogi bizonyíték, de nem politikai erő. 

") L. IV. fejezetet. Érdekes, hogy Bubinyi nyelvészeti ezem- 
pontbél azt találta, hogy taz oláhok közé ékelő ceángók nyelve nap- 
ról-napra változik, úgy, hogy sokszor a, húaz év elŰtti adatok telje- 
sen hibiaaknak tűnnek fe!.> (59. 1.) Világos bizonyíték ez azon fel- 
fogásunk mellett, hogy változé kivándorlási rétegekről vau itt szó. 



.V Google 



tí A Kékelyek kii^tulorláxa fíotnóniália. 

az újabb idők, a régiekbes képest hatalmasan megdauaBztot- 
ták Galacz, Braila s a régi HavaBalföld magyarságát. Állandó 
elveszéaét látjuk fajunknak, mely & hol fön íb marad, újabb be- 
Ömléssel táplálja vérét, újabb veszedelemnek téve ki második 
nemzedékét. Mindezt láttak b még több veszteségünket ia : 
Románia szikkadt talaja gyorsnió időben szívja be kiáradá- 
sonkát. 

De mindez újabb kivándorlási apályok b dagályok között 
egy nagy darab, erős, ősi magyarság él tömegestől a Szerethig, 
magyar vidéket teremtve ottan. Erről a vidékről a <Magy Ma- 
gyar ország* nagyon megfeledkezék. Megfeledkesttink ped^ 
akkor, a mikor — mint a kománföldi képek arcznnkba sütik — 
a mikor Románia társadalma különös tetszelgéssel paskol min- 
dent, a mi magyar s a mikor izzó seenvedélylyel akarnának 
talán átnyúlni a Eárpátokon. Mert Ők nem feledkeztek a ro- 
mánokról, kik ide át laknak. 

Ez a különbség köztünk s erről még besBélui fogunk. 



Roininia íb b Biíkelyeb. — Társ&dalmi iserreikedéa : e^h&ii, iskolai 
éa consali flgyek. — A kibnjdosók sK&ma. 

Mikor Jemey János elindulandó volt Moldovába — mint 
maga írja — eleve egy évig gyakorolta magát a vfziváBban és 
tejevésben a nehéz út előtt. Qegö páternek a határon (visBza- 
térőben) vasfogókkal vevék el leveleit s 120 óráig ült a vesz- 
teglő •pirioséna, miközben füstélék Ötét. Ürmösey Sándor 
1844-ben nem győzte szidni a havasalföldi városok szemetjét, 
B még Bukarestről is azt irjo, bogj lanya városa az ízlés csö- 
mörének!.*) 8 hogy az utolsót vegyem, még 1868-ban kint 
járt pap utazóink ie, nem győzik szidni az utakat, a mocskos 
szállókat s pénznek, gazdaságnak rendszertelenségét. Imets 
csodálkozással irJR, hogy Bókó mellett látcBövező mérnököt 
találtak, a ki lezépen gomolygó franozia nyelvem mondta el 
nekik, hc^ itanult Párisbaói s most ismereteit a külföldhöz 

*) ÜrmöBsy Sándor : A» eibujdo$oU magyarok OUhorMáffbaH. 
(1899.) 42. iBpOD. 



.V Google 



A x'z^kehii'k kii'ihiilnrtáxa Rntnániiihn. tó 

képest annyira hátraálló hazája érdekében kívánja hasznosí- 
tani, legelőször is e félig már készen álló cbauBsé-t (ország- 
utat) vezetvén Bakóból Oknárai. Mikor pedig ök visezajövének 
Predeálnak a •fölebb eregelnónek a vadregényes volgyületbeu 
a megrontott kényes utakon*, akkor látták a mai híres Sinaia 
táján, hogy egy mellékvölgyben diadalív mellett egy pópa 
omatasban néhányad magával várja Károly fejedelmet, ki az 
augusztusi napokban a határszéli odvakat járja fényképészek 
s mérnökök kieéretében, vagy hogy stratégiai álláspontokat 
tanulmányozzon, vagy hogy a hegyek vizeit (fürdőküt) ismerni 
tanulja, vagy végre, hogy a vasút irányát fiirkészsze ki, melyen 
az erdélyivel az oláhhonit össze kellene kötni. '^) 

A ki ma megy el a Havasalfölböl, Moldovából és Dob- 
rudzsából egyesült Romániába, ezeket a keleti furcsaságokat 
nem fogja ott találni. Hanem találni fog e helyett egy új 
Romániát, melynek elszánt nekibuzdulása tiszteletre kelt, s 
melyen a magyar utazók csak úgy csodálkoznak, mint azok a 
bécsiek, kik most akarják Budapestet fölfödözní. Az arány tel- 
jesen ugyanaz : a mi közvéleményünk sem tud — úgyszól- 
ván — semmit Romániáról s nagyot ámulunk, valahányszor a 
nagy Bakarestről, a jó országutakról, Sinaia és Szaláncz pazar 
fürdőiről, vagy akár a harminoz millió frankos Duna-hídról, s 
a bárom kikötő város elevátorairól hallunk. Ez a tájékozatlan- 
ságunk a mi hibánk, kölcsönös megértésünknek és megbecsü- 
lésünknek egyik akadálya s furcsa' vigasztalás érte az, hogy 
románunk, ha csak teheti, a vasúti ablakon sem néz ki nálunk 
utaztában, hihetetlenül bizakodik a mi 'barbár maradiságunk- 
bann, vagy még keményebb a kölcsönös leczke, mikor a mol- 
dovai •czángó* is azt hiszi, hogy ott a 'Kis Magyarországban • 
talán több magyar van, mint ide át. Fölösleges, úgy hiszem, 
azt fejtegetnem, hogy ez nem mehet így tovább s hogy — nem 
is szólva az úgynevezett nagy-politika tekinteteiről, melyek 
nem tartoznak az én munkámba — az új Románia fejlődésé- 
nek megismerése elsőrendű érdekünk. 

Meg vagyok győződve arról, hogy ha többet foglalkoz- 
nánk ezzel az igen figyelemreméltó szomszédunkkal, akkor 
jobban meg tudnók érteni azokat az elsietéseket, sőt talán 
bebehui^aságokat is, melyek gazdasági életében látszanak. 



*) Imeta: id. m. 170—171. 1. 

DolzecIbvGOOgle 



46 A »iékehiek /i.VrfBrfnW««- ftomdiiidfcrt. 

de annyi bizonyos, hogy jobban megértenők azt az áthevült 
gonáolat-atmospbeerát, mely a Kárpátok délkeleti lejtőjét meg- 
fekszi. Mindabból, a mit njeigainkból tudónk, ez a román 
politikai légkör csak eUenszenTességét érezteti velünk b egész 
a porosainkig hatol akkor, mikor a határszéli kurta korcsmá- 
kig értelmetlen magyargyűlölő képeket aggat — hatósági el- 
nézés mellett. Ezt a bántási viszketeget bizonyára csak a mi 
gyönge törelműnk magyarázza, de magát Romániának átfűtött 
légkörét, sietését, sőt talán kapkodását egy nagy nemzeti neki- 
bozdnlás teremti meg, mely ügyetlen is lehet, erőszakoskodó 
is lehet, de tényleg él ée eleveiL Ez az egységes erőlködés az 
új Romániának a hajtókereke, mely hajtja, kergeti embereit, 
igaz, hogy sokszor olyan ozélok felé, melyek nemcsak a Kárpá- 
tok Tálaeztófalába, hanem a józanságba is beléütköznek. Mind- 
ennek ellenére ógy látom, hogy Bománia megismerése nem- 
csak közös érdekeinknek fölfedezésére vezetne, nemcsak sok 
jó tanulsággal gazdagítana, hanem megértetné velünk saját 
gazdos^i s politikai helyzetűnknek is számos problémáját. 

Ezek között a problémák között ezt & dolgozatot termé- 
szetesen most csak egy érdekli. Az érdekel minket, azt szeret- 
nők tudni, hogy ebben a nemzeti olvadásban és gazdasági pró- 
bálkozásban, mondom : ebben az ój Romániában micsoda 
helyet keresett és minő szervezettséget talált a mi kibujdosó 
fajunk? Eddigi kutatásaink arra vezetnek, hogy most ponto- 
sabban körülírjuk azt az organikus lenyomatot, a melyet a 
székelység, csángóság az egyesölt Moldovában és Havasalföl- 
dén az új román törekvések közepett mutat. így kitapogatva 
kivándorló telepeinknek összetartó szálait : egyben valaminő 
bepillantásunk lesz abba is, hogy kívülről nézve, mintegy Ro- 
mánia felé kifordítva, milyen képe van & Székelyföldnek és 
mozgalmának. 

Láttuk, hogy Predeáltól a Dunáig szét van fújva a szé- 
kelység állhatlan csoportokban, melyek több knltur-elemmel 
olvadtak már be az űj Románia lazább szövetébe ; *) ealakjok 
is maradt, igaz, elég, de határozott igaztalanságot szenvednek, 
mikor • kitartottak* módjára emlegetik itt Őket, pedig úgy te- 
kintik őket azok is, kik kiszorításukon, azok is, kik — Önkén- 
telenül — letelepülésükön munkálnak. Láttuk azt is, hogy 

') L. I, fejeiét. 

DolzecIbvGOOgle 



A fzékrlyfk kivávfipriái'a fíowániáha. 47 

túlfelől, a régi HavaBsHöldön, százados magyar telepedések- 
□ek megújuló rétegei Tannak,'") melyeknek egy részét már 
beitta & román föld s épen a városoknak adtank leggyorsabban 
emészthető magyar táplálékot. Ám az egész nagy történeti 
evolutiónak legfölebb az az eredménye lett ránk nézve, hogy 
osúfondároskodásokat látunk, vagy hogy elszorulva kellett 
hallgatnom, mikor egy diplomájával idetelepedett székely, 
huBzonötévi román élet után abban fogta össze nekem életé- 
nek benyomásait, hogy Besszarábia miatt nem kell búslakodni, 
mert az orosz szomszéd igen erős, hanem a magyar-osztrák 
birodalomtól annál kevésbbé kell félni, mei-t attól tehetnek 
•ők> mindent. Harmad sorban azatán láttuk azt is, hogy a 
régi telepedések és aH új kivándorlások hogyan folynak egy- 
másba, egyrészt a csángó községek fölfrisstilésével, másrészt 
pedig akként, hogy északi Moldovából s a Szerétben túl el- 
tűnt a magyarság, ellenben új megduzzadását érezzük, a mint 
Moldova felől is a Dunához közelgünk. Brailán és Galaozon, 
a régi és új áradatok szinte szemünk elŐtt folytak össze. 

A nagy körvonalaink eddig tehát megvolnának. Ha most 
arra törünk, hogy az új Bomániának talajára és különös lég- 
körébe helyezkedve az egész helyzetnek a hatását is meg- 
vigyázhassuk, akkor azt kell tennünk, hogy számba vegyük 
azt a szervezkedést és azt a védelmet, a mely ezt a kiáradt 
magyarságot összetartja. így kaphatjuk meg esak ottani álla- 
potunknak épen azt a characteristikonját, mely a román tár- 
sadalommal szemben jellemzi s a melyre nekünk szűkségünk 
van. Miután erről szól ez a fejtegetésem, sajnos! — épen 
azért ez lesz — a legvéznább is. 

Mert a magyarság szervezettségével ugyan hamar elké- 
szülhetünk. Ha nyomait föl is jegyezzük, inkább a jobbra való 
vágyakozás s néhol a múltnak dicsérete vezetheti a tollat, 
mintsem a jelennel való megelégültség. Hiszen nem tapasz- 
taltuk-e, hogy futó homokhoz hasonlatos a beöaöniött székely- 
ség, a csángók pedig lassan olvadó hó-kupaczokhoz — lehet- 
séges volna-e ez kellő ellentálló organisatio vagy akárcsak föl- 
karolás mellett ? Vagy ha kellő védelmünk volna, megéithet- 
nők-e munkásaink leszorítását és mindnyájonknak állandó 
megcsúfolását? Bizonyára nem. 



*) L. II. fejezet. 

DolzecIbvGOOgle 



4R A tzékelijek kiváttdoiiiisa fíomnniába. 

Hogy miként t^álhaasuk meg a magy&r telepek össze- 
kötő, vékony erezeteit, annak n módjai könnyen kitalálhatja 
olvasóm. A tiii utazó közül, kikről eddig hallottunk, kilencz 
lelkész volt ée csak egy világi kutató ^) — Jemey János. Ab 
egyháziaknak ez a nagy érdeklódéae azonban nem csak azt 
jelenti, a mit az amerikai Egyesült-Államokban láttunk, hogy 
tadniillik a társadalmi seervezkedések kezdetén (tehát ott az 
ój Unióban a itt Keleten) rendszerint a legkezdetlegesebb 
társadalmi erő : a vallás viszi előre a társadalmi összpontosí- 
tás és szétválasztás munkáját.^) Ennél több jelentősége is van 
romániai magyai'ságunkra nézve a két egyház — a római 
katholiktis és a református — szervező szerepének. Miből áll 
ez a különös jelentőség? Abból, hogy : a romániai (és moldo- 
vai) magyarság visszahúzódása párhazamosan haladt a ma- 
gyar papok eltűnésével és hogy a magjar papok czJvakodása 
tökéletesen betetőzte azt a folytonos visszavonást, melynek 
törvényszéki példáját Brailán láttuk ; ezek az ádáz perlekedé- 
sek pedig nemcsak nagyszerű anti-organisatiorius erőnek bi- 
zonyultak, hanem mélyen belevésődtek a fiatal román társa- 
dalom tudatába. 

Hogy mindez így van ós nem másként, azt két egy- 
szerű vizsgálódással mihamar kideríthetjük. Először körül 
nézhetünk az iránt, hogy ma is a romániai magyarság 
többi szervezeteiben milyen központnak bizonyulnak a ma- 
gyar egyházak. Másodszor, megemlékezve azokról a jaj-kiáltá- 
sokról, melyek harmadfélszáz év óta csengettek felénk') 
persze : basztalantű), utána kell néznünk annak, hogy miben 
láthatjuk meg azt a párhuzamosságot egyházaink b a kíbujdo- 
Bott magyarság között. 

Ha az a hazai olvasóközönség, mely tavaly — (1901-ben) 
igen felháborodott akkor, mikor egy bukaresti német lap ki- 
czégérezte a romániai magyarság közönyét, mely egy lapot 
sem bír föntartani, — ha, mondom, ez a közönség egy kicsit 
körülpillantott volna, bizonyosan beleütközött volna a szeme 



') Bandini pfispök. Zöld Pjter, Gegő Elek, Wesielj, Imets, 
K0T&C8 és két t&TBuk r. kath. papok, ÜnuöBBy reformMoa. Aa újabb 
viasoDyokról szóló musk&k közül is több egyházi férfiaiktól si 
mint a Köos Ferencié, Bálint A. Jánosé stb. 

*) A tnagi/arok ktPiinilorMxn Amrrik-if'" 38, 1. 

'I L. e dolgozat II. fejezetét. 



.V Google 



A székelyek kivándorlá»n Romániába. 49 

Talamibe. Meglátta volna azt, bogy volt ottan magyar lapala- 
pftás, nem íb egy: 1860-b&n Koós Ferencz bukaresti ref. lel- 
kész félesztendeig adta ki a Bukaresti Magyar Közlönyt,'^} 
harmincz év múlva (1899.) feltámasztotta azt Bartalus Jánoa, 
ref. esperes, megint. És néhány hónapra {1900-ban) újra ő a 
Romániai Értesítőt. Ezt az uJBágot a Romániai magyar 
néplap, melyet Bálinth Á. János magyar kathoiikus pap 
ugyanez évben indított, mint 'vallás és ismeretterjesztő tár- 
sadalmi hetilapot*, azzal fogadta már: nmi csak azt kivánjuk, 
jusson diadalra ; igaz erisis vau, a mi báli sikereket g lapki- 
adókat fojtogat*.^) Még abban az évben meg is szűnt azután 
mind a kettő. Most 1902 január l-sején indul újra meg Bálinth 
a Bukaresti magyar újsággal, mely talán csak kitartóbb 
lesz s beváltja józan reményeit.^) Az olvasó világosan látja 
tehát, hogy mindezek a közlönyök egyházi központokból 
támadtak, vallásügyeket, sőt súrlódásokat is szolgáltak. De 
könnyen rájöhet az olvasó arra is, hogy elkeseredett villon- 
gásaink is ezekben a lapokban csináltak tükröt maguknak, 
mert hisz mi egyébről beszél a R. Közlöny, mint "A hely- 
zet tisztázásáról".*) A Néplap pedig megírja, hogy emabolnap, 
úgylátszik, a bukaresti magyarság gyülbelye a törvénykezési 
előszoba lesz, • '')hiszen a Petőfi-ünnepet rendező magyar bízott- 
ad csak úgy a román biró elé vitte magát,") mint a hogy a 
Társulat. Akkor azután hiában ir czikket az újság a - — "gya- 
korlati bosszúállás módjairób. 

Ha a szedőnek azt mondanám, hogy az előbbi bekezdést 
vonja le még egyszer, csakhogy a tlapok> helyett imagyar egy- 
letek' -et szedjen, akkor épen hő képét adtam volna a mi ottani 
társasági életünknek. Hogy a czivakodásban, az önfeledt egy- 
másba gázolásban itt értük el a legszebb recordot, azt az 



■) Eoós : id. m. 350. is kőv. I. 

*) Romániai Magyar Néplap. 1900. 7. szám. 

*) Nagyon érdekes párhuzamot kapunk, ba a romániai magyar 
lapok keletkezését és megszűnését összevetjük azzal a még hosszabb 
líetával, melyet az amerikai magjar lapok sorsiról Eohinyi T. állí- 
tott ösBee Az atner^ai magyarság múltja, Jelene én Jöiifíje cb. emlék- 
iratának 33. lapján. 

*) Bukaresti Közlöny, új folyam. I. 3. szám. 

''} Romániai Magyar Néplap. I, 9. szám. 

•) ü. o. 5. és 7, szám. 



.V Google 



V> A'Xtékeliirk kiiriiidorlása líomaniábii. 

eddigiekből, az idézett hirUpokból s a. román társadalom em- 
liiett benyomásaiból sejtheti az olvasó; még talán — a jóté- 
kony feledés okából — elég lesz annyit idetenaünk, hogy az 
amerikai magyar-tót ojjhúzáBok csöndes kimenetelű lebonyo- 
lítások, azokhoz képest, a miket Üj-Bomániában az ősi asé- 
kely ambitiók rendeztek. Az egyletek egyházi kijegeczesedését 
két könyv írta meg. Koós Ferencz, ki 1855-től 1869-ig talpra- 
állította Bukarestben a magyarságot Életem és Emlékeim 
könyvében részletesen megírta, hogyan építtette föl a refor- 
mátus templomot, az új iskolát, míg erről a helyről összefŐEte 
aztán a magyar dalárdát, a tHunnia' olvasóegyletet (ez a 
Bukaresti Magyar Társulat, melyet ma a Csizmedzsia kert 
mellett láttunk), a temetkezési egyletet s az iparosok olvasó 
körét.*) Utódja. Bartalus esperes, protestáns nőegyletét állí- 
tott ezek mellé. Megint : a mostani katholikns magyar pap, 
Bálinth János Kmlékkönyi'é-hen azt sorolja föl, hogyan kö- 
tötte egybe a Baráczía^) a tSzent István egyesületeta , a bncaú- 
járással és szervezte a daloskört, a Mária rózsafüzér társala- 
tot, a római katholikus gyermek-segélyzö egyletet s három 
vidéki köi-t. Ehhez a két csoporthoz azután könnyű hozzá 
kapcsolni a •műkedvelői kör» s a nkocsigyártó társulat* 
zászlószenteléseit, a melyekkel ezeknek a társadalmi szervek- 
nek a kapcsolatát úgy a bogy kitapogattuk. Látni való, 
hogy csakugyan másodlagos sociologiai iilakulatok, a melyek- 
nél — sajnos — az egyenetlenségek igen otthonosak s nem 
egyszer megtapogatja őket a románság.") Mivel aetelközi* 
íróink sokat példálóznak azon, hogy az itt maradt magyarok 
törzse besnyő-ívadék lenne, szinte azt kell kérdeznünk ma- 
gunktól, hogy ha már mindenestől elmúltak a besnyők, miért 
maradtak itt épen testvérpusztitó, világhíres tusakodásaik? 
Pedig azt akarnók hinni, hogy az a sok jóravaló elem, mely 
megvan a romániai magyarságban, megismeri magát és össze- 
tartozáaát. 

Második vizsgálatunkra menjünk át tehát. Moldová- 
ban annyit jól kivehettünk, hogy a fel-feltünő papi utazók, 
a mint a változó és tünedező magyarságot nézik, mind meg- 



■I Ez atóbbi csak 1861— 1867-ig éJloU (onn. 

*) L. I. fejezet. 

°l Barabás Endre iü. értekezésének 448. 1. 



.V Google 



.4 stékebjeh kimiiidíirláun ISomániába, !jl 

jajdulnak azzal a szóval, hogy naz olasz papok tnunkájáii nem 
fog-e elveszni itt egyszerre a magyarság és katholiciamus ?» . 
(Imets.) A régi Havasalföldön s a Dunánál megint észrevettük, 
hogy Ploeeten, Bakarestben, Brailán, Galaczon egymás mel- 
lett a református és katbolíkus templomok ezövekelnék le a 
magyarságot, de azt is meghaUók, hogy az utolsó két helyen a 
katholikus magyar pap már olasz. Hogy magára az össze- 
foglalására ne kelljen újfent visszatérnem, mindjárt ide írha- 
tom, hogy az erdélyi református egyházkerület, melyhez oda- 
csatol vák «zek az egyházak, legutóbbi jelentésében négy romá- 
niai egyházat sorol föl: Brailát (pap, és Galaczon tanító), 
Bukarestet, hol most volt papváltozás. Floestet, melynek 
beteg a lelkésze és Pitestet, mely — üres.*) A római katholika- 
soknak a jászvásári püspökségben, tehát egész Moldvában 
csak két magyar papjok van a csángók között (Ballá Lajos 
Dománfalván és Kárpáti Gráezián Klézsén), 'Galaczon — íija 
Bálinth*) — az olasz Minorita atyáknak van székházok, 
mely a romániai custodiaiak székhelye. Marában Galaczon 
tízezerre (túlbecslés) megy a magyarok száma, de azért az 
atyák közt egy sincs magyar. Ott van továbbá Bakó, Tirgu-Okna, 
Inest szép czukorgy árral, hol hemzsegnek a magyarok s el is 
vesztik nyelvök s nem egyszer vallásokat is». A bukaresti 
(újabb) érseki egybázmegyében a Baráczián kivül, mit emlí- 
tettem, 25 parochia volna, de magyar pap mindössze három 
találkozik (Bukarest, Crajova és Gyurgyevó). 

Mondtam, hogy ezzel hamar elkészülünk. Mintha ebben 
az összezsugorodott sorozatban már is benne lenne a magya- 
rázata annak, hogy miért oly nagy a mi embereink széthul- 
lása és miért oly gyors a beolvadásuk. De a párhuzam nem 
hiába nyugszik társadalmi törvényeken, mert csakugyan kö- 
vetkezetes — kímélet nélkül. Ha egyszer megláttuk, legíölebb 
azon csodálkozunk aztán, hogy hogy' nem látták ezt az össze- 
függést mindig. 

íme az eleven okmányok. A régi Moldovában fokról-fokra 
kimértük a magyarság visszahúzódását. Ez volt a történeti 

*) Az Bem nagy vigasztalás, ba •megjegyzés •■ben oda van téve : 
•A fentebbieken kívül Bom&ni6ua1i még több községében laknak ev. 
ref. vallású hívek kisebb-nagyobb ezámmal, ideigleneeen mint mun- 
kasok vagy cselédekt. Egy kiesé pontosabb ÖBszeiráe talán meg- 
'mntatná, bogy hány nagyobb ceoport lakik kint, •ideigleneBent. 



, Google 



53 A ítéketyek kifándoylasa Roinániába, 

fejlődésnek egyik létrája. Ha most az egybáei oldalra kera- 
lonk, törvényszerűséggel látják, hogy ngyanason lépcsőket 
mindig a uiag\-ar papság hagyta el — egy uemsedékkel előbb. 
M^int: a Dnna medenczéjében nem csak hogy a magyar 
papság neTetségesen kis száma az, mely miatt nem lehet m^- 
kötni a székelységnek oldott kévéjét, hanem hogy magok az 
^yházi disputák bontották m^ tovább azt, a mit fajunkból 
az új Románia kapott. Ehhez a kettős párhuzamossághoz még 
hozzá tehetem, h<^ bizonyításunk szomorúan könnyű lesz 
most már. 

Vagy talán jól eshetnék-e bővebben elmondani azt, 
hogy a mint moldovai utazóink egymásután megjelentek b 
egymástitán fölrótták, hogy itt meg ott, (hol elödjök még ma- 
gyar elemet talált), már ninca magyar pap, az ntánunk követ- 
kező atazó már ugyanarról a helyről azt is beírhatta napló- 
jába, hogy ott eltűnt, elporlott a magyarság. Ez a tünemény 
minden helyen ismétlődik, s mire kettőt fordul a kerék, már 
befejeződik a pusztulási cyclns. Bandlni püspök (1648) Bakóról 
még tudja, hogy a monostorban^) ilS magyar barát l^ott a 
atolsó goardianjok Ferencz barát nevezető volti, s a régi 
magyar püspökség helyén Jemey már hiába kutat kövek 
nti^ ; ma magyarokat sem találunk. Románban maga látja 
m^ azt az eltűnést. Jászvásáron pediglen Ö, az idegen, meg- 
jövendöli, hogy lezen plébániát példás életű magyar lelki- 
atyák nélkül virágzóvá tenni lehetetlen*. MegGgyeltuk fon- 
nebb,') nüly pontosan beteljesedtek jóslatai. 

Gregő atya a csángók elrománosodását az olasz papok- 
nak tudj a be, mert csak hét magyar minorita papot talál a falvak- 
ban."! S míg harmincz év múlva Imetsék megint nj romláso- 
kat látnak s mig as egyházakról megállapítják, hogy magj^ 
védszentekről nevezvék, nincs több magyar papjok, mint 
három, ezenfelül kettő, ki megtanulta nyelvünket ; statistiká- 
jok százalékokban mutatja mindjárt a katholikusok fogyását 
egyik legfőbb helyiinköD, Gorzafolván, a hol Gegő után eltűnt 
a magyar lelkész s olasz ült helyébe.*) Leközlik <^éss gorza- 



*) GegA Elek : id. m. 134. l 

■) Zi. EL f^eeetot. 

■) Oegfi : id. h. 46. L 

*) WesBoly: id. m. 33. és l(tt. 1. 



.vGoüglf 



Á székelyek Jíivándorlása Romániába. 53 

falvi BÍránkoKÓ megyének* panaBsló levelét, Battyhány, majd 
Haynald püspökök közbelépését is. És mind hiába? Nincs 
változás ? fiUenkezőleg, ma már egy olasz pap sem tud ma- 
gyaml (a szabófalvi töri csak nehezen), s a magyar papok 
száma mindÖBBzesen : kettő. Nem mondom el még egyszer, 
mert föntebb (U. fejezet) kipéczéztom azokat az új összeomlá- 
eokat, melyeket ugyanezeken a helyeken ma már a csángóság- 
székelység láttat. A tatrosi kerület állapotait tökéletesen ma- 
gyarázza az, hogy csak na kántorok közt van m^yar tudo- 
mányú ; a Bakó körüli falvaknál teljes bizonyságunk van a 
párhazamról, mikor az emberek máf nem tudnak magyarul, 
de magyaroknak hívják magokat s alatta katholikust értenek. 
(Két 'oláh tavaly magyarrá lett* (katholizált), mondák a falu- 
beliek). Utoljára pedig ott áll sértetlenül Dormánfalu s Elézse 
ceángó&ága, mert még van magyar papjok. 

A régi csángó kéiTényekből megtetszik, hogy az olasz- 
mf^ar papi viszályok hogyan fosztották le, mint toUfosztáson 
a pihét, telepeink száráról a katholicismust és a magyarságot 
is fosztották, minden jajszó daczára, épen a katholicismus ne- 
vében. Ma már, úgy látszik, nem is kérvényeznek a csángók. 
Hiszen százados soi'suknak hü mását látják az njonnan jövő 
székelyeken is. Galaczon, mikor hetvenen valának, akkor is 
kértek már magyar papot 164S-ban s hogy ma sincsen, láttuk 
következményeit.*) Magán a központon, a bukaresti Baráczián 
láttak, hogy 1863-ban lemondott telepeiről a magyar provin- 
cia 8 átadta azt a propaganda &dei olasz vezetésének. 1852-ben 
hat magyar szerzetes lakott a vörös falak között, *ikét magyar 
szerzetes tanító tanítja Bukarestben az 1848 után nagy szám- 
mal idejött magyarok gyermekeit"**) s ma van egy papunk, 
íme, ezek a mi eredményeink. A kinek nem keserűk, az föl- 
írhatja, hogy tényleg romániai telepeinken minden szerve- 
zettség az egyházak törzsére fonódott s mellé írhatja azt ie, 
hogy épen ez a törzs senyvedi és rontatott meg mindig job- 
ban, de mindig gyorsabban. Míg elértük vele azt a mai képet, ■ 
melyben az új Románia a magyarság tükrét keresi. 

A moldovai magyar egyházak részletesb történetét ter- 
mesztésen nem írhatom én meg e politikai dolgozatban : tör- 



*) I. fejezet. 
**) Bilinth : i( 



.V Google 



"54 A sz^el'jek kivandorláiia Romániába, 

ténetíróinkrs kell hagynom ast. De épen azin, hogy a figret- 
met e kérdéere tereljem, meg kell még emlékeznem azokról a 
rendkÍTŰl érdekes okiratokról, melyeket legutóbb Jo^a, a 
romániai katbolicismas törtéuetéről gazdag kötetben közzé- 
adott.'") £zek az okmányok, melyek a jassyi, bukaresti egy- 
házak, valamint az egyes kolostorok oklevéltárából valók, 
elsörangá kútfői az otttmi magyar t^lepedések küzdelmeinek 
is. A mit e forráBból ide akarok meríteni, az nem az a sok 
történeti knlönlegeeBég, a melytdl csak úgy duzzadnak ezek a 
latin, olasz, franczia és német levelezéBek, sőt még csak nem 
is azok a folyton megájnló magyar nevek, barát-listák, a 
melyek a katholikns templomokat még a vajdák chriaovjaí- 
ban is 'biserica ongaresca* néven szerepeltetik. Hanem két 
dolgot m^ sem mellőzhetek, mert szorosan tárgyamhoz 
Bimidnak. 

Az egyik tényt a római Congregatio de Propaganda Fidei- 
nek a moldovai (bakói) paspőkkel, később missionarins prefec- 
tussal a X\iil. század második s a XIX. első felében folyta- 
tott levelezéséből állapíthatják meg. Meglátjuk itt azt is, hc^ 
az orthodos egyház ellenállása folytán miként siilyed el a 
régi (magyar) püspökség s meglátjuk azt is, bogy az olass 
papok mily képtelen rágalmakat kiildenek a magyar papokról 
Rómába. Kölönösen kidomborodik azonban ennek az ^ybási 
alakulásnak más éi'dekessége. Nevezet«sen az tűnik ki az ok- 
iratokból, hogy valahányszor az ottani magyar katholicismus 
érdekében egy-egy oly fölszólalás történt, mint a minőket 
ebben a fejezetben hallottunk, a római Szentszék mindannyi- 
szor hajlandó volt közbelépni : már csak azért is, mert magok 
az olasz papok is kénytelenek bevallani, hogy esekct a paro- 
chiákat magyarul kell kiszolgálni.**) A Szentszék a magyar 



") N. Jorgft: Siudii si documenle eupririre la úloria Romini- 
Utr. (190t.) — n. Acte relalive la isloria culautui eatotic itt prineipate, 
(5^-461. Upokon.) 

*') így ft£ 1814-iki miHsiói jelentésben Tetrosról •parocbi» dif- 
fioile di Berrirsi ám nn mÍBBionario italüno. pai esBsre asski gravoso 
rimp&rare perfettamente U lingna nngara, che solft e strettiBsiine 

Siarltuno la maggior parte dignei cattolicii. (CXXXIV. okmány); Siabá- 
nlvnra nézve az oIase püspök el íb rendeli t)jl7-beii felváltva a ma- 
gyar nyelv basználatát (CLIV.l s hogy a magyaroké a többség a 
katbolikasok közt, arra minden oldalon tol&lunk bizonyítékot. 



.V Google 



A xzi'kehiek kiinnilortáaii Romániába. Kfi 

papok alkalmazása ügyében megmozdult') 1670-beQ tBandini 
atán), újra 1792 (Zöld Péter útja után), 184S-ben Jomey útja 
után. Azonban ezek az időközi figyelmeztetések nem lehettek 
elegendők az ellenséges ellenkező szervezkedés mellett, s azóta 
az olasz minorita generális, Bigoni, 1841-beD annyira az ola- 
szok felé hajol, hogy a magyar papokat ki akarja vonni Moldo- 
vából^) B Szabőnak két küldöttét csakugyan vissza is hivatják. 
A másik megfigyelésre méltó tényét e nevezetes fejlődés- 
nek abból a kincsesbányából szedhetjük ki, a melyet az osztrák 
eonsuloknak 1782-től 1829-ig terjedő levelezéséből ád nekünk 
92 okirat alakjában Jorga könyve. E nagybecsű levelezésekből 
mást nem lehet kiolvasni, hanemha azt, hogy Ausztria, a mely- 
nek egyházi védelme alá tartoztak az itteni katholikusok 
Lengyelország felbomlása óta, sokat igyekezett tenni a katho- 
licismusért, de a, consulok minden felső kérdezősködésre ellene 
szegültek a magyar papok küldésének, sőt attól valóságai 
idegesekké lettek. Aki elolvassa akár csak a lentirt kevés idé- 
zetet is, igazat fog nekem adni s meg fogja ismerni, hogy 
itt volt a hiba.*) Hisz' ezalatt aikeiült a nikopolisi érseknek 



*) 1670-ben a Oalk' Somlyói ferenczreudiek felhivatván, két irat- 
ban bizonyítják, hogy a bákdi klastrom az övék a a magyar barátoké 
volt. (tn. éa TV. jftssyi oklevél.) 1806-ban ugyanezt tannsitják (XIY. 
okirat), azonban a kolostort a jezsuiták, inon alio nisí Inpi nomine 
dicti Polonii foglalták le. t793-ben Batthyányi IgnácE erdélyi püspök 
küld magyar papot, Fozaonyit (XCVII.) a ki ellen föltámad az olasz 
intrika. 1841-ben Szabó, a miakolczi minorita főnök Ardniní moldovai 
(olasz) püRpökkel megegyezik, hogy magyar minoritákkal látja el a 
moldovai katholiku sokat, de e szerzódést a bécsi nuntius közbelépé- 
sével seétbontják (CLXXXII. és köv. okiratok) a Eopácey prímás 
lS45-ben már Sardi püspöknél haragos fogadtatásra talál a katholikus 
magyarok érdekében tett felszólalásával. {CXCI. és CXCII.) 

•) Bőgni 1841 október 90. levele Arduinihez (CLXXXIV.)- 
°) A jassyi osztrák konznl 1807 márcziua 15-iki feliratában Bocs- 
kor magyar papot szidja, kijelenti, hogy tnichta weniger politiach 
□nd dem mir bekannten Staatssystem und Staatainteresse des aller- 
höchaten Hofea mehr zawider ware, als die Hereinaendung von nn- 
garíscben Priestem, weil hiednroh nichta als die Auawanderung be- 
fördert wnrde.. (XIX. oki.) 1807 május 14-én Bécsbe jelenti, hogy 
Sl,319 magyar katbolikns van Moldovában, de ismét tiltakozik a ma- 
gyar papok küldése ellen, mert ez roppantul elómozdltaná a kiván- 
dorlást, hacsak (politikailag nem akarják megdolgozni a magyarokat*. 
(XX.) 1815 juniuB 2-án Bocskort szidja, kit aztán Temeavárra csuk- 



.V Google 



Ö6 .4 x^^keh/ek kii'ándorliiíui fíntnániália. 

Bukarestbe áttelepedoie b az ottani ferencerendi (magyar) bará- 
toknak megüzenni a hadat 

A katholikoB központoknak a lehanyatlása mellett a 
refonnatnüok, igaz, számban kevesebbet változának, de ők 
sem erősödének, hanem rettenthetetlen szenvedélylyel vittek 
a román közvélemény elé marczangoló összetűzéseiket. Már 
Siikei Imre, ki 1815-ben alapította a bukaresti egyházat, bele- 
keveredett a szász Saraival as nnionista bonyodalomba.*) 
Egyebekről nem szólva as 1861 — 1869. eastendőket GzeMer 
Mártonnak, ennek a csodálatos aszkéts^kalandomak a missiói 
munkája töltött« be, a mely állandó bonyodalmaknak és ítél- 
kezéseknek lett a melegágya ; a romániai reformátusok könyvei 
közül ma is előkerülnek m^ a Pázmány Péter korára valló 
vita-iratok, melyek végül is aszal pattantották el a húrt, hogy 
Czelderék az tf^ház autonómiájának megőrzése v^ettt a 
román belügymiuisteriomot hívták Begitségül.*) Az újabb 
időt megint a bukaresti s brailai perek mérgesítették el, szinte- 
szinte elfödve azt a hazafias és önfeláldozó munkát, melyet 
KoóB Ferencz és utódai a magyarságnak tettek. Ha még hozzá- 
veszem azt, hogy a felekezetek egymás közt is szeretnek 
zsörtölődni (Floesten az egyik beteg pap m^ sem látogatja a 
másikat, Bukarestben is téritgetéstöl félnek"), akkor könnyen 
megértjük azt is, hogy a Bomáoiában tényleg folyt derék 
magyar törekvéseknek miért van oly visszás látszata, de 
megértjük azt is, hogy miért kelt bizonyos izgékonyságot 
ottani honfitársainkban az, ba itthon valaki ügyeikkel foglal- 
kozni kezd. Nehéz és sokszor elrontott helyzetőkben ösztön- 



ük «1. (XXXI. éa Bocskor panMia fogsig&ból a pÍp4hoi, » 4*1. 
Iftpon.) 1817-ben ax ev&ngelikns p*pot Hiidjft. (XLVIU. oki.) 

') H, Meyer: Die Diaspora der deut:<chen evaitgrli»rhe» Kirrhr 
in AumoNieft, Strbiett mtd Btilgarieti. il901.) 81. lapon. 

') A bukaresti ri: ref. egyház röi-id nyilnlkozata a magifar 
ev. ref. Anyaszentegyliázhos s a magyar Sem^eütez. (Czelder röpirat*. 
1869.) ToTábbi Eoós F.: id. ni. H. kötet 1S3. és köv. I. — Tükör 
mlamul Koáí F. volt bukaresti letkésnu-k, elébe tartja Cxelder Márton, 
(18C9.) SBiel a jeligével: <A te si&dból Ítéllek meg tégedet, gonosz 
uolg... 

') BiUnth J. inoBtaiu kath. papunk id^cett Emlékkönyvének 
15U. lapj&n act említi, Uogj rofiködéae követkeltében pfir sctUan tér- 
tek visBBa Öeeik bitére. Bajj volna, ba az esetleg a miaik magjrar 
elDteKPttíll való téritéRPket jelpiitené. 



.V Google 



A ntékeh/ek kivándortána ttomániába. ni 

Bzerüleg félnők a félreiameiéBtől, a felelŐBBégnek helytelen 
megosztásától — a mint azt legutóbb az iskolaügyekben ta- 
pasztaltuk. Erről rögtön ejtünk néhány szót. 

Addig Í8 azonban öeszefoghajuk azt a fejtegetésünket, 
mely egyházainknak a romániai magyarságban vitt szerepéről 
szólott úgy gondolom, hogy két ponton indult bizonyitásunk 
ugyanegy eredményre jutott. Akár közelről, akár körvonalai- 
ban néztük a kérdést, akár a mai állapot tanulságait szűrtük 
le, akár a múltét, mindenütt arra lyukadtunk ki, hogy a Ro- 
mániában szétszórt vagy megtelepült magyarság egyetlen 
szervezkedési csomóit egyházaink adták. Mint a kezdetleges 
puhányok alaktalan testének első erezetei, úgy vonulnak végig 
az egyházi szálak a kint lakó székelyek-csángók tömegein. 
Épen ezért (láttuk !) egyházaink fokozatos hanyatlása egy- 
helyt, másutt pedig kiújuló viszályaik egész ottani népünknek 
sorsát magukkal vonszolták s vonszolják ezután is. Ezért a 
kint lakó magyarság számára nem lehet fontoaabh kérdés, 
mint ezeknek a magyar egyházaknak felkarolása és megmen- 
tése.*) Tovább bizonyítanunk immár fölösleges. 

Sajátságosan mélyre fogja vésni ezeket a következteté- 
seinket, ha a magyar eklézsiáknak ehhez a rajzolatához s 
különösen moldovai sorvadásunkhoz ellenképet keresünk. Nem 
lehetetlen, hogy ez az új világítás olyan reliefet villant föl 
előttünk, a minőt alig sejtettünk. 

Ez az ellenkép a Bomániába költözött németek szervez- 
kedése. A beköltözött németek száma sokkal kisebb a mieink- 
nél; 15,000-nél valamivel többre teszik. Ennek daczára egy- 
házi életük oly hatalmas, hogy a katbolikus papoknak egy 
nagy osztályát ők szolgáltatják, (Bukarestben katholikus papi 
seminaríum is van), evangélikus német papot pedig tizen- 
négyet tarthatnak Romániában. Már ez is nevezetes dolog, de 
van ennél fontosabb érdekesség is. Míg a magyar papok száma 
épen legrégibb telepeinken, úgyszólván méiiani baladványban 
fogy és rántja magával nemzetiségünket : addig például (az 
egy Bukarestet kivéve, hol kétszázados a német egyházközség), 
a német egyházak mind a XIX. században keletkeztek. Leg- 
többjük az ötvenes, és nyolczvan-kilenezvenes években állott 



*) L. V. fejezetet. 

DolzecIbvGOOgle 



fiS A ttékelj/rk kiviinilorliiiin ítnniámáha, 

ÖSBze ; egyet kivéve, valamennyien növekvő erővel izmosod- 
tak.') Tökéletesen meg van tehát fordítva a mi fenti képünk. 

Lépjünk osak még egyet ! Ha nem is valamely elégtételt, 
de bizonyos magyarázatot mindenesetre ád a magyar eklézsia 
viszontagságaival szemben nekünk az, hogy vihar volt nem ' 
egy a német egyházközségekben Íb s Bukarestben ma is két 
német párt van: a tbukaresti németekn meg az •antonomis- 
ták>.^) De épen e visszavonáBok ellen találták meg az orvos- 
ságot a német kivándorlók akkor, mikor szórvány-községeiket 
a berlini nOberkircbenrathn alá rendelték. Ez ügyel föl rajok, 
BerhnbÖl kapják papjaikat, a segélyt pedig a Grusztáv Adolf- 
egylettől, mely vaz évek során már több 100,000 márkát kül- 
dött*.') Az a kérdés most már, hogy ez a szervezet kiket 
karolt föl ? Meyer, ki Brailában és Bukarestben szolgálta a 
német egyház ügyét, világosan elmondja, hogy xa főcsoportját 
ez evangelikasoknak azon nagyszámú mankáscsaládok, azol- 
galegények és szolgálók adják, kik minden évben Erdélyből 
és a Bánátból különösen Romániába és Szerbiába mennek, 
rendszerint azonban néhány év mnlva megint hazatérnek*. 
Munkájának több helyén megismétli aztán, hogy nagy (talán 
legnagyobb) számmal olyan magyarországi kivándorlókról 
van szó, kiknek németségét itt egyházakban s német egyházi 
intézményekben szükséges erősíteni. 

Most már osakngyan megállbatnnk. Megláttak, bogy a 
romániai németek szervezése mennyivel izmosodóbb, arány- 
lag is, absolnte is, mint a mi fajunké. Megláttak azt is, hogy 
az anyaország befolyása és segélye hogy tartja őket meg né- 
metségükben. Eb még azt is meg kellett látnunk, hogy ez a 
porosz szervezet ölelte keblére s tartja kereteiben azokat a 
németnyelvű magyar állampolgárokat, kik kijönnek Eomá- 
niába és németségökben való ilyen megerősödés után «né- 
hány év múlva s rendszerint megint hazatérnek*. Ha az, 
hogy mi kivándorolt állampolgáraink egy részének nem. 
tadtunk magunk egyházi szerveket adni, hanem átengedtük 
Őket egy másik állam egyházi és nemzeti mimkájának : ha az 



') H, Meyer : Die Diaapora der deuUchen evangelUchen Kirche 
i Rumánien ele. (1901.) 19. lapon. 
') Meyer: id. m. 209. lapon. 
") Meyer könyvinek bevezető fejezetei. 



, Google 



CQftgában nem elég Büi^etŐ kiáltás arra, hogy romájiiai egy- 
házaink állapota igy tovább nem maradhat, — ha ezek a 
bizonyítékok még mindig nem hallgattatnának meg : akkor 
hiába beszéltem s hiába beszélnék tovább. 

A német egyházak kürűl a reáliskolától kezdve a német 
intézeteknek egész sora ébreszti ugyanezt a nemzeti irányt, a 
minek nem kis hasznát látják kivándorló szászaink. Nevezetes 
megjegyzése azonban hiteles német kútfőnknek az, hogy e 
németesitő iskolákat nem csak a német birodalom, hanem 
Ausztria-Magyarország is segélyezi.^) Ugyancsak különös for- 
dulat visz így hát minket a romániai magyar iskolákhoz. 

A ploesti • osztrák-magyar ■ iskolát, a galaczi és brailai 
református iskolákat már említem, s mivel a csángók közt — 
a pénz hiányából — csak a szaláncziak kezdtek fából egy ma- 
gyal' tanodát emelni, de befödni már nem tndták, tehát sokat 
hiában elmélkednénk. Bukarestben nagyobb magyar reformá- 
tus iskola van (Eoós és Barthalus érdeme), mely őt tanerővel 
160 gyereket oktat.') Barabás mindenesetre tévedett, mikor 
azt irá, hogy (ez iskolának ma nincs magyar tanítója;!^) kár, 
hogy az ilyen hazafias buzgalomban elkövetett túlzások aztán 
nemakart keserűséget támasztanak bukaresti honűtársaink 
közt). Van az iskolanővéreknek is három iskolájok, hová 150 
magyar leányka jár, legnagyobbrészt a Baráczián, mely <iBzép 
épület gyűjtésből épülvén bizonyára a magyarok sem marad- 
tak hátra az adakozásból s a magyar kormány is talán vala- 
mivel járult hozzá, azért itt tanítanak a többek közt magyar 
nyelven is a. Ezt az óvatos megjegyzést Bálinth pap teszi, de 
itt meg Barabásnak tökéletesen igaza van abban, hogy ez a 
magyar tanitáB csak szemszúráaból történik, magyar adomá- 
nyok csalogatására. Mikor Bálinth azt kerülgeti, hogy «akatho- 
likus iskotákbeli állapot mégis megczáfolja azokat, kik azt kür- 
tölik, hogy egyetlen szó magyar tanítás Bincsi>, akkor értsük 
alatta azt, hogy az apá^zák egy szót sem tudnak magyarul, a 
bejáró magyar gyerekeknek magyarul gyónuíok nem szabad, 
8 a ki el nem románosodik, bizonyosan megtanul — németül. 



') Meyer : id. m. 410. lapon. 
*j E0TÍri Zoltáji ref. tanító szíves hözlése. 
') Barabás E. : id. értek. 444. 1. éh a Magyar Szó 1901 jannár 
23'iki Biámábu). 



.V Google 



tÚ A itxékfhfek kit<átutorláaa ttomáttiáho. 

(A német evangetikasoknak külön nagy diakoniHsen-mté- 
zetök van.) 

Annyit könnyen megállapithattonk a nélkül íb, bogy 
kényesebb húrokat pengetnénk, hogy a mi kis magyar okta- 
tás van Romániában, azt az egyházak mfivelik (művelnék) a 
hogy három tekintetben is nehéz a helyzete a mi iskoláink- 
nak. ElőssöT nehéK azért, mert {b erre fényes példa ez a bará- 
tiai leányiskola) ott, a hol valamely « osztrák-magyar* alapí- 
tásról vagy védelemről van sző, ott oly lehetetlen nemzets^ 
complicatio áll elö az iskolában, m^y se a tanügyet, se a 
magyarságot nem szolgálja. Néha még az is megtörténhetik, 
hogy egj'enes németesités által ahhoz a német propagandá- 
hoz közeledünk így öntudatlanul, a melyről fentebb szóltam. 
A2 ilyen közös iskolákat tehát okvetlenül ketté vtiasztanám. 
Második nehézsége a kinn lakó magyar állampolgárok isko- 
láztatásának a román kormányhoz való viszonybaD van ; 
erről már Barabás is, mások is részletes jelentést adtak. Min- 
denesetre visszásnak tetszik, hogy azok, kik magyar türelmet- 
lenségről beszélnek, a Gönczy-ábéczét veszedelmesnek tar^'ák, 
vagy másntt a magyar történetkönyvet otthon hagyatják a 
magyar gyerekkel. M^s a felügyelés alól semmi joggal 
sem vonhatják ki magánkat, s ha diplomatiánk közreműköd- 
nék, bizonyára lehetne elviselhető megoldást találni. Nagyobb 
fonákság és baj ennél ia az, hogy a hol megengednék, ott sem 
tadtonk iskolát áUitani, b a hol volna épületünk, ott egy-egy 
hitványabb, túlzsúfolt teremre úgy kell kikönyörögnünk a 
hatóság elnézését. Pénz tehát megint — nincsen. 

Ebben a madártávlati fölvételben elsó sorban arra ügyel- 
tem, hogy azok a szervezkedések, a melyek a kivándorolt, s 
kitelepedett magyarságban látszanának, lehetőleg arányosan 
kerüljenek az olvasó elé. Ha helyesek ezek az arányok, akkor 
megvan a benyomásunk arról, hogy mily nagy az a szétbal- 
lottság, és milyen laza, bizonytalan az az összefogódzás, melyet 
a székelység és csángóság az új Románia elé tár ma. Mind e 
vonásokból könnyen megértettük a százados sorvadást s a 
jelen való helyzet bántó ferdeségeit. Mennél kisebb s mentül 
roskadozóbb szervezetet láttunk, annál gyöngébb támasza 
van kivándorlóinknak; mennél bizonytalanabb és esendőbb 
ez a támasz, annál kisebb önérzetök, nagyobb meghunyáas- 
kodásnk. Bizonytalanságuk és meghunyáazkodáauk pedig mind 



.V Google 



A székelyek kivándnrlána ftomántába. Öl 

fokozottabban felkölti n fitymálódáBt HiZokban, kik úgy is kere- 
sik a fitymálásuak és gyűlölködésnek alkalmát. íme, az elbúj* 
dosott magyarokat ígyen mutogatja magának az új Románia. 

A kiáramló magyarokat addig néztük, mig minden kis 
szervezkedést ki nem kutatunk bennök. Miért nem láttuk 
tehát a consnli védelemnek erösebb vagy szervező nyomait? 
A mi szemüvegünkben lenne a hiba, üresség, vagy talán 
másutt ? Attól tartok, hogy photographiánk még most is hűsé-- 
ges — hiányosságában is. 

Tavaly, Barabás Endre fölszólalásai után,*) hirlapi polé- 
mia indult meg nálunk arról, hogy hány magyar van alkalmazva 
romániai hat consulatusunknál. A felek ugyan nem tudták 
meggyőzni egymást, áe annyi kitűnt, hogy több magyar b 
különösen több magyarul beszélő hivatalnok van Bomániá- 
ban, mint (rendesen neveik után) gondolták. Barabás erős ki- 
töréseit ezenkívül sokban tompítja ma már magyar követünk 
is, kinek a ma^arság szerveihez (egyleteihez) való hajlandó- 
sága biztatja embereinket, s kezdi kibúzni a bukaresti székelye- 
ket gerincztelen elhagyatottságukból. Még hozzá kell tennem 
azt is, hogy sok olyan visszásságnak, mely mintegy a consnli 
szervezeten köröeztül szúrja-bántja a kivándoroltakat, nem a 
consuIatuBok, hanem itthoni rendelkezéseink az okai ; így : 
mikor a székely magyar jogára hivatkozik s mint erdélyinek, 
meg kell tudnia, hogy az ausztriai polgári törvénykönyv az ö 
jogforrása ; mikor a postaszerződésből a románok büszkeségére 
kitűnik, hogy Magyarországnak a Marosig terjedő részéig 
román obelföldiit bélyeggel lehet levelezni ; ide számithatom 
talán azt is, hogy a taksa-fizetés elhanyagolása s megint a 
nem -anyakönyvezett magyarok, vagy az útlevél-mulasztók ki- 
zárása következtében sok magyar sziUetésű tyonez ragad ottan. 
Azt is elmondom, hogy nem egy consulnnkat ismertem meg, 
kinek sem magyarságához, sem hozzáértéséhez más szó, 
mint dicséret, nem férhet. És mégis — mégis úgy van, hogy 
kivált eddig a kis magyar szervezkedések, Összeszedelőzködé- 



*) Barabás: id. értek.: lA conaoli bÍTatalohból ItiftramliS kö- 
zömbösBéget, BÖt talán ellenszenvet is érezve, inkább eltűri a ja&- 
g^areíg anyagi megkároBitáBát, mintliogj esetleg oly bivatalnokjioz 
Idrduljanak segitaégért, a ki a védelme alá faelyeeett magyarságot 
javíthatatlan züllött népnek nézit etb. 



.V Google 



fíi A ftJ^Jbi'fyi^ kinindorlíUa ttamamáka. 

stik egésxen elhagratTa éltek-pnsztultak ; a Ic^ontoeabb tereo, 
as egyhásiD pedig egreneBt meglátszik, hogy a ré^ magyar 
^yh&zi keretek fokoKatos összetörése id^en érdekekért meot 
¥égbe. Mi nemcsak hogy meg nem akadályoztok ezt, nemcsak 
bogy képviseleteink lassanként való kiszoríttatásDnk ellen 
nem szólaltak meg, hanem még ott sem kaptunk magTaisá- 
gnnkia védelmet, a hol a katholicismus ^yszetre van a ma- 
gyarsággal fenyegetve. Consnlaink előnyei, sőt néhánvának jó 
magyarsága mellett is egy hivatalnokonk sincs ott. a ki a 
kerületében levő magyar telepeket — végigjárta volna. Rá- 
olvassam-e így, hogy a német telepek minden mozgolódását 
bogy védte-emelte minden perczben az 5 német hivatalnokok ! 

Vegyük most már, olvasóm, mindehhez azt a azékelj 
vérmérsékletet, mely otthon a 4^-a8 párton kívül más pohtikai 
hitvallást alig akart elismemL V^yök azt a székelyt, a ki ki- 
bojdosván az ój Bomániába, itt magyar czimert sehol sem 
lát a consolatnsokon, magyar nyelvet sem talál mindenütt az 
irodákban, de itt találja ám nagy elbagyottségát, megtaní^ák 
arra, hogy a magyaigyölölő képek kiakasztáaát töije el, 
nézze el azokat a térképet — (magam is láttam !) — a hol 
•Ungária* a Tiszánál kendŐdik, mert aTemeBanai, (Mara- 
morea*, «KÍrisia*, Erdély meg a Bánság belőle kisxakitvák. És 
szokja meg azt, bogy míg ezeket a hántásokat a mi államonk 
elnézi, azalatt körülfogja az izzó és hódításra vágyó román 
társadalom, bogy ráparancsoljon, míglen kenyeret keres. — 
Az olvasó előtt nem folytatom tovább ez éneket, mert hiszen 
megértette belőle nemcsak székelyeink meglapnlását, csán- 
góink elhagyatottságát, banem azt az egész fönhéjázó képet 
is. melyet szomszédaink rólonk formálnak és formálni — 
akarnak. 

Talán kikerekíthetem vázlatomat azzal, ha m^ azt is 
megérintem, hogy vajon hány magyar lakhatik most Romániá- 
ban ? A kérdést ogyan könnyű föltenni, de annál nehezebb 
olyan feleletet adni reá, hogy objectiv óvatosságonkat el ne 
bagyjok. Eddigelé mindössze annyi bízonyosságnnk van, 
hogy évtizedek, sőt századok óta a román földbe sok magyar 
erő olvadt már be ; ha ezeket számitbatnók, kitűnne nagyszerű 
ember-ajándékonk.*) Hyen számvetésről azonban ma már szó 

*) Ezt » folftoDOB beolvadást, melyrU m Q. fejeset uAlott, 

. D,.„„.,Google 



A ntékelyfk kii'ánilorin.in Itornániáha. fi3 

sem lehet. A mai álla.potnál pedig ott vagyuDk, hogy cBak 
ngynevezett « kerek* számok kerültek eddig elő ; de ezek is 
jobbára a benjom&sok fellegein tlnek. TeBzem fel Barabás 
Endre, a ki pedig sok dolognak szépen atána járt, azt találta, 
hogy a < székely kivándorlók k száma meghaladja a százezerét, 
B ezen felül a csángók újból 100,000-nél nagyobb számot ad- 
nának : összesen tehát több, mint kétszázezer magyarról lenne 
szó. Bálinth papnnk magában Bukarestben 40 — 50 ezerre teszi 
a magyarokat s végeredményben — úgy látszik — elfogadja 
a 200,000-es összeget. 

Ha először is a moldovai csángóknál akarunk egy kis 
szám-próbát tenni, azt látjuk, hogy Imets és Eová«s 1868-baQ 
60,000 körül számították őket, de az »ŐBÍ nyelvet értÖ és be- 
szélő magyarokat* Moldovában csak 44 — 45,000-re. Gegő 
Elek harmincz évvel előbb 45 — 55,000-re tette Moldovában 
■a magyarnyelvű lakosok* számát. Ez a statistika ará- 
nyaiban talán meg is felelne a töi'ténelmi elsorvadásnak. 
A csángók közt, a mint láttuk, 186S óta is tart a románoso- 
dás, annyira, hogy Kubinyi Mózes ma így nyilatkozik: "ma- 
napság körülbelül húszezren lehetnek, a kik jól-rosszul még 
beszélnek magyarul. Talán még így is sokat mondtam, mert 
magyar BománJában körülbelül 100,000 lakik. Ezek nagyobb- 
részt székelyek*.*) Ha ezeket a följegyzéseket összevetjük 
azokkal a tapasztalatokkal, miket Moldováról előadtunk,**) 
akkor egészen bizonyosan megállapíthatunk annyit, hogy kint 
lakó csángóink száma ma nem csak nem haladja meg a száz- 
ezerét, de azt el sem éri ; nagyon valószínűnek vehetjük, hogy 
csángóink az 186S-iki 44 — 45,000 lélekszámon is alul marad- 
nak, sőt talán akkor sem esünk messze az igazságtól, ha a 
Moldvába utóbb bevándorolt székelyeket is hozzáadva, az 
ottani ÖBBzes magyarok Bzámát sem keressük e 68-iki adat- 
nál magasabb nomeruaban. 

Nem igen közelíthetjük meg a pontoBsá^ot akkor sem, 
ha az egéBz Romániát vesszük. Az 1900. népszámláláBnak leg- 

érdekesen mutatja az, Logy míg a magyarul tudók fogytak, KovácB 
Bzerint a moldovai kathülikusok azáma 18i4 tSl 43,244tSI 186g-ig 
62,!ll4-re emelkedett. (Id. h. 53. 1.) 

") Rubinji; Adúlfkok a moldvai csángók nyelvjórásához. M. 
Nyelvőr, 1094. 58. I. 
*■) n. Idézet. 



.V Google 



64 A wsrkelyeh VüranéorláAn Romániába. 

Újabban közzételt adatai Kzerint Románia összes lakossága 
5.91?,520, ebbőiidegen 171,063 b ezen felül i7i.431 la spididí 
állami kötelékbe nem tartozó^* (l^<Qk*bb zsidókt száma. 
Bomániának sem nemzetifégi, sem ki- és bevándorlási sts- 
tistíkája nincs ; viszont magyar résEről nem tadjok a kiván- 
dorlók által hazaküldött pénz menn;Í8égét. mert az eddigelé 
csak Amerikára nézve van kimutatva. így tehát azok a tám- 
pontok, a melyek alkján az Egyesült-Államokban éld honfi- 
társaink számát combináltam, majdnem teljesen htányoz- 
nak.*) Maga a mi kivándorlási statistikánk szinten nem 
nyújt elég világosságot (s mint azt a jegyzetben látni fogjukV 
Micsoda poBítÍTum marad tehát » kezűnkben? Először az. 
hogy 1891-ben Romániában 30,000 magyar honost számítot- 
tak, természetesen a csángókon s a román állampolgárokká 
lett székelyeken kívül. 18t)4-ben ez a szám a román statis- 
tika szerint 48,000-re emelkedett. Másodszor azt is megtud- 
hatjuk, hogy ugyanakkor 168, 236-ra tették a romániai katho- 
likosok és proteBtánsok számait; ebben persze már benne 
vannak csángóink is, de más nemzetiségek is. Harmadszor 
megállapíthatják azt, hogy Brassó vármegyének és az Öt szé- 
kely széknek a lakóss^ából, ha IS90'ben és 1900-ban min- 
dig össze hasonlitjnk a tényleges népszámot azzal a számmal, 
a melyet az előző tiz év természetes szaporodása révén kap- 
nunk kellene, nagy hiányokat találunk. Még pedig eltűnt ebből 
a hat megyéből lS81-tdl 1890-ig, ha a szaporodás százalékát 
veszszük alapúi, 34,162 lélek, a következő tiz évben 20,043 
ember. Ámbár ezekben a számokban a más megyébe elköltö- 
zettek, valamint a kivounlt románok is beleértvék,**) mégis 
nyerünk általok két bizonyosságot. Az egj-ik az, hogy 1 890-ben 
több magyar volt Romániában ama hivatalos harminezezer- 
nél. A máBÍk pedig az, hogy még hs csak erre a két évtizedre 
terjedt volna is a székely kiáramlás, már akkor is mintegy 
55,000 emberünket kereshetjük. 

További kombinálásokat számszerű alapon nehéz volna 



*) A magyarok kh'ándorlása Amerikába. 37 — 40. 1. 
**) 1900-ban BrftBSÓ megyéből 446 magyai, 7 német és 738 to- 
min vfindorolt ki. A m. kir. komtány 1901. évi működéséről ét as, 

orszny közállapolárál nzótA jelmtéx ^x ttali.'tlikai évkönyv. (1901.) 
399. lapon. 



.V Google 



A székelyek kivándorlása Romániába, 65 

tenni. De ba most már ezeknek a számoknak az alapján meg- 
hozza az olvasó az I. és 11. fejezetben adott fölvételünknek 
a körvonalát ; ba elősorolja a^bukareeti {coneulilag számitott) 
25,000 főnyi Bzékelyeéget, Ploest, Galacz, Pitest, Braila, Gyur- 
gyevó adatait b a székelység általános szétszóródását odakint ; 
ba összeveti mindezekkel még moldovai tapasztalatainkat: 
akkor körülbelől arra az eredményre kell jutnia, bogy Bomá- 
uiában százezer körül ingadozik azoknak a magyar kivándor- 
lóknak vagy települőknek a száma, a kik — még tndnak ma- 
gyarul. A valóBzinüségi vonalak közül, úgy látom, ez járhat 
legközelebb az elrejtett valósághoz. 

Magáéi-t a számért — a mi nem is olyan fontos — talán 
nem volna nehéz elvállalni a felelősséget. De ki vállalja a 
felelősséget azért a sok meg nem számolt emberért, a kit már 
elveszítettünk és minden nap üjra elveezitünk?*') 



*) Az öt székely vármegyének s Braseó megyének oépezámát 
a következű ÖBBzeállltáa muta^a. Csak azt a megjegyzéet kell hozzá- 
tennem, hogy az utolsó évtizednek 32,693 lélekre rugó hiányából le- 
vontam a pontosabb mérés kedvéért Marót -Vásárhelynek S65!2 lélekkel 
való túlszapurodását a természetes (születési) növekedésen, mint a me- 
lyet statiatikánk is külön vesz föl. Az egyes járáEok fogyására, vala- 
mint a nemeetiségi eltolódásra László Gyula tért ki Székely kiván- 
dorlás CE. dolgozatában. (1900.) 

Az alábbi Btatistika Bzeriot, mig az 1880 — 9Ü-ee tizedben Brassó, 
Csík és Háromszék vesztettek legtöbb kivándorlókat, addig a múlt 
évtizedben ezekben a megyókben javult az arány, de Maros- Törd ában 
és Ddvarhelyszóken roeazabbodott a helyzet. Azt a következtetést 
azonban, melyet az 1900. év elsC felére alapítva dr. B. J. a Magyar- 
országb&n közzétett czikksorozatban jelzett, t. i. mintha a székely 
megyék népesságe absolnte véve ie csökkent volna, tehát hogy e 
naegyék tnegativ megyékkel változtak volna, ezt a következtetést 
táblázatunk egészen megczáfolja. {Magyarország 1900 augusztus 14. 
A bujdosók czimfi czikksorozatban.) Igaz, hogy Brassó megyéből 
(1900-ban 333), de Maros Tor da megyébfii is van román kivándorlás, 
ez viszont ellensúlyozza azonban az, hogy a székely megyékben — 
sajnos — a természetes szaporodásban a románok térfoglalása mu- 
tatkozik. — A kivándorlási statistiks szerint 1890 — 1899-ig a veszteség 
40,911 lenne, de ezt a nagy számot hiányos bevándorlási- statistikánk 
magyarázza meg. (L. a marosvásárhelyi kereskedelmi és iparkama- 
rának 1898. és 1899. évi jelentéseit 3G. és 70. lapokon.) — Érdekes az, 
bogy Kozma Ferenoz 1879-ben csak 350 lélekre tette a székely kiván- 
dorlók évi számát. 



.V Google 



.4 fsékeii/ek liiriinilnrlnsn Riii 



Megye 






D. ■ UDTi>e« 

ISÍfrlúi; 1890-tól 
I890-1B'1900-Ig 


1880. 


1890. 


1900. 


1880-tól 11890-101 
1890-ig 1 19ÜO-ig 


Bnwtó 


83,919 


86.777 


9i,589 


IIW,- 


9-38-.o|i.H-39",o 6-7 ".j 


Csik 


110,940!tU,ltO 


127,99E 


10í4Vü 


14- 15°/.- 


Í-Sa",<,\lt-17' • 




IÍ5,!Í7 7,130.008 


136,797 


9-55"/. 


9-4Ü'A 


3-77"/» 5-fr,< 


Maros-Torda 


!«, 1161 163,648 


178,39í 


14-1 6"/. 


12-48V. 


IS",.; 9-01",, 


Tordft-&i&nyoB 


137,031150.564 


160,475 


12-79°,o 


S-50",.Q 


9-87"/»j 6'58<',. 


DdvarhBlyMék 


IO5,5S0 


110,432 


117,85(1 


10-28"A 


1W75''.. 


4-37Voj 7-01''.o 



Megye 


E neilDt hJiDfioH 1 


1880-tóI 


1890-tól 




1890- in 


1900-ig 


Btmsó 


6435 


2328 


Cflik 


8079 


2958 


HáromsEÓk _ 


7343 


5*27 


Maroa-Torda 


3161 


5676 


Torda- Aranyos 


2994 


2885 


UdyuhelyBzék 


6151 


4121 


Ö«M«>11_ _ 


34,162 


22,693 



uGoüglf 



A székely kivándorlás okai. — A kibujdosó székely. 
Csík és Udvarhely ezek. 



Miért bujdosnak ki a székelyek Eomániába? Mi lehet a 
székely kivándorlás bajának gyökere? MicBoda •vonzón és 
itaszító" okok nehezednek rá a székelyföldi magyarságra, 
szinte végzetszerűen ? *) 

Ügy látszik, hogy ezek a kérdéaek még mindig elevenek, 
még mindig nyugtalanítanak minket, pedig jó lélekkel el lehet 
mondani, hogy ba valamely aebet czikkekkel és röpiratokkal 
be lehetne takarni, úgy ezt a székely kivándorlást már régen 
elintéztük volna. Nem is szólva a moldovai kutatók elmélke- 
déseiről, harmincz esztendő óta vetik a papirost « székely 
ideákkal"; újabban egymásra kelnek a röpivek, tanulmányok, 
^Sy-'^Sy hírlapunk egéaz székelj enquéte-ket rendez. (Legújab- 
ban a Magyarország czímíí napilap.) A kivándorlás azonban 
nem szünetel. A ki végigböngészi ezt az irodalmat, talál fur- 
csaságokat Í3, talál — s ezt máj többször — eUenmondáso- 
kat is, de sehogysem tagadhatja, hogy igen sok helyes gon- 
dolat, sőt nem egy gyakorlativá érett indítvány termett a 
nyomtatott leveleken. Mégis : a mi eegitö-kisérlet történt. 



*) Gröf Majláth József: A kivándorlánról. A m. gazdaszövet- 
ség kiadvánjrai XLII. 14. lapon. 



.V Google 



6^ A tzékehiek kiriiiuloríiifa Itomátuába. 

annak igen kis száma van s talán m^ így is több bukott el. 
mint a hány úgy-a hogy sikerült. Elvándorlóink sorsát pedig — 
a mint megtapasztaltnk — ma is Bomáoia irányitja inkább, 
mint mi magonk. 

A székely kérdés tehát — ngy látszik — nemcsak, hi^y 
nem fogyott m^. hanem még azsal a kérdőjellel meg is sza- 
porodott, hogy miért volt meddő ez a sok írás? Meddő volt 
annak ellenére. h<^ másként el sem képzelhetjök a veszedel- 
mek meggátláaát, mintha szoros kutató műszerekkel tiqKtgat- 
jak ki egyen-egyea a bajokat. Sőt mennél inkább elkedvetle- 
níthetne engem is, kutatótársaimat is ez a különös, eredmény- 
telen eredmény, annál erősebben kell a valósira tenni rá 
kezünket s addig forgatni azt, addig dörzsölni le ellentmon- 
dásait, míg az igazság megérteti magát. Erre tennék próbát e 
fejezetben is. a mely természetesen nem merészkedik neki 
menni minden székely kérdésnek, hanem elébb tüpróbákat 
csinál, azután általánosabb összefoglalást gyújt az adat-hal- 
mazok csúcsairól. 

Mindenekelőtt két megjegyzést. Még ma is találni egye- 
seket <s épen a «hivatalos> székelység köréből), a kik ason 
rágódnak, hogy voltaképen nincs is székely kivándorlás, ha 
pedig mégis \&a valaminő • népmozgalom >, az nem (kivándor- 
lás*, hanem • kirándulás*, vagy • szökés*, vagy ehhez hasonló. 
Dolgozatomnak eddigi három fejezete után egészen fölösleges- 
nek tartom, hogy ezzel a fölfogással polemizáljak s olvasóm is 
bizonyára elengedi ezt; legföllebb különös véleményt fog ez a 
makacs tagadás ébreszteni benne némely hivatalos székely 
áUáepontról — s ebben egészen igaza lesz. Ez volt egyik 
megjegyzésem. A másikat könnyű összefoglalnom s kimagya- 
ráznom, ba nem felejtettük el eddigi tanulságainkat. Mert azt 
látjuk, hogy az 1868-diki, azután az 1875-diki székely emlék- 
iratok másféle kivándorlásról és másféle okokról J>eszéln6k, 
mint a román vámháború idejéből valók, a melyektől a mai 
röpiratok megint eltérnek. Ennek a jelenségnek, mely ellent- 
mondásokkal ültette tele a székely kérdés irodalmát, a követ- 
kezménye az lett, hogy az egymásra következő írók sem a 
bajok leirásában, sem a ■taszító okok* kifejtésében nem tud- 
tak egymásra ismerni ; néha szinte kérdik ^3rmástól, hogy 
vajon ugyanegy táigyról beszélünk-e? Mi oka lehet ennek? 
Semmi egyéb, mint az, a mit Romániában megfigyeltünk ; az 



.vGoüglf 



A székelyek kivándoHána RomAniáha. 6Í) 

az oka, hogy a székely kivándorlás időnként újabb és újabb 
^hullámokat vetett, időnként egészen eltérő folyamatokat fa- 
kasztott. Amig ezeket a különböző jelenségeket, melyeket Bo- 
mániában Íb szélylyel választani igyekvénk, mind egy kalap 
alá fogták s a különböző áramlatokról egy név alatt beszéltek : 
addig természetesen nem érthették meg egymást sem az írók, 
sem a próféták. Ez egyik magyarázata az egymásra nőtt szé- 
kely irodalom meddőségének is. 

Ez a két rendbeli megjegyzés ujjal mutat arra, hogy mi- 
ként mozogjunk abban a szúk keretben, melyet munkánk 
élénkbe szab, ha a kivándorlás okairól akarunk szólni. Ha a 
székely kivándoiiás egyrészt (a mint a II. fejezetben kimutat- 
tuk), nem egy modem jelenség, hanem százados történeti 
folyamat : akkor ennek a kivándorlásnak állandó, szinte ter- 
mészeti okának is kell lenni. Tohát: állandó okokat is kell 
keresni. Más oldalról megtudtuk, hogy a székelyek kiözönléae 
időnként különböző nagyságú és eltérő jellegű hullámokban 
történik. Tehát : ezeknek az időleges megindulásoknak külön 
ugrató rugóik vannak. 

Előbb tőpróbákat tartunk tehát a ma működő, különös 
indító okok között. Azután összefoglalásunk elérheti az állan- 
dóbb törvényszerűségek régióját. 

Brassó mellett a hétfalusi járás lakossága, a hivatalos 
statisztika szerint, tíz esztendő alatt nem hogy gyarapodott 
volna, de fogyott.*) Tehát mindjárt a nyomába értünk e ki- 
vándorlásnak. Elzek a községek, mint a lehajlitott facsemeték, 
most kezdenek magyarságukba viBszazökkenni, hogy Brassó 
szász hatósága alól tíz éve végleg kiszabadultak. A zsibbadás 
oly nagy, hogy a fölnőtt férfia ma is elalszik, ha nemzeti dol- 
gokról hall szózatot, de e közönyön fölül rajtok maradt az el- 
választó tárgyalásoknak megduzzadt költségterhe is, 60%-08 
pótadóval. A kiáramlás, mozgás románoknál és csángóknál 
(fölös lévén a népesség) egyre iart. A románoké (ez az erösebb) 
a Dobrudzsa falvai felé megy és kintragasztja a juhos gazdá- 
kat, a kik a vámbáború óta elvesztették juh-bárczájokat, s a 



•) 189Ü-b6n 20,803 lélek, llHM)-ban 20,724 találtatott. A hosszú- 
foluHÍ jegyzdi hivatal kimutatásB szerint 1900-baD kiatltak útlevelet; 
I évre 1334'nek (a családtagokkal ez 3000 embert jelent), 30 napra 
809-nek, 5 napra 361-nek. 

6* 



.V Google 



70 .-1 siékeliipk kimndorlóita Riiiniiniábn. 

téli legelőről íg^- nem térhetnek haza. Húsz-barmi ncz bezárt 
román ház beszél erről. De kimegj a cBángó-magyar is ; azért_ 
ÍB, hogy kocsiskodjék, mig itthon szép kőházat építhet, ro- 
mán díszítésekkel, de íizékely fölirattal ■isteni indulatból': 
kimegy azért is, mert körül a. földbirtok legns^obb része tt 
szászoké, nekik az erdő jutott, vagy 15,000 holds nincs hog\-an 
értékesíteni. Kimegy azután a leány-népség, már tizenöt éves 
korában és — ezt meg kell jegyeznünk — egyaránt elromlik 
Bománíában is, Brassóban is, 

A képhez hozzátartozik — s ez a két szín most alig fog 
lekeriilni festéktáblámról — bogy a pálinka és a csángó igen 
megszerették eg}'máet. helyi takarékpénztároknál pedig mind 
el adós ódnak. Hogy mennyi baj szakad aztán rajok, most 
(1902. januári terjesztette elÖ egy új emlékirat. Mig ide-oda 
kószálnak ide s túl a határon, nem csak bogy több csángó is 
lemarad a egrániczon » , hanem - ezt Bukarestben meglát- 
tuk — ott furakodnék be a települők közé, hol parczellákat 
Ígérgetnek neki. A két photographia egészen összeülik : hiszen 
itt 1 — 3 hold jut csak a kis határból a csángóra, iparos ügyes- 
ségét pedig csak czifraságokba faraghatja belé. 

Egész kivándorlási had-területre lépünk Háromszéken. 
Ez a o8zék» csücskével belészonilt a határhegyekbe s a kiván- 
dorlási typusoknak, melyeket keresünk, egész gyűjteményét 
adja, A sok közül a kezdi járást, a gyulafalvi telepet és Kézdi- 
vásárhelyt teszem föl jellegzetes példák gyanánt. E socíologiai 
• háromszögellési pontok* talán elegendők lesznek arra. hogy 
annyira áttekintsük az anyagot, mintha egész gyűjteménye- 
met fölállítanám. Útravalóul azonban magunkkal vihetjük azt 
az általános tájékozódást is hogy a kézdi-vásárhelyi királyi 
közjcgyzÖségnél egy-egy évben letárgyalt hagyatéki ügynek a 
10«.o-át il900-ban 900 közül 85-ötl az akaszt meg, hogy az 
örökösök ismeretlen romániai tartózkodásúak. l'JOO-ban így 
kerestek 150 székelyt otthoni Örökségéért.*) Kilenczsz^ szé- 
kely családnak ime, az "összetételen ott, a hol — tnincs 
kivándorlás*! 

A kezdi járásban, mely évenként mint-egy 1700 útlevelet 
ad a székelyeknek, Eereczktől egészen végig lehet befelé nyo- 
mozni a román-munkás szerződéseket, melyek faluról-falnm 



*) Bodor FereucE kir. köKJegyző BEÍves táblázatos kÖEl«Be. 

DolzecIbvGOÜglf 



A kiékeli/eh kivündorlása Romániába. 71 

tavaly majd egész Sepai-Szeiit- György alá eljutottak. A munka- 
szerződés mintája, melyet lemásoltam, arról szól, hogy a 
szomszéd romániai bojár földesúr meghízottja, megjelenvén 
ide át, lefoglalja a bereezki, lemliényi, esernátoni stb. lakóso- 
kat «jövö év tavaszától kezdve mindaddig, míg a caukorrépa 
kapálás befejezést nem nyer* \,\. pont), fizetvén naponként egy 
frankot a teljes ellátás mellett. «Épen úgy kiszolgáltatva — 
mondja a szerződés — a munkás napszámosoknak az élelmi 
szereket és italt, a mint azt már ismert napszámos munkásai- 
nak, a korábbi években történt ottléttök alkalmával kiszolgál- 
tatta; és pedig minden személynek egy hétre: egy hter pálinka, 
egy kiló túró, egy kiló hús, egy liter fuszulyka, egy liter 
kása és törökbúzaliszt a mennyi szükséges és eczet bo: 
Az embereket a földesúr viteti ki, de magok pénzén kell 
szajönniök s szigorú engedelmességet és felelősséget fogadnak, 
(mert naz élelem pontos kiszolgáltatása megvonatiku), a mint 
ezelőtt történt s szokásban volt.*) Barabás Endre részletesen 
foglalkozott szerződéses munkásaink bajaival, a «logofet»-ek 
önkénykedéaével s azért most külön nem kell ezeket a követ- 
kezményeket kiemelnem.**) Minket az érdekelt itt, hogy ez 
a munka- szerződés, mely leggondosabb hivatalos stílusunkra 
emlékeztet, állandó (sőt hódító) alakját adja a járás népmoz- 
galmának, mely a határ felé mind erősbödik, annyira, hogy 
Soósraezön legnagyobb terhöknek már az útlevél-kényszert 
tartják. 

Hogy ebből az állandó hurczolkodásból is lemarad egy- 
egy odaát, ki maga költségén nem jöhetett haza, láttuk. De 
ott tartja a bereczkieket a birkájok is, fuvarjok is, bár az utolsó 
esztendőben mindkettő lehanyatlott, legelő juhnyájok tizen- 
háromról kettőre. Eereczk óváros-nagyközségnek™ azonban 
csak külön politikai joga van, de egyebe nincs. Ki téli fizetést 
kap azért, mert nyárra munkásokat visz ki, kit Segesvárra hív- 
nak (német czégjelzéssel) kocsijával. A leányok meg a "bel- 
földön" (Bomániában) görögökhöz mennek férjhez ; "ez a nagy 
sajnosD feleié góbém. Ezért emelkedik azután a postán Eomá- 
niából bejövő pénz is évről-évre, mert a mint kiírtam, a pénz- 



') Lemásolt sKernÖdíseniet 109 fél jegyezte al4 s ezek közül !t4 
1 tudott irnii 
'*) Barabás K. többször idézett értekezésé ben. 



, Google 



72 .-1 itiékeiyek kivánthrlAta fíomániáha. 

küldés a legnagyobb a ezékla- kapálás idején h miadösazesen 
1897-ben 34,348 frtra, 1898-ban 42,3:}á ftra rúgott. 

Ez volnft hát a karakteríeztikonja, a járásnak. Ám arrais 
vehetünk egy példát, hogy milyen szélesen terjedt s mily 
mélyre férkdzött befelé ez a képlet. Vegyünk egy nagyközsé- 
get mindjárt Szeot-György mellett. Tatáridökbőt van a "vár», 
a házakon kivül megjelölve a tulajdonos vallása, s templom- 
napon a régi katona- osztály (hogy régi különállását mutassa) 
ma is czifra kalapokban küldi asszonyát az Isten tiszteletére. 
Egy szóval : törzsökös székely község. Annyival is törzsökösebb, 
mert a tízforintos búzához szokott dinom-dánom, még az 
újabb időben is tartott s ezért a faln legnagyobb része magyar 
takarékoknál van eladósodva. Erős erkölcsi vezetés mellett is 
egy nemzedék kell, mely az új módit megszokja. Vagy száz 
leány ül kint Romániában, jönnek s megint mennek : némelyik 
elviszi a n nemzetségét • is s nagyot néz a falu, a mikor egy 
800 frankot hoz haza nyolcz év alatt, vagy hajdú ruhában jön 
meg a legény. Eínek román férje van Brailában s gyermekei 
már nem tudnak magyarul, kiket tiz éve nem látott már az 
apjok, ímert megvan azoknak is a magokdolgok". De a férfiága 
is ki-kinéz ; egy adósságot törlesztett, mig családjával a rideg 
marha mellett félretett havi száz leit ; más nem tud keze mun- 
kájából itt megélni, mert apja elköltötte birtokát ; más húsz 
évig suszterkedett kint, havonként közepesen húsz frankot tett 
félre, de utóbb vesztett a sok versenyző miatt ; mégis kikészül, 
úgy megtetszettek ott könt a bukaresti allék és «sikított ut- 
czáki>. Olyik már csak koronként jön vissza, mert emeggyül a 
pénze s az ember nem birja meg a pénzt*. 

A mint látjuk, itt már az iparos-kivándorlás kezd bele- 
játszani a helyzet-szövésbe s a mint még a moldovai falvakban 
is meghallottunk nem egy székely műhelyből jövő nótát, úgy 
Kézdi-Vásárhelyen megtaláljuk iparos typusainkat. A cseléd- 
kivándorlás itt már erősen fölverte a béreket ; pedig egy-egy 
romániai leányról a rangos férjhezmenések helyett, ma már 
inkább az a hir jön, hogy 200 frankos tort ültek a rokonok 
a — temetésén. Idebent azalatt a sok közei-házasság egészen 
összebogozta a várost s gyermektelenségre vitt. Legnagyobb 
baja van az összezsúfolt, magába rekedt kisiparosságnak, 
melyet nemcsak a reichenbergi árúk nyomnak, de még önma- 
gok is, oly nagy gyöngeségök. Mig Szent-Gyögjön a szövőgyár 



.vGoüglf 



A székitlyeh kivándortána fíomnmábn. TA 

itt tartotta egy részét a nöi kezeknek, addig itt, egy tanult, 
ragjonoBabb mŰasztaloB mellett ott Bzorong a bádogos, a ki 
horkatöltöt készit, de bádogot Bécsből, a nyelét Káezonból 
hozatja, s meg sem nézi, hogy a Bzomszédja épen esztergályos, 
ki ugyanígy dolgozna neki. Az asztalosok Bománía piaczát 
siratják, bonnan szekrényeik azonmód kiszorultak a 75 fran- 
kos vámmal, s a negyvenöt czipész ngyanígy panaszol, a szö- 
vetkezés helyett mind széjjel húznak. Borozgatáson is hamar 
ott lepjük őket. így ülnek s néznek körül a környéken, csak- 
hogy a parasztnak nincs vevő pénze, a leginkább azért jönnek 
be, hogy a foirtási kihágásokon, meg a tagosítás bonyodal- 
main pöröljenek. 

Keressünk háromszéki typust, még egyet. Birtokosok az 
orbai járásban 10 — 20 tót aratót hozattak (Sepsi-Szent- Györ- 
gyön rendes ügynök közvetiti a különböző minőségű tótokat), 
mert annyira érzik a népmozgás hatását, hogy megbízhatatlan- 
nak tartják a kóválygó székely munkást s néha azt is látják, 
hogy iminden pofonra Romániába szökik a cseléd* . Fönt pedig, 
a gynlafalvi havas két nagy fűrészénél (Kommandó- és József- 
fűrész), melyeket porosz tőke mivel, arról hallottam panasz- 
szót, hogy a székelyek nem akarnak dolgozni, mert ^a kor- 
mány segíti őket éa mozgalmat indított érdekükben*. Az első 
tünemény a kivándorlásnak világos visszahatása, a betegség- 
nek velejáró újabb fájdabna.*) A második eset érdekesebb és 
kényesebb. A tőke, mely az elhanyagolt erdőkben megfészke- 
lődött (a kihasználhatatlan terűletek egy részét píczulánként 
pocsékolják el ma is), 3 — 4000 munkást foglalkoztat, kik közt 
a nagyobbréaz székely (csiki) és román ; tehát egy valóságos 
nagy keresetforrás bugyog le az ámbrás havasról, A czég mégis 
mankáshiányról panaszkodik, mei-t huUadékfát — mit földol- 
gozna — naponként 600 forint árát éget el. Miért nem talál- 
nak hát egymásra ők ketten : a töke és a kivándorló ? Az egyen- 
súly itt vaJahol meg van zavarva ; s ha igaz az, hogy a favágó- 
nak tkantinn-fogyasztása havonként 18 forintba kerül, 24 
forint kereset mellett, ha a 35 krajczáros brinzát majd há- 
romszoros áron számítanák neki s temetési, betegsegélyezési 
számadásaik is terhesek : akkor az egyensúly, töke és mankás 
érdekében csak úgy állítható heljTe, ha a truck-rendszer helyén 

*) L. V. fejazslet. 

D,„ti,ib,Googlc 



74 A szrki'li/rli kiváiidorlá:ia fíomih)iái>a 

állandó fölügyelet alatt áll élelmök és ellátások. Annál is 
Bzükségcsebb volna a székely munkás erösitése itt, mert leat, 
a Bodza-szoros körül ugyancsak terjeszkednék befelé a ro- 
mánság,^) egyházi vezetés alatt. 

A székely kivándorlásnak másik, legt^öbbet emlegetett 
fászko • Csíkország >, mintha igazán külön ország volna, elbuj- 
tatva hegyei katlanába. Néhány éve nyílt megelsű vasútjok, a 
gyimesi, de Szászrégentöl Piatráig ma is csak birből ismerik 
a gőzmozdonyt. ^) Ennek a külön országnak a tövében, még 
egy szűkebb hegy-karikába beültetve «Kászon-Széki falvai 
■termelik" elsőben a — kivándorlókat. Embereikkel Galaezon, 
Bakó mellett százával találkozunk.^) Minden második kászoni 
ház Romániából jött pénzzel épült (a legvagyonosabb ameri- 
kai závárt is hozott haza, sőt diazítésnek román zászlót), de — 
ha hozzáférnek — sepai-szentléleki parczellát is szereznek. 
Sovány is határ, akörmös is*, pörös is a népe (a kászoay- 
jakabfalviak a boiTÍa-vÍRSzapörléBtöt várják a taipi-aállásnkat), 
azért házassága után néhány hétre az asszonya is elmegy Ro- 
mániába pénzt keresni s ha kevéssel jön meg, leszidja az ura, 
aztán újra megy ki. Aférűa Margit napkor jár házas betakarí- 
tás után megint nincs mit keressen honn ; ezért — (a mint a 
postán összeírtam) — a bejövő 40,000 koronával is terhet 
akarna törleszteni. Mert teher az van elég,*) adó, rovatai és 
egj'éb •huza-vona», nyomasztó súlylyal nehezednek a völgyre, 
B m^ a kepe-adást megtetézi kiáltó igazságtalansága, addig 
nincs hai-mincz ember, a ki ne volna a három községben eladó- 
sodva, nem is az Albinánál, de 1^"^ — 14<'/o-ot szedő székely 
takarék' (lucus a non tucendo) intézeteknél. Kulturális ol- 
dalról aztán kiegészíti a képet az, hogy a nyárra fogadolt kis- 
dedóvÓQŐt el kellett bocsátani, mert nem tudták fizetni, smig 
a görögkatholikus iskolában erőltetik a román nyelvet, addig 



') SebesH Dénes: A xzékelység pumtuláia. {Í9(Hi 45. én kör. I. 

■) SzUvásay János: A .•'zékelyfóld. (1903.). 

') L. I. én II. fejezetet. 

*) Eászon-JakAbfalv&n a pótacin ütí"',, a egyéb •rovatait és •hnES- 
vonai. Nagy-Kda^nnbati. aköK»égi ^s rom. kath. iskolai odú Féltízen I5"o, 
Altizen 350".'(>, a legeltetési rovatai i frt, fntttpénz 1 frt, erdörovata) 
15o/o, átadó S't'u. kepe 13, kalanf^ya után 3, beteg;ápolaBÍ pótadó 3<>!a, 
erdAkezelési díj SOo'., — mindez akkor, a mikor az egésE egjenaaadó 
alap Feltizeu l<Jís7 frt, Attizen Utítí frt. 



.vGOÜglf 



A székelyek kivánilorlása fíomániáha, 7'> 

a, g3'ennel! éknek csak a fele volt beiratkozva, ezek azonban — 
kijegyeztem — 10,154 félnapot mulasztottak. így él a 7000 
kászoni s mig emelkedik kivan dorlána, addig csökken a kere- 
sete most már Romániában is. 

Az alcsiki járásnak többi részéről a távollevőknek a ki- 
mutatáHát házak szerint elkészíttette szániomra Burtalis Ágost 
főbíró, 9 mivel még igen meggondolt helyről is azt halljuk, 
hogy a ^Székelyföldről jelenleg mán kivándorlás nincB, mint 
az iparosok kivándorlása^,') ide kell íglatnom azt a számot, 
hogy névszerint fölsorolva őket, a járásnak tízenkilencz köz- 
ségéből ezerkilenczvenhárom önálló munkaerő hiányzott. Oiy- 
szerü adat-fölvevés volt ez, mint a minőt nagyszerű arányok- 
ban Booth rendezett oLife and labour of the peoplen vállala- 
tában. S bár vannak községek — mint Csikkozmás — mely 
csak napszámosokat, cselédeket és iparos-segédeket adott Eo- 
mániának (nem kár-e ezekért ia ?),^) mégis az, hogy a távol- 
levők nagy része 10 — 15, de 30 — 40 éve is kint ül, már visaza- 
jöbetlcnül állandó kóros jelenségre mutat. De ezt bizonyítja 
ámazia, hogy a kivándorlók közt községenként, 10— 30*/o-kaI, 
8Öt néhol felénél többel szerepelnek olyanok, kiknek itthon 
"Csekély vagyonuk* van. Hogy ennek az összhatása micsoda 
nyomasztó perapeetivát ad, tudhatják azok, a kik a járás derék 
főszolgabirájának Ménaság pusztulásáról irt fölvételét olvas- 
ták, mely monographiának készült és jajkiáltás lett belőle.") 

A nagy ember-veszteségnek Öai, mély alapja pedig az a 
föld, mely arányositatlan, öaszehasogatva, minden évben félig 
;52o/d) ugarnak marasztva, száz esztendőkre visszadob minket. 
A község fél-határa ugarban, tehát csak bógáncsot terem ; de 
bógáncaot terem a «tennöföld» ts, apihenu ; alig tudtam sok- 



') T. Nagy Imre; Szi^kidy kivándorlás. (18!t&. országos gazda- 
oongressUB.) 10. lapon. 

") E kimutatások személyen ként megszerezve sorolják föl a 
kintievőket. E pontos nyomozás szerint liKX) deczemberében távol 
volt Kászonyi falnból 83, Jakabfalvárúl 9!), Minőségről 44, Lázár- 
falváról S2, Csik-Kozmásról 18, CBikszent-Simonról % Csatószeg- 
röl Sh, Csik cserefal várói 4:{, Csfks zent mártonbúi 2S, Koszon feltizrOl íi7, 
K.-Impérröl 38. K.-altizröl .'i4, Csikszeiitgyörgyrfil 30, Bánkfalvárói 15, 
Csfkszentkirályrúl "iS, Cslkszent- Imréről 48, Tusnádfalnbíl 139, Vere- 
besről 7S, Csík-Koümáaról 178 önálló munkaerő. 

■') Bartftlics Ágost; Csik-Ménasúg székelyei. (1901.) 



.V Google 



?6 A székelyek kivándorlása fíománidha. 

Bzor megmoodani, hogy vajon zabot akart-e vetni a síkolas, 
vagj- labodát éa kutyatejet. Pedig vet Ö — júniusban íb, Együ 
körÖBztül tapos a másik föld-azilánkján, vagy épen saját bir- 
tokának szétszórt tagjait szaladja be szekerével, mert néha egy 
családtagra csak minden második vag,v épen kilenczedik évben 
jut a kenderföld termése. Az arányoBÍtásból pedíg — hogy hi- 
vatalos jelentést idézzek*) ■ az egyes birtokosok már tisztá- 
ban vannak vele, miként arányszerinti joguk Vsms, **/B6*8-ad 
vagy 'V*e888-ad részből áU». Valóban eszébe jut az embernek 
az az igazság, a melyet Szilvóasy János <a székelyföldről* irt 
testamen tornában ránk hagyott: a székely férfi mind katona 
volt (határőr) s a nép ma sem tud gazdálkodni. 

Hog}- kicsinyég megszakítsuk ezt az ismétlődő képet, ide 
kell Írnunk azt ie, hogy fönt Gyimesen a csángók ülik meg a 
határt, s folytatják azt a moldovai magyar lánczot, a melyből 
például a szomszéd romániai Palánkán egymás közt nyilváno- 
san már románul beszélnek s úgy emlegetik, hogy jó magyar 
világ volt nagyapjuk korában. A mi csángó falvaink közül 
Gyimes-Bükk ad kivándorlókat ; jellemző, hogy mivel a csángó 
nők nem mennek ki, azért a kivándorlás nem állandó s így is 
inkább a székely mozog (megy tönkcsúeetatásra), mivelhogy 
igényesebb a csángónál. Középlokon már az a felelet, hogy : 
minek mennénk Bomániába, a mikor itt is van kereset s az- 
után — nem ia engednek át. Ámbátor a csere- kereskedés meg- 
szűnt. Nevezetes, hogy mennyit megtartottak a gyimesi csán- 
gók a pásztornép tulajdonságaiból, mert szántójok nincs is, 
hanem czikk-czakkban kihasított telepeiken fizetik a 48 előtt 
örököBÜl kikötött bért. 

Csík-országnak fölső részén, Gyergyón, 'gyorskocsin* 
járunk, az útszélről kavicsnak törött, vagy ól-építésre hordott 
fehérmárványt szedünk föl és fölfedezhetjük a fönséges feny- 
vesek kőzött Borszék királyi faerdejét. Pislákoló kis gyára is 
van, de van mesébe való tája — százkét kilométernyire a leg- 
közelebbi vasúti állomástól. A nagy lekötött erdők tilalmaikkfú 
fenyegetik s kitolják a székelyt, a napszámosa aerdől* egész 
télen a prémondáért, de a törpe-biiiiokos kezén-lábán kötve érzi 
magát. Űj helyzetébe annál kevésbbé tud beletalálni, mert a 



*) T. NSigj Imre ; Csikvármegye közgaztUinági állapota és a 
ntékely kivándorlás. (1^91.) Igán becsea emlékirat. 



.V Google 



A székelyek kivándorlása Romániába. 7Í 

közbirtokosaágok * erőszakosabb tagjai rainden reodszer nélkül 
ott pre vári kainak, a hol épen tetf^zik, a nélkül, hogy ez erő- 
szakos eljárással szemben az elnyomottak hibájára, hallgatá- 
sára lehetne hivatkozni, mert nem lehet a törvény tiltó ren- 
delkezéseinek elhanyagolására vagy kijátszására rámutatni 
akkor, midőn az elnyomott félnek egyedül a költséges a mégis 
kétes birói iit van föntartva s akkor, midőn az erőszaknak 
minden irányban van mellékajtaja. Ugyan kinek volna kedve 
megbolygatni ezt a darázsfészket Pu így szól a hivatalos al- 
ispáni jelentés.*} 

Mig Tölgyesről a szomszéd romániai Fűrészre jár ki vagy 
félezer székely munkára, közéjök romániai zsidók vándorolnak 
tie, most hatvanat számlálnak a faluban. Ijentebb megint Szent- 
Domonkos adja a legtöbb kivándorlót — ötszázat — s bár ezek 
jórésze visszatér oa nagy kapun h (vagyis passus nélkül), addig 
az iparos tanonczok végkép kint maradnak. De mind e helyi 
tünetek alatt ott lappang egy állandóbb kivándorlásnak vesze- 
delme, azé a kivándorlásé, mely a törpe-birtokosokat indítja át- 
nak. Az újabb székely irodalom majd kizárólag ezzel a főfontos- 
ságú kérdéssel foglalkozik. De Írjanak is róla mennél erösebb 
igazsággal! Mert nem hasonló-e a földrázkódáshoz az az érzés, 
a mikor a székely látja, hogy csak a papiroson van arányo- 
sítása, de van azután rajta valóságban egy összegömbölyödött 
hálója a hivatalos szabályoknak, melyektől ae magát, se jövőjét, 
sem birtokát ki nem ismeri. Mint a zsombékos talajon szaladó- 
nak, mindjobban sülyed lába a kiismerhetetlen ingoványba. 
Harminczegyezer telekkönyvi számból húszezernek a tényle- 
ges birtokosa nincs a telekkönyvbe bejegyezve; a rendezések 
ólomlábon járnak, de hatalmasan megdrágitva, úgy, hogy »né- 
mely falu tagoaitása egy-egy adóforint után 30^200 — 300 
koronába került", tudniillik ott, hol körösztülvitettek. Mert 
Csíkben még a körősztül vitelnél nem vagyunk. Hanem ott va- 
gyunk, hogy a mit sem sej tő sikulustó! élelmes spekulánsokkét- 
tiz forinttal összevették arányrészeiket, s ba kellett, álképletek- 
kel új kihasitásokat indítottak ellenök az új « százholdasok*. így 
lőn e talaj, mely a székelyé volt, a kivándorlásnak talajává.**) 



*) Beeze Autol, CnlkTánuegje alispáajának jeleDtése az 1 
m&ttodik felére a törvényhatósághoz. 
**) Az ídézettekeu kívül 1.; Incze Istváu, birtokreudezési 



.V Google 



?8 A Kzékehifk kiráiiihrtdiia Roniániiiba. 

Háromszck- l-s Cstkvármegycknek e nagy kivándorlási 
typnsaihoz. eg_v keveset kell még csak a szoraszcd megyékből 
hozzáadnunk, hogy sociologiai helyszinelésüiiknek ezzel föl- 
állítBuk irányzó pontjait. Kevésre szoritkoz hatunk már csak 
azért is, mert külÜDÖseu a marosvásárhelyi központ buzgól- 
kodik az öt köi-nyékezö állapotok megvilá^ositásán ; én pedig 
abhau szeretnék eU«rnÍ némely széki^ly emlékirattól, hogy 
nem keresek mindenáron eltéréseket azoktól, kik már előt- 
tem szólottak.*) 

Annyi pótlást szeretnék csak azért megengedni magam- 
nak, bogv" Maros-Torda vármegyében, melynek alispáni hiva- 
tala 189S-ban 330, 1899-ben 230 s 1900-ban körülbelül ugyan- 
annyi útlevelet állított ki, a legvegyesebb nemzetiségi kiván- 
dorlás látható. Az 1899-diki névsorban 110 határozott román 
nevet vagy elrománosodottat találtam, mint például Tisza 
Jiiont. Föltűnd sok a kivándorlók közt azután a szász varró- 
nők, mészárossegédek száma, kikhez a magyar kisiparosok is 
csatlakosnak. Azért jegjzem ezt föl, mert meg lehet figyelni, 
hogy a mint a görgényi román ki meg bejár Bomániába, haza- 
tartozásának érzése lassan lazul benne. 

Udvarhelyszéken megint azt látom, hogj- Udvarhely és 
Székely keresztúr körül ismétlödnek a háromszéki tünetek. 
Bögözön, teszem föl, csak elég secessiós láfomány az, mikor a 
székely gyerekek román tramway- sipkák kai ugrálnak a fejőkön. 
Vag,v kétszázan szoktak innét ki- meg vissza bujdosni s a kik 
nem voltak, azt felelték nekem : még kimennek, hogj- megjár- 
ják magokat. Régebben a házakat id román pénzből készítek, 
mit ló melleit szereztek, de manap csak az tud pénzt haza- 
hozni, a kinek a felesége ott szolgál, a többi a drágaság miatt 
úgy eléhezik, chogy minden érzés kimegy belőle*. Azonmód 
ez a világ áll Agyagfalván és Décsfalván is, 100 — HOo/o-ob 
pótadó mellett. Más, megdöbbentőbb hír az, hogy tavaly mind 
a két meggyéből (Udvarhelyszéken Magyar-Telekről, Maroa- 

nök: A sti'kehj kipátidorián (IWH). — -4; ertlélurf/'i birtokrendezé- 
sek, tekinleltfl az líÜtí. törvényre (Ak ardél,vi b. r. mémökeg.vlet- 
töli. — Máthé JóüFef: Székelykérilés. (llMll.) Pária Frígyeai Leg^ürgő- 
si-lih ti-eniiaiuk a Széketyfölitóii {itagi/iir guzilák Szemléje. 19011.). 

*) A marosvásárhelyi kereskedelmi és iparkamara jelantései, 
különösen az 1898. ás 1899. évekről. A serkei a fól.ti orsz. képvi.'itíök- 
iiek az östzkurmúiiy elé terjfsrtett etnlékii'ula 1H!I8 baii. 



.V Google 



.4 azékelyfk kiváiiilorlii^a Hiimúmábii. 70 

Tordán Mezö-Bándról) oly mozgolódás jelentkezett, melynek 
czélja már nem ie a szomszéd Bománia, hanem a tengeren- 
túli Új-Világ. 

Meg kell állítanom most már ezeket a részletező próba- 
vételeket — a melyeknek úgy sem lehet teljesség a czéljok — 
hogy a sok fa között el ne feledjük az erdőt. Úgy iátom, hogy 
bizonyos általánosb körültekintést kaphatunk, mit elmulasz- 
tanánk nem szabad. Ha helyes nyomon járt inductiónk, lássuk 
eredményeit. 

Elsőbben is szemeink előtt vált bizonyossággá az, hogy 
tényleg az a székely kivándorlás, a mely ma özönlik át a ha- 
táron, már nem az a tünemény s különösen nem az az egy- 
szerű tünemény, a mely régebben volt. A mai székely kibuj- 
dosásnak vannak olyan új, most termett indokai, melyek 
azelőtt nem mutatkoztak, de viszont a régi ható okok játéka 
vagy hatása részben ma sem múlt el s ezért bonyolulttá és 
sokfouásúvá változott a helyzet. Mi következik ebböi? Az kö- 
vetkezik, hogy általános, egyetlen okot senki sem fog találni 
s az ilyen törekvéseknek legföllebb az lesz a végok - a mint- 
hogy az lett eddig is — hogy a túlhajtott általánosítások egy- 
másba ütköznek s meddővé teszik a jóakaratok próbálkozásait, 
A mai székely kivándorlás nem az a szimpla leánykereskedés, 
a mely ellen Koós Ferencz — kórházi tapasztalatai alapján a 
hatvanas években fölszólalt.M Nem is a tanoncz-fogdosás, a 
melyről 1874 — 1876-ban volt szó. Nem is csak a vámháború 
(1886.) következése vagy utóhatása, a mint azt legerősebben 
hangoztatták.^) Igenis, mindezek az okok hatottak, részben hat- 
nak ma is, egymás fölé rakva. De egyszerű tünemény helyett 
ma Bzövevénynyé váltak s tompa vagy részleges hatásukat 
megtetézte az a mélyebb lökés, a melynek csodálatos összhang- 
zásban láthatjuk meg egyik végét a bukaresti parez el la -fogla- 
lásban, másik végét pedig idehaza.^) 

Mindjárt e szemlélődés után megakad azonban a sze- 
münk máson is. Ha ennyi sokféle oldalról lehet megkerülni 
valamit s az mindegyik oldalról megmozdítható : akkor ugyan- 
csak mozgó-ingó anyaggal van dolgunk. Ez az illékony anyag 



') Koóa: id. ni. II. k. 231. 1. 

") LásEló Gyula: Siékeli/ kivándorlás. 1900. 

') L. V. fejezetet. 



, Google 



?!■■ .4 tzekfifiek /ír'rnnWoWriin fíotnáaiába. 

mttga a kibujdosó székelj. Herbert Speneer Priiiriple^ of bio- 
lognjmak első könvYi ben gyönyörfien mt^arázEa »rt, hogy 
az é\ö teat«knek négy főeleme közül három gáznemű, melye- 
ket csak nagy nyomás tart együvé. Innét van az, h<^y alkofó- 
résseiknek ez a változékonysága meglátszik magokon az élő 
testeken is, mert elemi moleknláiknak mozgékony ereje benne 
van abban a testben éB jellemzi annak élet-működéseit. *t 
Mégis különbözteti őket más testektől. Azt merem mon- 
dani, hogy a székely természetébe, történeti és öröklési kö- 
rülmények nyomása alatt több mozgékonyság és nyagtalan- 
ság jntott, mint Erdély többi fajainak. Ez a nyugtalanság, 
mely könnyen áUhatatlansággá ritkul, kiséri öt mindenfelé és 
megkülönbözteti más nemzetségektől. Hallottak, hogy .'^sereti 
megjárni magát s nagy szenvedelme van a mnnkaváltoztatás- 
bos, kivált, ba az nincs az ő határában. Magában Bomániában 
világosan mfgkülönböztettök a nyugodt csángó-telepeket, a 
homok-fntó székely- csoportok tói, sŐt még itthon is észre kel- 
lett vennonk, hogy a csángó faluból is a székely illanik el leg- 
előbb. Erre vall bizonyos tekintetben az is. hogy mikor Ro- 
mániából haza^zoritják, már Amerikába készülne. 8 hogy a 
példákat megszerezzem még egygyel, érdekesnek tartom annak 
a téglagyártulajdonosnak vallomását, ki májasban száz szé- 
kelyt f<^adott föl s aagDsztnsra már csak bárom volt meg kö- 
zölök; a miért is krajnaiakkal dolgoztatott. De székely volt 
maga a tnlajdonos is, ezért a téglagyár atáu még annyi válla- 
latba kezdett, hogy — mint most hallom mindegyikbe belé- 
bokott. Ez az izgékouyság, ez a vágy a mozgás atán. ez az áll- 
batatlanság, v^y akárhogy is nevezzük, kétségtelenül benne 
van a székely kivándorlás indítói között. Nem azt feszi ez. 
h<%y a székely csak azért bujdosik, mert szereti a váltosé- 
konyeágot, mert hiszen akkor a kivándorlásnak csak egy oka 
volna, 8 az gyógyíthatatlan lenne. Nem is azt jelenti az, bogy 
a székely kivándorlásnak az igazi okai nem azok lennének, a 
melyekbe elébb mi^próbáltunk bepillantani : niert világos, 
hogy ez az izgékonyaág — némi kis töredéket nem tekintve — 
nem eredendöleg hat. hanem azzal, hogy könnyebbé és gyor- 
sabbá teszi az igazi, teszító és vonzó okok hatását De annyi 

't Herbert Si>eucer: Tl„- |.iíh<-.;./. s of hioh^try. L kötet. The 
ilala of biologij. Cliapler I. 



.vGoüglf 



A izékehjek kimndorláta Romániába. 81 

tanulságot igenis nyerüiik ebből, hogy: először annál inkább 
tüntesBÜk el a kivándorlás kútforrásait, mennél könnyebben 
hatnak azok a székely természetére, másodszor, hogy annál 
nagyobb munkát forditBtink a kintlévő székelyek egybetartá- 
sára, harmadszor pedig a kivándorláBnak egy bizonyos hánya- 
dát tartsnk állandó jelenségnek. 

Épen ez a következtetés visz azntán tovább bennünket 
összefoglalásunkban. A kivándorlásra taszító okok között, 
előbbi kömltekintésünk alatt, ma is megláttuk azokat a kü- 
lönböző lökéseket, melyek az idők folyamán a Székelyföldet 
érték. Igaz, hogy ma jórészt belyi okokká változtak s meg is 
csillapodtak azok, de egészen jól kivehetlük, hogy a leány- 
szállítások, a tanoQczok kihordása, azután a vámháború b 
végül a birtok -zavarok egymásután léptek föl s mindegyik egy- 
egy kivándorlási hullámot vert Bomániába. E lökések mind 
különbözők, hanem az, hogy ilyen lökések folyton ismétlőd- 
nek — ez már állandóbb folyamatra mntat. Ha pedig vissza- 
emlékesünk arra a történeti perspektívára, a melyet moldovai 
vizsgálódásunk szerzett meg, akkor egész láuczczá fűződnek 
előttünk azok a székely kirándorlások, a melyeket többnyire 
csak önállóan, csak egyenként szoktak megvigyázni. 11. Ulászló 
korában volt kivándorlás, megint áj székelyeéget szorított ki 
Mária Terézia fölfegyverzési parancsa. Külön hullámok vol- 
tak a napóleoni idők s újabban az emígratio kibujdosásai. 

Igaz, hogy mindezek elsősorban politikai nyomásból 
eredtek. De m^ az 1718-diki kiáramlás, teszem föl, egészen 
gazdasági bajokból, csapásokból származott. Csodálom is, hogy 
oly kevéssé emlékeznek róla a mai kivándorlások tanulmá- 
nyozót, mert hiszen egészen más hátteret ad ez a visszapillan- 
tás a mai képnek is; nem is szólva arról, hogy az 1718^ 
1719-diki jelenségek kifürkészése összehasonlító tanulságok- 
kal szolgálna.'*) 



*) Az 1718 — 19-iki ezékelj válságról b puBztuláerÓl az aleó- 
cBemátoni (Háromszék) ref. ej^jház régi anyakönyve egy árdekes, ki- 
sdatlao verses leírást közölt latinul és magyarul. A Paraphrasis Hun- 
gáriái Sodor Géza esperes úr szivesságébSl itt közlöm : 

Memória Ámor 1718 et 1719. 
Ezerhétszáz felett tizennyolczsdikban, 
Levéo Bz esztendő meddil árvaságban, 



, Google 



Si A NírfiWi/cA' fcíivimfin-ífiso Romáiiiiibii. 

Ha ísj'en atra a bizonyosságra jutánk, hogy ezeknek a 
régi székely mozgalmaknak van közös száluk íb, akkor arra a 
szálra kell fölfűznünk az újabb kivándorlásokat is, s nem en- 
gedhetjük, hogy kapcsolat nélkül, szerte hullva peregjenek le. 
Úgy tetszik, mintha a székely mozgékonysága is magyarázott- 
volna már valamit. De ezen fölül még két állandó tényezőt 
akarok kiemelni, a melyek a székely kivándorlásnak, az agy- 

Bétefc, kertek mezők öltözének gyásabtui 
Hogy búnüiik érdeme jósoltatnék abban. 
Melj miatt szártuaKek nagy éhség földünkre, 
Levén ar. esztendő tizenkilentzedre. 
Vetemedvén az nép nagy Kéntelenségre, 
Vetélte kezeit tsóf eledelekre. 
Ügy mint : Nádgyükérre, Bwlfa, bikfa-lisztre, 
Haritska pulyvára, magyarófa rűgyre, 
Oriött makra sovány szalmának lÍKetire. 
Kutyfit, matskát, lóhúst vévén fel étéire. 
Sőt ez iszonyúság : két gyermek Osdolán, 
Edgyik az másiknak táplálúdott húsán 
Nintsen kétség ebben. Batyak János házán 
Esetten irtózet:'Rettegj bűnöd átkán] 
Innét szörnyű pestis elborillá földet, 
Véneket, ujakat, saegényt és Nemesset, 
Nem különböztetvén ; tön nagy ürességet. 
Mert ii résen, hagy a sok szép épületet. 
Halának meg itt is Alsó-Csernátonyban 
Az kiket vehettünk mi is nyilván számban. 
Három holnap alatt háromszáz és húszan, 
Tzigány, oláh penig nints katalógusban. 
Elhullanak hamar nagy sok jó-emberek, 
Betzö és Forsoló, Elekesek, Csehek, 
Szépremf^nyú ifjak, leányok, legények. 
Kegyes jó asszonyok, termetes szép szflzek, 
Nemzetes Domokos házból kegyes anyák, 
Üregbik — s ifjabbik kedves jó Pátrónák, 
Ezek ceeneléi : Gábor, Éva plánták, 
S Domokos Borítza, kedves szép ágacskák. 
Ezekkel többek közt az Pap hites Társa, 
Jámbor, csendes asszony Holt Jancsó Ilona. 
Kiknek hirek nevek legyen feumaradvo, 
Öregbedvén vélek boldogok chorusa. 
Könyörülj Ur Isten, ne verj bűneinkért, 
Szólj Kegyelmet nekünk szerelmes Fiadért, 
Holtunk után készits számunkra boldog bért. 
Ámen, .\uieii. 

StephanuE Baróti M. F. 



.vGOÜglf 



A /a^kelyfk hiváiidoiiása fíomániába. fi5 

másra következett különböző lökéseknek egéez láthatárát át- 
fogják. 

Az űgyik ok a földrajzi helyzet, mely minden politikai 
jelenségnek főalapja. Még pedig nemcsak a Nemere-szél pusz- 
titásait értem ebben s a talaj gyöngébb összetételét, hanem 
egyenesen magát a fekvést, a melyet sohaBem szabadna sem 
a nemzetiségi, sem a gazdasági politikában elfeledni. Erdély fö- 
folyói s így összevágó völgyei Magyarország felé nyílnak, úgy 
a mint a levélnek erezete SBárához fut össze. Minthogy pedig a 
társadalmi fejlődés, előrejutás nem a hegyek tetejéről, száll le- 
felé, hanem, egyes pillanatnyi föllobbanás okát nem tekintve,*) 
a völgyeken viszi a műveltség Összetartozását r ennélfogva 
Erdély sokkal inkább Magyarországhoz tartozik, semmint azt 
például statisztikai combinati ókból következtetni lehetne. Azt 
hiszem, hogy ennek a tételnek a nemzetiségi politikában is 
hasznát kell látni. Minket azonban a tétel visszája érdekel. 
A délkeleti Kárpátoknak a csücskén, az Olt, Feketeügy, Tatros 
völgyei hátat fordítanak az anyaországnak s Románia felé szé- 
lesednek. Ezeknek a völgyeknek a mellékét üli meg a székely- 
ség s így, mint egy dugóval valósággal bedugja a nyitott pa- 
laczkot. Ez az elhelyezkedés emeli föfontosságúvá nemzetiségi 
tekintetből s nem csupán az, hogy határt-lakó nép. Csakhogy 
ugyanennek a társadalmi alakulásnak meg van a folytatása is, 
tudniillik az, hogy a székelység egyes részei kigurulnak Eo- 
mániába. A inagy kapun csakugyan nyitva van s ezt érzi ön- 
kéntelenül a sikulus, a mikor »belföldneku hívja Bomániát, és 
külföldnek a "vármegyét", vagyis Magyarországot. 

A földrajzi elhelyezkedés — ha helyes az én m^yará- 
zatom — már mindenesetre egységesebb körvonalakat ád 
annak a többféle kivándorlásnak, a mely a Székelyföldről meg- 
indult. Ha már a térkép így megkönnyíti a kivándorlást (aöt 
némely községre elkerülhetetlenné tette), akkor egyszeriben 
elénk tűnik a második általános jelleme is ennek a határ- 
szélnek. 

Azok a lejtök, a melyek a Székelyföldről Bománía felé 
hajlanak, nemcsak földrajziak, hanem társadalmiak is. Frózá- 



*) Ilyeu volt például & fraoczia begyi lakók megjelenése a 
forradalomban, a mint azt Taine a Histoire de la Francé Contem- 
poraineben nogyszerfien leírta. 



.V Google 



84 A székelyek kivándorlása Romániába. 

bán Írva. úgy haagsik ez, hogy répakapálásra székelyekkel kell 
Bzerződai, mert a román munkás nem ért hozzá, a fa- fűrészek- 
ben legnagyobb haezaát a csíki embernek látják, székely kocsis, 
székely szobaleány nélkül a bojár háztartása nem lehet el s 
e miatt volt szükség, hiány- töltelékül szász patikusokra és szé- 
kely iparostan oncz okra odaát. A székely munkás-réteg nem 
egy magasságban van (vagy : volt) az egyazon nevezetű ro- 
mánnal, hiuiem fölötte tart s ezért átömlött hozzá, mint a 
gáton a magasabb vízáUásn folyó. Megügj'eltük ezt romániai 
leírásomban *l s most azoknak az állapotoknak látjuk ottani 
vÍBSzahatását. Az igazság egyszerűen az, hogy a mennyivel 
gyorsabban volt szüksége Bomániának olyan, fejlödéaén dol- 
gozó elemekre, a melyek otthon még nem termettek meg, vagy 
a melyek "kitermelésére* nem várhatott: ugyanolyan tempó- 
ban láttuk őt el mi kivándorlókkal. 

Nem keiTÍlhette el - - igaz — figyelmünket az sem, hogy 
ma már Bománia némely munkaerőnket ki akarja szorítani, 
hogy könnyebbé tegye a versenyt honi nemzedékének. Ma^a 
ez a tény is sürget minket arra, hogy kivándorlásunkat ren- 
dezzük. De előbbi állításunkat nemcsak hogy nem gyöngíti ez, 
hanem egyenest megerősíti. Megerősíti azért, mert azokat a 
székely elemeket akarnák kiszorítani, a kikre volt szükségök, de 
már nincsen ; viszont megtartanák azokat, kiket használhat- 
nak. £z utóbbit például világosan bizonyítják azok a bér- 
különbségek, melyek a székely seobaleányok, szakácsnők stb. 
bérében a hazai fizetésekhez képest, Bomániában megvannak. 
Ez a szempont pedig, melyet itt nyerénk, csakugyan az összes 
székely kivándorláBoknak egybefoglaló történelmi jelentő- 
séget ad. 

Micsoda jelentőséget? Mi a székely kivándorlással tovább 
vittük és munkánkkal öntöztük azt a modem mozgalmat, a 
mely Nyugatról Eelet felé halad. Igenis, ezek a terméknyítö 
kiáramlások e nagy társadalmi folyamatnak a mélységéig 
érnek le. Semmi kétségünk sem lehet ebben Moldova múltja 
és Bománia jelene mellett, nem lehet kétségünk annyival ke- 
vésbbé, mert hiszen a másik oldalon mi is befogadtok ugyan- 
ezeket a hatásokat. Nem ébredünk-e arra, hogy városaink régi 
német cburgereii-től kezdve, német nevű kisiparosaíakig, aőt 

*) L. L és H. fejezet. 



.V Google 



A székelyek kivándorlésa Romániába. 8ó 

behozott gyái'i munkáBainktól kezdve egész a budapesti, bécsi 
jai^OQOB fíakkerekig — mindez elemeink tökéletesen megfelel- 
nek a mi romániai kivitelünknek? E kettős sociologiai tűne- 
ményea talán lehetne is még elmélkednünk. De annyit min- 
(Jeneaetre föl kell ismernünk, hogy az öHszee székely kiván- 
dorlások egyetemes hátterét ez a miaaiónk adta. 

Ügy látom, hogy a kivándorlási okok összefoglalásában 
eazel elérkeznénk ahhoz a szemponthoz, melynek körülfutó 
láthatára az egész vizsgálódást átöleli. Csakhogy ennek a tör- 
téneti folyamatnak a megjelölése már nem csak ok-sorozatot 
mutat, hanem sokkal többet. A míg mi székelyeinket igy át- 
adtuk Bománia építésére, azalatt még jóindnlatot sem arat- 
tunk azért a kivándorlási politikáért, melyet — Romániának 
sikeresen megcsináltunk. Azt következtethetjük tehát, hogy 
politikai eredményt nem értünk el, vagy — igazabban szólva — 
azt nem ismerték föl szomszédaink. De történt más is. Történt 
előezör is az, hogy kivándorlásunk bizonyos rétegeiben holt- 
pontrajutott, mert munkásainkat kezdik kiszorítani. Ugyanez 
ismétlődik itt velünk, a mi az északamerikai Egyesült-Álla- 
mokban, mely törvénynyel és zaklatással küldi vissza nhúnn- 
jainkat. Tehát már e miatt is magunknak kell megmarkolnunk 
a székely kérdést. 

Ám tovább is van. Míg mi cselédeket és munkásokat ad- 
tunk a román földnek és román városoknak, addig a Székely- 
földön tót munkások és krajnai téglavetők után néznek. Mig 
iparosokat szállítottunk át a batáron, addig a kisebb székely 
gyártelepek bezárultak és az iparosság városainkban össze- 
töpörödött, siralmaiból és ügyetlenségéből él. Ha most még 
megmozdul a kis székely gazda is, hogy «megrágja a grániczot", 
akkor azután befejeztük azt a segitő-actiót, a melynek Romá- 
nia vette hasznát, akkor azután annyira túlmentünk a «mis- 
siónkí-on, hogy magunkon hagytunk vérző, nyílt sebet. 

Rajtunk ós a székelységen múlik, hogy másként legyen. 



.V Google 



A székelyek kwándorlása Homániáha. 



A Székelyföld beteg. — Mit tegyüok ? — 

A Székelyföld beteg. 

Mindaz, a mit Romániában s itthon tapasztalánk, a Bzé- 
kelyBég Borvasztó bajait hirdette. Maga a székely kivándorlás, 
minden mellékjelenségeivel, kórtünete a nehéz nyavalyának, 
mikor — mint a rossz léggömb tafotáján mindenfelé elmene- 
kül a gáz — úgy bujdosik ki otthonából a székely. 

Ha csakugyan sikerült volna közel járnom az élő való- 
sághoz eddigi leírásomban, akkor a veszedelmeket leimom, 
njból rajok mutatnom fölösleges. Hiszen régen elmultak azok 
az idők, mikor a brassói kereskedelmi ée iparkamara (ehhez 
tartoztak azelőtt a székely megyék is) azt jelentette az ország- 
nak, hogy : • ámbár egyesekre nézve, férfiakra ügy, mint nőkre, 
erkölcsi és gazdasági romlásBal is jár, mindazonáltal népessé- 
günk e mozgása a szomszéd országokba több előnyt, mint hát- 
rányt rejt mt^ábanit. Sőt azt hiszem, ma Kozma Ferencz is 
másképen irná meg pályadíjnyertes nagy székely monogra- 
phiáját; mert 1879-ben még igy szólt benne:*) na székely ki- 
vándorlás aggasztó tényét megállapítani nem tudom •. Indo- 
kolta pedig ezt aa álláspontját aszal, hogy ^egy jóravaló ma- 
gyar iparos-elem kifejlődése Keleten reánk nézve szükséges- 
ség*, hogy így ivonjuk keleti politikánk tényezői közé keletre 
vonult testvéreinket s a kivándorlást egykor még áldhatni 
fogja nemzetünk*. 

Ei tudna ma húsz esztendő tapasztalataira ilyen m^- 
nyugvással, ilyen optimizmussal nézni vissza? Ki nem látja 
azt, hogy kivándorlásunkból minden előnyt Bománia fölözött 
le s míg mi ott gyűlölséget arattunk, itthon sebeink sokasod- 
tak? Ki tud ma köztünk más csatakiáltást, mint azt, hogy 
mind a két kezünkkel segítsünk, gyógyítsunk, míg be nem sö- 
tétedik a Székelyföldön ? 

Ezzel a segítséggel próbálkozzunk hát igaz szívvel mi is. 
Ha nem markolunk túlsókat, ha megelégszünk az óvatos ered- 

*) Kozma Ferencz: A Székelyföld közgnzfhuági és köztniitvlö- 
déni állapota. 1879. — 125. és következő lapokon. 



.V Google 



fi székelyek kivándorlása Romániáha. H7 

menyekkel, talán végeehetünk jót ia, avagy mások tervem len- 
díthetünk. Ha.dd űzzön, kergessen ostorával mindnyájunkat 
az az egy kérdés : mit tegyünk tehát? 

Mindjárt az első pillanatra ketté oszlanak teendőink. 
Először kivándorolt véreinket nézzük, azután az itthonmarad- 
takat. Megbeszélni és tenni való lesz Romániában is, itthon 
is elég. 

Nem utazom «nagy-poIitikában» e azért nem is kell meg- 
állapodnom azoknál a politikai gondolatoknál, a melyek még 
a turistát ia meglepik akkor, mikor ezt a Kárpátokhoz ragasz- 
tott román földet járja. Túlról sorban Fehér-Oroszorszáfí ko- 
lostorai jelennek meg fenyegető sorokban, kinek nem jutna 
tölök eszébe, hogy ba van két faj, a melyet közös érdekeknek 
kellene összetartani : az a két faj a miénk és a románoké. 
E közös, vállvetett egyetértés helyett azonban egyik sem is- 
meri a másikát, mindegyik több-kevesebb lenézéssel szól szóm- 
Bzédjáról s odaát oly torz-tüneteit látjuk az átbevült pbantasiá- 
nak, a melyek egyszerre nagyzolok és kicsinyesek. Talán lesz- 
nek, a kik gondolkozni fognak azon, hogy a mig egymásnak 
mindig csak árny-játékokként jelenünk meg, addig a kölcsö- 
nös megismerésnek és t^anulásnak mennyi alkalmát szalaszt- 
jnk el. A legelső rendszeres összetörödéssel letörne egypár 
külső "tüskés (— e dolgozatban szántszándékkal írtam min- 
dig "román»-t és "Bukurestii-et — ) és saját nemtörődömsé- 
günknek csak a karrikatu ráját látnók abban, hogy odaát mily 
örömmel szeretik a mi haladásunkat -- meg nem ismerni. 
A ki csak teheti, még a vasúti ablakon sem néz ki o Magyariá> - 
ban. Csak egy kis öntudatos megjelenés kellene innét s csak 
egy kis jóakarat onnét, hogy eltakarítsa azokat az Erdélyt-faló 
térképeket és magyargyűlölő nevetséges ábrázatokat, a minő- 
ket egyetlen állam sem enged meg szomszédjának -^ nevelési 
eszközül. De ugyanezen a kettős úton jutnánk el ahhoz is, 
hogy azok a kóválygó phantasmagoriák, melyek hol Erdély 
felé kacsintanak, hol Moldova visszahódításától félnek, szépen 
elpusztítanák egymást még ott, Romániában. És kinőne az ő 
méltányosságuk magából abból, hogy míg a világot tele bar- 
sogatták a mi jámbor "magyarosításunk* szörnyűségeivel, 
addig nekünk még annyi szavunk sem volt, bogy a moldovai 
cBángómagyaroknak, fajunk történeti és földrajzi folytatásá- 
nak, egyházi és kultúrai jogokat követeltünk volna. 



.V Google 



^8 A ft^Mi/fk ftrrómior/njwt HomáuiAha. 

EzEet csakngvan belé is érkeztünk abba a pontba, a hol 
as egész kérdésnek tengelye forog. A magyarországi nemzeti- 
ségeknek B első sorban a romáDoknak t^yleges egyháni és 
koltarális egyenjogúságuk, söt bülöQáUáank van. Mi azon- 
ban, la nagy chanvinisták*. a romániai magyarokra nézve 
még az egybázi kapcsolatot is teljesen kiejtettük kezönkbSl. 
söt többet tettünk : szó nélkül engedtük százados bagyomá- 
nyainkat, jogainkat elsorvadni.') Miénk volt a milkovaj püs- 
pökség fBaköcz Tamás érsek az erdélyihez kapcsoltat ^t : el- 
veszett : két zárdánkat odaadtuk : a magyar papok annál jobban 
fi^ytak, mennél jobban kértek újakat a hivők. Ma Moldová- 
baii két magyar pap van, pedig hatvannyolcz községben fizet- 
nek a lakosok magyar kántort, cBakhog.v magyaral kapjanak 
vallási épülést, mert az idegen lolasz !) gyónást meg nem ér- 
tik. És miért nincs j<^k hozzá? Miért nem tudjuk ezt mi 
észre venni? 

Pap-utazóink hosszan megírták a szásados ^yházi fo- 
lyamodások történetét, tökéletesen bevált az a jövendölésök, 
hogy a katbolicismus itt egyszerre fog meggyöngülni a ma- 
gyarsággal. Azóta el is értük azt az eredményt, hogy a hely- 
zet még rosszabb lett, mint valaha volt s maholnap csakugyan 
nem less már szükség arra, hogy közbetépjen a diplomatia 
vagy a Szentszék. Akkor már nem lesz kiért közbelépnie. Ma 
még csak annyit kellene kijárnia Rómában, hi^v a régi zár- 
dáink, parocbiáink helyén a magyar hivők magyar papokat 
kapjanak — nálunk minden falu ki tudja vinni, hogy nyel- 
vén értő lelkésze legyen, A magyar nyelvű román alattvalók- 
nak mi is csak eg)'enlö jogokat követelünk, mert nyelvök és 
vallások egyszerre vész el — sÖt legeredetibb a dologban az, 
hogy még a románság sem sokat nyer vele. Itt van kezem- 
ben a jassyi egyházmegyének legújabb schematismusa,') a 
mely szerint a kalbolikus hívőknek (Moldovában) két magyar 
papjok volt, de hét lengyel, két franczia, egy belga, hét 
német, tizennégy olasz, két osztrák és hét román. £ mó- 
don gondoskodtak a — magyarokról. A helyzet pedig most 



*l Itnets. id. n. 4». l. 

'l SekantisniuB discensÍR Ja^aicDSÍs sedi Ajtostülicv iiuroediate 
■ubjects. 



.V Google 



A seékelyek kivándorlána Romániába. >*'■> 

már rohamoBaii fog ott romlani, mert 1896-baii (épen a 
millenninm esztendejében) tíz plébániából minorita konventet 
csináltak s megteremtették a, balaucesti semináriiimot, bol 
ceángó gyermekeket nevelnek román katholikus papokká. így 
akarják becsapni az ajtót a magj'ar minoriták előtt, kik a XIII. 
század óta ültek itten. Ilyen na^ a ml politikai érettségünk 
és fölséges közönyünk ! 

Kitűztem ezzel a legfőbb teendőt, melyet Bómában s 
Bukarestben kell, hogy diplomatlánk magára vállaljon : a ma- 
gyar nyelvű román alattvalók magyar papokat kérnek, ezt 
sem mi, sem a magyar klérus meg nem tagadhatja tőlök. De 
követeli a legszelídebb méltányosság is. Hiszen olyan kisebb 
tüneteket, a minőket nekünk ország-világ előtt a fejünkhöz 
vá^ak, én már föl sem panaszlok, liallgatok arról is, hogy 
bizony odaát a tiszta magyar községek is mind új, hivatalos 
román helyneveket kaptak. Ki sejti majd meg, ntaztában, hogy 
Faravani alatt Forrófalva, Saboana alatt Szabófalva lappang, 
Valeasaca Szárazpatakot, Valeamare Nagypatakot jelenti és 
így tovább? Fölemlítem azért, mert ezek különös ellenképek a 
magyar helységnevek ellen indított lármához, annál különö- 
sebbek, mert odaát azt a csángót már megidézik, a ki — Buda- 
pestre utazott. 

Kint lakó véreinknek másik, ujabb csoportját vándorló 
székelyeink adják, kiknek nagy része ma még magyar állam- 
polgár s ezért az ő védelmökbe már épen úgy beleszólhatunk, 
a mint Románia nálunk védi az 6 állampolgárait. Míg a ro- 
mánok az ő magyarjaiknak még méltányosságot sem csepeg- 
tetének, addig közvéleményök a mi román alattvalóinkkal is 
akként szeret foglalkozni, mintha azok az ő állampolgáraik 
lennének s ezt természetesen, vissza kell utasítanunk. A jogok 
és kötelességek tekintetében tehát az állampolgárság szigorú 
határvonalánál maradunk. Hisz mi itt is elhanyagoltuk jo- 
gainkat és kötelességeinket kint lévő honfitársainkkal szemben. 
Két helyen láttuk a mulasztásokat — két helyen várjuk azok- 
nak kipótlását : az egyházi és conauli téren. 

Az egyházi téren hibánk akkora, hogy az egyik feleke- 
zetünket (az ágostai evangélikusokat) már egy idegen állam, 
Poroszország szervezi ott kint. Többet ennél csakugyan nem 
kell szólanom arról, hogy ez a helyzet tűrhetetlen. Első or- 
voBSzerem ezért is az, hogy a kivándorlási törvényünkbe az 



.V Google 



>KI ^1 Hzékrli/ek kioándorláíia fíomániáha. 

angol törvény mintájára azt a rendelkezést kell fölvenni, hogy 
a hol idegen államban alattvalóink valamely évi összeget bizto- 
BÍtanak magyar pap eltartására, magyar templom vagy kórbás 
építésére — ugyanoly öeszeget kapnak segitaégül bazájok álla- 
mától. Másodszor le kell másolnunk a porosz evangélikus egy- 
háznak azon statútumát, mely a külfödi diaspora-egyházakat 
egyenest a központi (berlini) Oberkiiehenrathnak rendeli alá 
segélyezésben is, fegyelmileg is.*) Ez magyarra fordítva úgy 
hangzanék, hogy a romániai magyar honosok közül a katho- 
liknsok egyházai egyenest a gyulafehérvári püspöknek, a refor- 
mátusoké az erdélyi egyházkerületnek rendeltetnének alája. Ez 
az utóbbi református szervezkedés némileg, fölületesen meg is 
történt, de addig nem megyünk semmire, mig mind a két egy- 
házi központ magára nem vállalja a papok küldését s a vissza- 
térő lelkészek méltó elhelyezését, s míg különösen a katbolikus 
clerus ide nem juttatja javadalmazásából adományait. Ez lenne 
a porosz példa, s akkor nem kellene ploesti templomunknak 
összesen 5 forint magyar egyházi adományról számolnia. 

Harmadik javaslatom nagyon kicsinyesnek látszik itt- 
hon — de csakis itthon látszik annak. Romániába magyar 
papnak, magyar tanítónak rendesen olyanok mennek (ha ugyan 
mennek), a kik többnyire elakadtak valamely pályán — nem 
is mindig a lelkészi vagy tanítói pályán. Nem szabad azért az 
Ö müködésöket sem megkeserítenünk, hiszen a legtöbb tele- 
pünk egyáltalában nem talál oktató mestert. Hogy ebhez a 
rendkívül fáradságos missiói hivatáshoz emberünk legyen, 
meg kell változtatni a tanítói nyugdíjtörvényt, a mely ma a 
külföldön végzett munkát nem számítja be a nyugdíjba és így 
képtelen áldozatot követel a kikivánkozótól. A porosz evangé- 
likusok új törvénye, 1900 május 7-én még a papokra nézve is 
megváltoztatta ezt a visszásságot, bevonván őket a nyugdíj- 
alapba. Ezt kívánnám én is, azzal a javaslattal, hogy' a kint 
töltött magyar missiónak évei kétszeresen számíttassanak bele 



Az egyházi képet az fogja kiegészíteni, hogy itthoni egy- 
leteink segélyezzék azokat a külföldi jótékony társulatokat, 
melyek csak magyar állampolgárokra terjednek ki. Mert ismét- 
lem, mind a két félnek szígoiúan meg kell Inrlania az allam- 

*) Meyer; llú' JJia-ipora der ileitlucheii evuitgrlUchii Kirvlu-ii. 



.V Google 



A stékelyek kivándorlása tiomámáha. 01 

polgárok választó halárát. Arról már föntebb szóltam,*) hogy 
már ebből az okból íb kettő kell választani a közÖB (osztrák- 
magyar) iskolákat, .a möljcknek vonzó ereje egyenlő arányban 
van pcedagogiai eredményével b mind a kettŐ a BcminÍBél va- 
valamivel — kevesebb. 

Egyszerre átjutottunk ezzel a consuli teendők mezejére. 
Mindabból, a mit az előbbi fejezetekben följegj'eztünk, pon- 
tosan kövolkeznek simpla követeléBelnk. Következik — kétség 
sem lehet az iránt — hogy mindazekon a consuli áUomá80- 
kon, a hol óriási túlsúlyban van a magyar polgár az osztrák 
fölött, ne csak a magyar nyolvet törÖ irodatisztek, hanem oly 
magyar hivatalnokaink legyenek, a kiknek külön kötelességök 
végig járni a magyar telepeket, azokról, azok ügyea-bajos dol- 
gairól évenként kormányunknak jelentést tenni. Senkinek sem 
fog ártani, ha a magyar államiság itt kidomborodik. Mert akkor 
minden ottani telepünknek éíete új erkölcsi színvonali-a jutna 
s egyleteink, e tekintélyes ellenőrzés alatt, megmentenék meg- 
hunyászkodó vagy veszekedő székelyeinké ti Elmondjam-e még 
egyszer azt, hogy az üresség ma oly nagy e tekintetben, hogy 
egy-egy jóakaratú szó csodás visszhangot ver ott kint; elmond- 
jam-e, hogy a kezdi járásban, itthon falukra szóló álmélkodás 
lett abból a jelentéktelen esetből, hogy Bakó mellett, moldovai 
utunkban, néhány káazoní embert a consulatushoz igazítot- 
tunk. A hol egy ilyen kis szó áthallatszik a hegyeken, mekkora 
csönd lehet ott máskor! — Épen így következik adataiokból 
az is, hogy a mint a német példa nagyszerű útmutatást ad 
arra, hogy lehet a kül-képviselet segítségével a kiaebbszámü 
németség egyleteit, iskoláit (a német középiskoláját és sze- 
mináriumát) nE^yobb erőhöz segíteni, úgy végig kel! csinál- 
nunk nekünk is ugyanezt az eljárást haladék nélkül és nem 
kisebb consuli segítséggel. 

A consuli teendőknek egy másik csoportjába soroznám 
alattvalóinknak hely szerinti valóságos összeírását, hogy meny- 
nyire szükség lenne erre, azt világosan mutatja az a sok folyta- 
táaból álló lista, melyet a bukaresti magyar lap épen most 
szed össze ISSl-ee hadköteleseinkről. Szükségesnek tartanám, 
hogy az eddigi mulasztások kípótlására (mert e mulasztásokért 
nemcsak kivándorlóink részén van hiba) most elengednők egy- 

*) L. LU. fejezetet. 

D,„ti,ib,Google 



92 A székelyek íiíuónrfortósa Románxáha. 

szer n büatetését, hátralékos taksáit azoknak az embereink- 
nek, a kiket elvesztett útlevelök, vagy anyakönyvezésök hiánya 
kizár consulatusaink jótéteményéből. Végül az nem lenne hiba, 
hajói körülnéznének consiilntusaink ott is, hol leánykereske- 
désröl van szó, de talán ott is, liol egy-egy államiságunkat 
Hértö okvetlenkedéat lapasztalnak. 

Eszekben a nagy vonásokban nem minden hiányosság 
nélkül ug}'an, de főbb vonásaiban mégis körülírtam azokat a 
teendőket, melyek az első lökést megadnák a bujdosóink hely- 
zetét mindenképen megjavítanák. Még nagyobb szükség vao 
azonban az első segélyre túl a hegyen, magán a Székelyföldön. 
Ezért most odasietek. 

Nagyon könnyű megállapítani azt, hogy mivel nem lehet 
megakadályozni a kivándorlást. Nem lehet annak véget vetni 
a régi privilégiumok föleml égetésével, sem az útlevelek meg- 
tagadásával, sem 'közigazgatási* vinszakergetésekkel, sem a 
vidéki sajtónak a «megcsipett kivándorlókról" szóló csúfondá- 
roskodásaival. Ilymódon épen az ellenkező hatást értük el 
eddig is ügy itt, valamint a Felvidéken. Azért én semmiféle 
útlevél -kordonnak a fölállításába bele nem mennek a a határ- 
vizsgálatot két dologra szorítanám. Először itt is ellenőrizném 
s gátolnám törvénynyel *) a bevándorlásnak azt a formáját, 
mely oda lyukad ki, hogy mi épen Romániának tegyük meg azt 
a szivességet, hogy az általa kivert idegen elemeket befogadjuk. 
Másodszor a leányok tekintetében tenném azt a megszorítást, 
hogy a kiskorúaknak nemcsak önálló útlevelet nem adnék (a 
mivel még keveaet érnénk el), hanem itthon is állandó világ- 
latban tartanám őket. Nagyon szükséges volna, ha ezen fölül 
a leányszáUitások ellen legalább Romániával léphetnénk olyan 
megeg,vezésre, a minőt a Nemzetközi Büntetőjogi Egyesület 
1899-ikicongresBusaBtidapesten ajánlott.**) Az útlevelek meg- 
szorítását nemcsak hogy nem tartom gyógyító csodaírnak, ha- 
nem külön rendszabályokat ajánlanék azon községeink tekin- 
tetében, melyek közvetlenül a határon vagy a vízválasztón 
túlra esnek. Teszem föl Soosmező népe (az ojtozi szorosban), 
Gyimes és Bodza lakossága, sőt bizonyos tekintetben a Hét- 



*) L. id. munkíiiM V. ( 
**) A uj'olczadik congresens iratai 334G. Upján. (Oruber Ligoa 
jelentése.) 



.V Google 



Á székelyek kivándorlása Itomániába. 9;! 

falunak alsó községei abban a kivételes helyzetben vannak, 
hogy munkát kereső kirándiilásaik áUandúak, b őket az a föld- 
rajzi helyzet, a melyről föntebb szóltam, Bomániára utalja. 
Eszeknek a kiáramlását nem i^sak nem lehet megakasztani, ha- 
nem az útlevelek gyoDíabb kiadását a helyi hatóságra kellene 
bizui s nem a belügymininteriumra; a határszéli járás bírósá- 
gok az I) igazi közegeik. 

A székely kivándorlás vészthozó tüneteit tehát lísak a ki- 
biíjdosáítra taszító okok begyógyításával lehet megszünfetni. 
Minden más módszer csak kuruzslás vagy önámit^atás. A mint 
a kivándorlásnak egyik részét, a határszéli népmozgalmat, épen 
most lecsatoltuk kocsinkról, úgy a kiözönléenek többi részét 
Í8 helyi vizsgálódásunk*') szerint kell általában megoldanunk. 
Épen nem szükség ezért túlságosan elapróznunk szándékain- 
kat, vagy épen oly kicsinyességekbe esnünk, a melyek vagy 
nincsenek a nagy problémákkal szerves kapcsolatban, vagy 
pedig tisztán az eltérő részletes alkalmazásokra vonatkoznak. 
Hiszen a balul ütött, jóakarattal indult kísérleteknek egész 
gyűjteménye hever már szerteszét a székely megyékben. Ki 
nem venné észre, hogy mind e próbálgatások abba törtek bele, 
hogy csak elejök volt kigondolva, de végok nem, kapcsolatuk 
inkább fogódzkodás volt s hol egymásba, hol önmagokba bot- 
lottak bele, míg kiszenvedtek. 

Hogy csakugyan itt van a föbaj s hogy először a terve- 
zetek kapcsolatát ós egymásbavágó munkáját kell megterem- 
teni, azt e keserves példák egész sorozata bizonyítja. Ez volt 
kétségtelenül a második oka (a különféle kivándorlási hullá- 
mok Összezavarása után) annak is, hogy a székely röpiratok 
ötleteikkel nem egyszer okoztak zavart. A kik foglalkoztak e 
dolgokkal, tudják, hogy a sajtkészitő szövetkezetnek sajtja volt 
Csíkban, de fogyasztója nem s ezért a befizetett pénzt vissza- 
adta — sajtban ; a gyergyói gyermeUjáték-mühely drága kézi 
portékáival csak úgy megszűnt, a. mint a padlásokra kerül- 
tek azok a kiosztott szövőszékek, melyek az itthoni fonalat 
nem használhatták, csak az iskolait. Az állat díj az ásnak sem 
legjobb eredménye az, ha több a jutalom, mint a barom. A ki- 
sebb gyár-próbálkozások rombadölte, vagy a vetési módezer 
abbanhagyott reformjai mind ezt a nótát éneklik ; aÖt Sebes 

•) L. IV. fejezetet. 

DolzecIbvGOOgle 



94 A nzéhelyek kivándorlása Romániába. 

I^nes a hitelszövetkezet legújabb mozgalmáról is azt kéDyte- 
len már följegyezni : «a szövetkezetek, melyeket oly nagy re- 
mények kuzt szerveztek országszerte, nem feleltek meg a hos- 
zájok fűzött várakozásoknak ; a Székelyföldön 92 ilyen szövet- 
kezet működik, de tényleg az az osztály, melynek hiteligényeit 
lennének hivatva kielégíteni, éretlen még erre a formára*.') 

Bizonyosan arra tanítanak e jelek minket, hogy a rend- 
ezertelea kezdeményezések helyett inkább a nagyobb segíté- 
sek rendszeres kapcsolatával foglalkozzunk. Három ilyen nagy 
kérdést találnnk ; ezek : a földbirtok kérdése, a vasút s azon 
ügj-ek, melyeket vele kapcsolatba hoznak, harmadszor a hitel. 

A Székelyföldnek legnagyobb betege maga a föld, mező- 
gazdasági s erdei gazdaságával. Tökéletesen igazat adok 
Nagy Imrének abban, hogy az orvosszerek ajánlgatói ■állan- 
dóan összetévesztik a székely földmívesosztályt a napszámos- 
oBztálylyal s minden orvosszer örökösen az utóbbi osztályt 
traktálja*.^) Mindaz, a mit itthon tapasztaltnak, de még 
inkább azok a különös sejtések, melyeket Romániából hoz- 
tam,") arról győzhetik meg az olvasót, hogy először is egy nagy 
földéhséggel van dolgunk, azután a meglévő birtokok jogi és 
pénzügyi kiváltságával s mivelési elmaradottságával.') A földre- 
vágyás már líománia földjére tette éhesHé a bujdosó székelyt, 
éu ti'ljes lélektani magyarázatot ád azon meglepő tapasztala- 
tainknak ez a székely vallomás : tsokszor anyagi romlásunk 
árán, adósságra is megvesszük a szomszéd eladóvá lett földjét, 
melyen addig semmi szín alatt túl nem adnánk, míg arra a 
végrehajtó hivatalból rá nem kényszeríti. Azt nyugodtan nézi 
V. mi falusi székelyünk, hogy az ö falujában megtelepedett volt 
zsandár vagy tináncz hitelre szatócsboltot nyit s néhány év 
alatt tőkepénzes lesz belőle — de valameddig az is földbirto- 
kot nem vásárol, addig lenézi és nagyobb úi-nak tartja magát 
annál, még akkor is, ha adósa.') 

Szerény véleményem szerint ezeken a bajokon kitelepí- 
téssel segíteni nem lehet. Beksics Gusztávnak azt a progno- 

') BebsAB D.: A székelység pusztulása. (1902.) 73. 1. 
*) T. NftRy Imre: Székeli/ kinlndorlás. ílSnh.) U. lapoo. 
") L. 1. fejezetet. 
*) L. III. fejezetet. 

'') T. Nagy Imre: Ctikvármegye közgaetlasügi állapotai és a 
székely kivúndorlág. 19. lapon. 



.V Google 



A székelyek kinávdurliisa Rotnániáliíi. fl5 

sisa, hogy ca székely nem főidet béres, hanem munkáját kí- 
nálja', az elmondottak ntán csak felét fejezi ki az igazságnak, 
a mint nem látom a segítséget abban a nagyszabású programm- 
jában, hogy ^e kérdést a befelé {a Mezőségre) v^ó tetepités 
által meg lehet oldanÍH.*) De elfogadom azt a tételét, hogy 
a ki * földet kapna a hazában, nem menne ki h — se tétel hir- 
detésének Beksics a legkiválóbb képviselője. Ám ezt a földet 
magában a Székelyföldön kell megkapnia, mert erre a szé- 
kelységre épen ott (a nyitott palaczk nyakában) van szüksé- 
günk és máshová a székely el sem megy, ha csak ki nem buj- 
dosik. Ellene vagyok a Beksicsén túlmenő nnagy kitelepítési" 
terveséseknek azért is, mert koczkázatosnak és költségesnek 
tartom s e mellett oly merésznek, mint az orvosi tudomány- 
ban például azt, a mikor a test más réBzérÖl vett alkatrészszel 
foltozzák az egyik helyet. De ellene vagyok azért is, mert 
JancBó Benedek igen szépen megmutatta azt, hogy a székelyek 
áttelepítésének a terve volt az, a melylyei Maioreseii János, a 
Duna-fejedelemségek forradalmi kormányának teljhatalmú 
megbízottja, 1848, óv november 16-diki memorandumában a 
frankfurti parlament előtt így akarta megcsinálni Dákó-Eo- 
mánia kalandos phantasmagoriáját.*'*) 

Mennél erősebben térítenek el bennünket ezek a súlyos 
érvek a székely kitelepítések gondolatától, annál kérlelhetet- 
lenebb igazságul támad föl előttünk az, hogy a Székelyföldön 
kell földhöz juttatni a székelyt. Tehát először, a hol csak jogi- 
lag vagy gazdaságilag valahogy lehetséges, meg keli kezdeni 
a lekötött birtokok parczellázását, hogy a visszatérő vagy ki- 
menni akaró székely itthon kaphasBa meg azt a rögöt, a me- 
lyet még Bomániában is vágyva keres. Általánosítani ugyan 
nem lehet, de meg keli figyelni azt, hogy az öt székely megyé- 
ben nem kevesebb,. mint 1,318.631 katastralis hold kötött bir- 
tok van, melyből Csíkra 461,674 hold, Háromszékre 250,381 
hold, Maroa-Tordára 149,784 hold, Torda-Aranyosra 220,797 
hold és Udvarhelynek 185,885 hold jut Ezek közül csak Ma- 
ros-Torda megye marad a kötött birtok országos atlagán 



*) A telepítés e az azzal kapcsolatos kérdések ügjáben 1900. 
tartott Bzakértekezlet jegyzCkönyve. 

*') JancBÓ Benedek : Szabadmgharczunk ex a Dákó-Kotnán 
törekvések. 118. és következd lapokon. 



.vGOÜglf 



9(> .4 fxíkehjek kivándorlúiKi Romániáhii. 

(3'3'54 "In) alul, a többiek mind fölülhaladják azt, mert az 
egész területből io vnn kötve Csíkban 55"5 "la (a legelőnek 
58-17 o/o-a), Háromszéken 37-19 o/o (a legelőnek 52-43 o/o- a), 
Torda-Aranyoson ;-i6-09 o/o (a legelőnek 36'04»/o1, lldvarhely- 
Bzéken 36-95 "in. De hogy nem csak erdőről van itt szó, meg- 
látszik abból is, hogy kötött forgalmú szánt-óföld Torda-Ara- 
nyoaban 14,254 hold, Udvarhelyben 2000 hold, a többiekben 
pedig mindenütt 8 - ÍKKH) hold van. A parczellázás megkesdé- 
séhez, a székelyek hazatelepitéucnek megindításához, a kezdet 
tehát ott volna az alkulmaa kötött birtokok fokozatos fölsza- 
badításában. Mert míg a kivándorlás sebei égnek, addig a Szé- 
kelyföldre nézve bizony nem váltuk be azok a reménységek, 
melyeket a hivatalos statisztika a kötött birtokhoz kötött. Ez 
országrészen csak a kivándorlást s a földéhséget látjuk, de 
nem nyugodhatunk meg ezekben a kijelentésekben : «azt azon- 
ban épen nem mondhatjuk, hogy a gazdasági cultura alacso- 
nyabb fokán álló ordzágrészekben volna túlnyomó uralma a 
korlátolt forgalmú birtokoknak*,^) sem azt nem Írhatjuk alá, 
hogy »itt a közgazdasági törvények érvényesülését ellen- 
súlyozta a történeti alakulás, mely itt a fényes és nagy csa- 
ládok ") — révén épen a kötött forgalomnak kedvezett. » A Szé- 
kelyföldön kötött bírtok van, de alacsony a gazdasági culturat 
fényes nagy családok pedig nincsenek. A hol csak lehet tehá, 
a sürgős parcze Házasra szavazok, mely kellő fölügyelet mellett 
a székelyeket juttassa birtokhoz s azt vélem, hogy mivel Csík- 
vármegyének 65,000 holdnyi revindikált alapja a legnagyobb 
kivándorlási fészkekben van, a mi belőlök parczellázásra hasz- 
nálható, azon kezdjük meg a munkát.^) 

Mivel oly soká idÖztem ennél a tárgynál, röviden hozzá 
kell most már fűznöm a földbirtokkéi-dések többi, világos kö- 
vetelményeit. A par ez elláz ássál együtt mintagazdaságok s a 
gazdasági oktatásnak összetartott rendszere kellenek ahhoz 
a nagy javításhoz, a melyet csak szakadatlan erőlködéssel ér- 
hettek majd el állam és társadalom. Am a szorgos hangya- 
munkának csak úgy lesz foganata, ha új törvénynyel vágjuk 



') A rnatjyar korona országainak mezőgazdasági atatislikája. 
. kötet. VégeredmeDyek. (1900.) 5.^. lapon. 

') iÉb b kiterjedt e^^jházi javadalmak révén*. 
=) L. alább. 



.V Google 



A székelyek kivániiorlása Romániéba. 97 

ketté azt a birtokrendezéai bonyodalmat, a melyet épea Csík- 
megyében találtunk,') a mely vonszoló kőltségterbével valÓBá- 
gos holt pontra jutott,*) s melyről a legújabb alispáni jelentés 
ezt a poétikus hasonlatot használja: « míg (a birtokviszonyok 
rendezése) bekövetkezhetnék, a fövényóra önmagát emészti 
meg.« Ha egyszer belátjuk azt, hogy a nszázboldas* birtok- 
rendezés oly kevéssé volt a Székelyföld viszonyaihoz szabva, 
mint a nagy szita az apró gabonához, ha elismerjük azt, hogy 
az 1892 ; XXIV, törvényözikk, épen nem váltotta be azt, hogy 
■ a birtokrendezÖ felek terhein jelentékenyen könnyítő") s iita- 
BÍtásai nem állták ki a gyakorlat próbáját : akkor el kell hatá- 
roznunk m^unkat arra, hogy kivételes törvénynyei hozzuk 
helyre a kivételes hibát. E kivételes törvény és egyszerűbb 
•ntasitás* azon az alapon segíthetne csak, ha rendkívül meg- 
gyorsítaná a hátralévő eljárást, a költségek tetemesebb részét 
az államra vetné, ezzel szemben azonban nagyobb kényszer- 
rel is lépne fől, a tagosítás körösztülvitelében is, de az idő^ 
közi ál -birtok kép] etek ellen is. Ezekhez a reformokhoz az erdei 
gazdaság visszásságainak eltüntetése s a havasi gazdálkodás 
betanítása járulnának. 

Második nagy csoportját a teendőknek azok az ügyek ad- 
ják, melyeket a ovasúti kérdésébe szoktak összefűzni. A *3zé- 
kely körvasúts kiépítéséi; én is oly szükségesnek tartom, mint 
a falat kenyeret ; úgy tudom, hogy már el is határoztatott s 
azért hosszan nem indokolom. Azt is elismerem, hogy a mi 
erdélyi vasútaínkra ugyan legádázabb ellenségünk sem fog- 
hatja rá, hogy nemzetiségi politikánk meglátszanék rajtok.*) 
De a miről szólok nem ez, hanem az a csalóka köd, melylyel 
várvavárt vasütját a székelység — (talán épen e régi vágyako- 
zás következtében) körülövedzi. Mindent ettől vár. Azt bíszi, 
hogy egyszerre a « világforgalomba kapcsolódik belén. Meg- 



') L. rv. fejezetet. 

*) A gyergyó -remetei esetet 1. Incze István emlékiratiban. 

') A törvényjavaslat indokolása. Az 1892. képviselőházi nyom- 
tatváoyok I. köietéDek 318-ik lapján. 

*) Nagyon érdekes megjegyezni azt, hogy az 1902-ben a porosz 
képviselőház elé terjesztett vasúti javaslat beruházáeainak több mint 
a falát 56-4 millió márkát a lengyelség áttal veszélyeztetett keleti 
tartományok vasútépitésére irányozza elő. 



.V Google 



ns .4 s:i'kflijrl; kii'íiiir/(>r/i(«íi nomniiiáhii. 

hozza a pénzt s városainak fÖllendűléBét. Még Sebes Dénes is 
azt hiiMJeti, hogy ^a székelyföldi iparválságot a székely vasutak 
kiépítése megszüntetii.^) Ha így maradnak e vágyak, úgy 
csalódás lesz a végok. Megmondom : miéit? 

Először is a személy -forgalom csak igen lassan fog fej- 
lődni, s a páJya kamatot alig hozhat. Azután a Székelyföld 
kiaknázására váró termékeinek (va8. márvány, lat egy része a 
tíDgelyen való szállitáet alig bírja meg, úgy hog\' én e tekin- 
tetben is, de a mezőgazdaság szempontjából is fontosabbnak 
tartom az Oltnak és mellékfolyóinak Bürgös Bzabályozását. 
Ezekhez járul az a tapasztalat, a melyet az elkészült székely 
vonalak adnak ; az a tapasztalat, hogy a vasúti forgalom által 
hozott betelepülések következtében még sürgősebbé vált a 
birtokrendezés kérdése s ig^' a bajok ma még nyomasztóbbak, 
mint azelőtt a sikulusokro nézve. Végül, nem szabadna elfe- 
ledni, hogy iparnak és kereskedelemnek a vasút csak eg\-ik 
elöföltétele, de megköveteli a többi elöföltételeket is, melyek 
a Székelyföldön ma majdnem mind hiányoznak. Széttekinté- 
BÜnkben (l\. fejezeti olyan állapotokat látunk, melyek tökéle- 
tesen ellentmondanak annak, hogy a 'Székelyföld a kisipar, 
nagyipar minden előföltételével, történeti gyökereivel bir». 
(Sebes D.) 

A vasút maga még nem fog egyebet csinálni, mint leg- 
föllebh meggyorsítja azt a «kereskedésti, mely — miként a 
maori torz Beknél a kagylók cseréje — abból áll, hogy nyers 
anyagért messziről hoznak nyers anyagot vagy pipereczikket. 
Már ezt a kereskedést is előbb nehéz munkásai szervezni kell 
8 a közeli termékek megismerését és kicserélését előmozdí- 
tani. De hol vagv'unk még az ipartól I Hisz érintettem, hogy 
mennyi iparfejlesztési actió dőlt itt már dugába, mert vagy 
szaktudás nem volt, vagy a kitartás hiányzott, vagy nem akadt 
piacz — pedig ezt az utóbbi bajt, a Székelyföld földrajzi fek- 
vése mellett, csak nehezen lehet legyőzni. Magának a székely- 
nek Í8, ha önálló iparos akar lenni, még kegyetlen retortán kell 
keresztül mennie, mert sem primitiv földmivelése, sem össze- 
tört s különben is gyönge kisipara nem nevelték még modem 
föladatokra. Nem szabad itt sem áltatni magunkat, mert elég 
volt már a csalódásokból. 

*) Id. m. (>8. lapon. 



.V Google 



A azékeli/fk kivándortáaa Romániába, 9Ö 

Nézetem azerint könnyebb még — bár ez sem könnyű — 
a gyáripar bizonyos nemeinek beültetése, ha arra vállalkozó 
tőke akad. Két föltétele van ennek : egyik, hogy azoknak a 
gyári árúknak közel vásárló piaczot tudjunk adni, kis részben 
magán a Székelyföldön, nagyobb réezben a szomíazéd orszá- 
gokban, ha lehet könnyen elérhető viziút mellett. Ezt a tö- 
rekvést belé kell vinnünk mindenekelőtt Homániáva] való 
vámtárgyal ás un kba, mert hiszen az 1886 óta tartó iparoe- 
kivándorl ásnak az a kulcsa, faogy a hol nem tud kimenni az 
iparczikk (a vám miatt), ott kimegy maga — az iparos. 
A másik előföltétel az, hogy a gyárak csak a helyben talál- 
ható tömeg-anyag (először : fa- és fatermékek) földolgozására 
vállalkozzanak, s ne 'érdekes specialitásokrau, melyekben 
belebuknak. A milyen mértékben megvalósul ez az actió, 
olyan tempóban szívhatjuk vissza kivándorlóinknak azt a 
részét, melyet ma a román gyárakból — kiszorítanak. A fü- 
résztelepek tapasztalatai után hozzá kell tennem azt is, hogy 
erélyes iparfelügyelet vigyázzon a truck-rendszer esetleges 
zsarolásaira. 

Az ipari kérdésnek sokkalta nehezebb része az Önálló és 
életképes iparososztály kifejlesztése, még pedig nem a roska- 
dozó hagyományokon, de modem alapokon. Az egyetlen módja 
itt annak az a helyröl-hetyre tapogatózó éa tömörítő szerve- 
zés, a melyet kereskedelmi koi-mányunk az agyagiparra nézve 
190] év végén elkezdett. Ezzel jár karöltve a háziiparnak ér- 
tékesítő összefoglalása is. Ilyen munkának, ■ — de mennyi 
munkának kell még megtörténnie és mily szörnyen meg kell 
figyelni a szaktudás fejlesztésétől kezdve a fogyasztásig az 
összes tényezők egyensúlyát (ezt feledtük mindig el!), hogj- 
ne kapkodást lássunk, de regenerálását s hogy ne az mutassa 
a Székelyföld igazi jellegét, hogy a kereskedelmi kamara 
1200 iparűző székelyt helyez el az ország — más váro- 
saiban,*) 

Harmadik nagy problémáját a székely actiónak a hitel 
reformja adja. Épen mostanában festik le lapjaink napon- 
ként az erdélyi magyarság hitel-bajait s azért mindjárt a 
teendők közepébe léphetünk. Azt a panaszt, mintha a székely- 



ét Máthé Júzaef: :áxékely kérdés. (1!K)1.) 15. 1. 

7 

DolzecIbvGOOgle 



llNl .1 székelifek kiréudortnsa Romániáha. 

ségnek nem lenae elég számmal pénzÍDt«zete, röriilesea fétr&- 
tebetjük, a mikor azt látjuk, hogy'i 190(>-baD az öt vármegre 
területén 157 hiteliatézet il3 bank, 30 takarékpénztár és 
114 szövetkezeti létezett. Intézet tehát volna bőven, mirel az 
orsEág egyéb részéről iBrassó, Nagvszeben, Badapestt is nvaj- 
tanak ide hitelt. De ha tekintetbe veszszük azt. hogy e székely 
takarékpénztárak erejüket abban keresik, hog\' 1^ — 16 és iO". » 
osztalékot űzessenek, ~ s ha nem feledjük, hogj a szövetke- 
zeti formára éretlennek bizonjoltak a hitelkeresők:') akkor 
már van egy tannlságank. Ez a tannlságaDk ast mondja, hogy 
ilyen hitelszervezettel Angliának öt legelóhaladtabb conntjjá- 
baa íb tönkre lehetne tenni a hitelt, — 8 ogyaneB a taunlságiuik 
mondja azt is, hogy a bajnak főforrása magokban a hitel- 
keresőkben van. Hogyan lehessen ezen segíteni? 

Azt gondoltam, hc^ legkönnyebben ágy tapogathatjuk 
ki a segitésnek józan módját, ha az ajánlott módszerek közöl 
egyet — a legújabban — kipróbáljak s megögveljük hiányait. 
A legújabb tetszetős eszme azt kívánja, hogy a skót bankok 
mintáján váltó-hitel helyett folyószámla hitelt hozznnk be a 
székelyek számára, a mely batáridőhöz kötve nincs, hanem as 
adós által választott időben törleszthetó, b fizetéseit két kezese 
icantioner) ellenőrzi. Vajon benne van-e a segítés ebben a 
hitelformában, melynek két nagy előnye az, hogy as adóa 
ellenőrzi hitelezőjét s hogy a befizetés niues határidőhöz 
kötve. Egyszerűen kétségbe vonom azt, hogy két kezes székely 
akárminŐ banknak a folyószámláját ellenőrizni, sőt megérteni 
tndná; jobban tévedhet ott, mint a váltónál.') Továbbá azt 
állítom, hogy ma sem a hitelezés szoros határideje a baj, 
(melyet az új módszer megszüntetne), hanem épen ellenkező- 
leg, az eUő megszüntetendő visszásság az, hogy a helyi inté- 
zetek 16**,'o-os kölcsöneiket nem oltimo-s határidőre adják s 



*) JJagijar staiittikai fvkŐHi/v. 1900-ra. á77. li^n. 

*) Összes takftrékbetétaik 31.566,000 koronát, földbirtokra adolt 
jelzálogkÖlcsÖD áUadéknk 1T.3U4.318 koronát tett. ISUO-bao * betétek 
1.933,000 koronával emelkedtek s csak Udvar bel jmegvében csökken- 
tek 50,000 koronával. 

'\ Sebes9 D. id. m. 73. 1. 

') L. íves Gnyot éa A. líaffalovicb : IhelHiiiniiíii' dii eiUHmei\-e 
ile l'indiittrif ft dr In lnim/iir. :Cir>. Upon a Tolyószáiula sEámlt&s 



.V Google 



A aékelyek kivándorlása Romániába. 101 

ezért a sikulus ma sem tudja kamat-tartozását kÍB^ámitani. 
Végül, miután a kiaebb intézet ma váltótárczáját tovább for- 
gathatja Budapest felé, contocorrente-hiteleKéaét azonban nem 
adbatná tovább, tehát világos, hogy még drágábban adhatná 
a kölcsönt, mint ma, kivált, ha feleit tökéletesen szolidságra 
nem tudná szoktatni. Tegyük hozzá azt, hogy némely skót 
bank bankjegy- ki bocsátásra van feljogoeitva, a mit nálunk 
bizonynyal senki sem fog a székely intézeteknek megengedni. 
Ennyi épen elég a példából, mert hisz a következtetések 
világosak. 

Következtetésünk azt mondja nekünk, hogy a gyógyszer 
nem a legfejlettebb hitelformák behozatalábann, sőt nem is új 
jelszavakban van, hanem magában a helytelen és nem szolid 
székely hitel-életben. A bajnak egyik részén, a helytelen szer- 
vezeten — szerintem — gyorsan lehet segíteni, a második 
felén --a könnyelmű adósaágcsináláson — csak a hitel- 
ajiyag lassú átalakitásával- A helytelen szervezetet nem conto- 
correnteval, sem wanant-tal, sem semmiféle új formával meg 
nem gyógyítjuk, hanem csak úgy, ha olyan hitelforrást nyi- 
tunk, a mely a kis takarékpénztárak uzaora-kölcsöneinek ver- 
senyt támaszt, a mely pénz-gyűjtő csatornáit messzire bocsátja 
8 lehetőleg gyorsan forgathatóvá teszi saját értékeit,*) Ha 
igazán elszánjuk magunkat a heroikus gyógymódra — pedig 
életkérdés ez az elhatározás, — akkor arra kell kormányozr 
nunk, a meiTe a nagy román és szász intézetek mentek. Ere- 
jük, pénzök olcsósága és könnyű forgathatósága ezeknek 
abban van, hogy zálogleveleket bocsáthatnak ki s azokat szé- 
les piaczokon helyezik el. Már azért sem kell sokat beszélnem 
erről, mert hisz ez év (1902) elején két budapesti zálogleveles- 
intézet próbálkozott a Székelyföldön a kezdeményezését missió- 
nak nevezte el sajtónk. 

Ezek a próbálkozások azonban nen» elégíthetnek még 
ki minket, bár teljesen megérdemlik a dicséretet. A viszo- 
nyoknak ismerői igazat fognak nekem adni abban, hogy ha a 
harczot igazán, a húsunkba vágó sebek komolyságával fel 
akarjuk venni, akkor belé kell fogni egy nagy székely jelzálog- 
intézet felállításába. Az én tervem ez : mivel adómentes zálog- 
levelek kibocsátásához törvényünk három millió korona tar- 

*) Mindez épen ellentéte a folyószámla rendszeriiek. 



.V Google 



lOi A ssékelyek kivándortása Itomiiniába. 

talék kimataláBát kívánja meg, ennélfogva mintegy négy 
millió koronára lenne szükBégünk. Ennek a pénznek a leg- 
nagyobb része már megvan, csak azt kel) belátniok az illeté- 
kes köröknek, hogy az a pénz csakugyan erre a czélra van 
meg. Csikvármeg^e kezelésében a nevelési kölcsönpénztámak 
az ingó vagyona, a legutóbbi kimatatás szerint, 3.351,163 ko- 
rona és 88 fillér. Ennek a nagyszerű vagyonnak a jövedelme 
apró segélyekre foszlik szét, a melyeknek a baszna bizony 
alig-alig látszik s a melyet szintén rendszerbe kellene szedni. 
De még heMelenebb e nagj- vagyonnak az elbelyeeése a a ki 
igazán akat segíteni a Ezékelységen, az kezdje meg a segítést 
itt. 'Ez az össseg készpénzben, köz- és magánkötelezvények- 
ben, tűzmentes szekrényekben őriztetika mondja a hivatalos 
jelentés. Külföldön azt mondanák erre, hogy: íme. egy hitel- 
eanda ! 

Mert az ! Hiszen mindezen összegek tulajdonjogát, évi 
jövedelmét senki sem akarja bántani, de azt méltán meg- 
kívánhatja mindenki, hogy e ■ kivándorlási ■>, (ipari*, (neve- 
lési* stb. alapok első sorban is a kivándorlás nagy bajaJnak 
enyhítésére, tehát a székely hitel-élet megmentésére fordít- 
tassanak. Ma az történik e nagy vagyonnal, hogy egy része 
készpénzben van (az 1899 zárszámadáskor 8600 korona), 
vagyis időnként kamatozatlanúl Őriztetik. Másik része magán- 
kötelezvényekben van elhelyezve, (í899-ben majd egy millió 
koronára rúgott ez összeg), holott a vármegye mindenre való 
csak rendszeres kikölusönző intézetnek nem,- így minden fél 
nyerni fog vele, ha modern hitelintézet kamatoztatja ezt a 
pénzt. Végül a töke legnagyobb részéért koronként érték- 
papírokat, járadék-leveleket vásárolnak. Míg Németország- 
ban az új, nagy hitel-refoinanak mozgalma abból áll, hogy as 
erősebb testületek (állam stb.) hitelképességöket odaadják 
arra, hogy 3 szegényebb testületeknek és vidékeknek olcsóbb 
pénzt biztosítanak vásárlásaik és kezességök áltat :*) addig a 
Székelyföldön fejtetőre van állítva ez az elv : Csikvármegye 
vásárol állami és budapesti járadékokat. A szegényebb köl- 
csönöz az erŐHnek, míg a maga népe nem tud pénzhez jutni. 
Kell-e még józanul tovább magyaráznom azt, hogy mindezen 
Összegeket Csikvármegye tegye belé új, székely záloglevél 



*) A jiradék-bftnk is ig; keletkesett járadék- birtokaivftl. 

DolzecIbvGOOgle 



A székelyek kivándorlása Romániába. 103 

íntézetéDek alapjába állami Begitség és állami ellenőrzés 
mellett Az a kisebb öaazeg, a mely még hiányzik a négy 
millióból, hamar ösezegyűjtbető, már csak azért is, mert ide 
folyna be agyanaz a pénz, a melyet a csiki alapok saját 
kötött birtokaik felparczellázható részeiből beszerezhetnek.*) 
A mint így egybevág az egóaz terv, úgy hangzik ösaze ebben 
az igazabban, hogy legalább a kivándorlási alapok ne állja- 
nak útjába a kivándorlás megakadályozásának. Ha létesülne 
a Bzékely záloglevél-intézet, az egyrészről a budapesti piaczra 
támaszkodva, másrésEt közÖB és kölcsönös ellenőrzést vive be 
a kisebb székely intézetekbe, sőt megkeresve a kapcsolatot a 
szövetkezetekkel is: akkor nem csak az ottani hitelélet izmo- 
sodnék meg, nem cBak a nemzetiségi intézetekkel lehetne saját 
telepükön fölvenni a versenyt, de az egész székely intelligen- 
tiának meg volna az a gazdasági központja, hol összerejével 
tovább vihetne a nagy megújhodás művét. 

így végigjártuk a reformoknak mind három terét. Az a 
hitem, hogy ha e három gazdasági tengelyt bátor és biztos 
kézzel beleállitjnk a székelység laza szervezetébe, akkor lesz 
talán egy kis berregés, nyikorgás is hallható, de maga a gép 
meg fog fordulni és vissza fogja sodorni, maga használja föl 
azt a drága ember-szövetet, mit eddig Bomániáuak bocsátott 
prédára. Sok időnk nincs a munkára, dolgozzunk rajta mind, 
a míg mécsesünk ki nem alszik. 

Igenis azt vallom, hogy ily erős reformok éa kitartó 
segités nélkül a székely- actiót megindítani nem lehet. Foltoz- 
gatással nem megyünk semmire. Ám ba valaki azt kérdené 
tőlem, hogy e sok indltványnyal meg van-e teremtve a szé- 
kelység biztos boldogulása : azt kell rá felelnem becsületesen, 
hogy : azt nem hiszem. Azt kell rá felelnem, hogy sem a föld- 
mi veié aben nem emelkedhetünk, sem iparos -osztályt nem 
teremthetünk, sem jó hitel-anyag nem alakulhat, ba a szé- 
kelység megmarad a testi és etbikai degeneratióban. Mert 
abban van. Régen lehetett az, mikor a székelynek <ikét eazev 
volt s bár ma is különleges lénynek tartja magát, ez már 
maga is — aberratio. Falusi asszonynépe Romániából ledév- 
séget és syphilist hozott, férfija között ott ül az alcoholis- 
mus, hátgerincze sorvad. A <inagyobb paraszt* gyerekes fur- 

•) L, föntebb, 

DolzecIbvGOOgle 



1(H A íifftWi/íi kiráHthrIást' Románidbo, 

f&Qgjában és alattomoBságában (melyen t&láa még a török a 
tatár elnjomáB látszikl merült el b megrozsdásodott kicsinyos- 
Bégébeo csak egy társa van — a kisiparoB. A gasdaaági szer- 
vezetnek középrészei közül a bérlő osztály majd t-eljesen 
hiányzik, a kösépbirtok — a mi még van — adósságok pillé- 
rein reszket. Sehol annyi közigazgatási csodabogarat nem 
látni, mint a Székelyföldön, melj intelligentiájának java- 
részét elajándékozta. Megyéinek értelmisége oly képet mutat, 
mint a kiszáradó tófenék. 

Mind e vészes bajokon csak maga a székelység segíthet. 
Mindaz, a mit külső beavatkozással akartak elérni e téren, 
csak a függőséget, a imindent fölülről várást" erősítette. 
Sőt azt is mondhatom, hogy a külső erkölcsi támaszok inkább 
rontottak, mert például az apró választókerületek alakitáaH. a 
magyarság védelme helyett annak sülyedéscrc vezetett s né- 
mely mozgalom, mely nagy lármát ütött, csak ellenségeket 
g>'üjtött. A székelységnek magának kell először elismernie 
saját bajait, — úgy a mint azt most a fiatal (Székely Társa- 
ságok* teszik, — 8 önmagában kell megtalálnia azt az erő- 
forrást, mely nélkül megnjbodás nincs és nem is tehet. Ehhea 
a mankáhúz szükség van minden székelyre s csakis ő rajok ; 
bár mindannyian tadnák ezt ! 

Dolgozatomnak már az elején egymás mellé tevém a 
felvidéki és székely kivándorlásokat ; különbségeiket is meg- 
húztam. Ezek a különbségek, ha most visszatérünk utunkra, 
csakugyan újból kidomborodnak elénk. De a különbségek 
fölé, adatainknak és következtetéseinknek összességéből, mind 
a két kivándorlási ágból két nagy tanulságunk sejtelme emel- 
kedik ki. Ma még esak sejtelem, de talán megérdemlik, hogy 
rövid szavakkal ide letüzzük őket. 

Az egyik sejtésem azon alapszik, hogy úgy a Székely- 
földön, mint a Felvidék legtöbb megyéjében a kivándorlásnak 
egyiklegfőbb forrását az adja, hogy még a jogi lehetősége sincs 
meg annak, hogy a paraszt ott földet szerezhessen. Ezért a 
kivándorlás fészkeiben fokozatosan és tervszerűen meg kel- 
lene adni a jogi lehetőségét (nem kényszert értek) annak, 
hogy az erre való kötött birtokok fölszabaduljanak. 

Második alapvető tanulságom az, hogy állami és társa- 
dalmi berendezkedésünknek terhe azért oly nyomasztó, s 
azért taszítja el embereinket idegenbe a sok «ravatal és huza- 



.V Google 



A izékelyek kivándorlása tiomániába. 

vonaa (mint a székely mondja az adókról), mert egyfelől adó' 
terbünk sem arányosan elosztva, sem rendezve nincs, mást 
felöl pedig hyper-kulturábRn tetszelgő némely állami igényein- 
ket nagy Űr választja el helyes szolgáltatási képességünktől. 
A kik e két nagy bajnak eltüntetésén dolgoznak, azok 
fogják a kivándorlást megszűntetni. Ám azoknak a férfiak 
nak meg kell tőrniök a bajok baját is : a magyar társadalom- 
nak vétkes közönyét. 



.V Google 



, Google 



, Google 



, Google 



, Google